A címben idézett Rod Stewart dal, a Baby Jane sorával tömören összefoglalható az a hangulat, amely Sofi Oksanen azonos című regényét jellemzi. A könyv egy olyan zárt világot nyit meg az olvasói előtt, melyet a legfelforgatóbb, mégis tehetetlen szenvedés jellemez. Főhősei többszörösen kirekesztett, marginalizált tagjai a társadalomnak: leszbikus szeretők, akiket depresszív hajlamuk, gyógyszerektől függő életük és pszichés betegségük köt össze. Szubkulturális mátrixukról még egymásnak sem árulnak el információkat. Oksanen Baby Jane-jének pánikbeteg, depressziós hősei egy, a másik megértésére képtelen társadalom tüneteinek hordozói, így tán nem is csoda, hogy saját tetteiket sem képesek befolyásolni.

Jonathan Franzen amerikai írót a világirodalmi bulvárból már ismerhette korábban is a magyar olvasó: a Time címlap, az ellopott szemüvege, az amerikai külpolitika és a közösségi oldalak éles bírálata valamennyire előkészítette a magyar megjelenés számára is a terepet. Az Európa Kiadónál most tavasszal jelent meg Bart István fordításában Franzen legfrissebb regénye, az amerikai mítoszt lebontó Szabadság, aminek egyik első lelkes olvasója Barack Obama amerikai elnök volt.

Gyanús minőségű szeszek és kétes eredetű sült csirke elfogyasztásának intermezzójaként születik Mabanckou története a címadó alkoholista, Törött Pohár előadásában, pontok nélküli, csupa kis betűvel szedett, vesszők és idézőjelek tarkította élőbeszédszerűségben. A szöveg maga küldetés: füzet és ceruza missziója egy szakavatott szeszkazán kezében, hogy emléket állítson az Útrakelt Hitel néven elhíresült kocsmának. Az éjjel-nappal nyitva álló csehó számos megpróbáltatás után gyökeret ereszt, végül otthonává válik a Háromszáz néven emlegetett negyed szociális perioikoszainak. A hely krónikásává avanzsált narrátor egy Makacs Csiga nevű törzsvendég, aki a tulajdonos kérésére kezdi el az írást, így a történet nem annyira az épület, mint inkább az innen-onnan összeverődött törzs- és egyéb vendégek (beleértve magát az elbeszélőt is) sztorijaiból áll össze.

Ernest Hemingway a Búcsú a fegyverektől című regényéhez negyvenhét különböző befejezést írt meg, ezek közül választotta ki a véglegeset: „But after I had got them out and shut the door and turned off the light it wasn’t any good. It was like saying good-by to a statue. After a while I went out and left the hospital and walked back to the hotel in the rain.” (Örkény István fordításában: „De amikor a nővéreket kitessékeltem, és becsuktam utánuk az ajtót, és eloltottam a villanyt, az nem ért semmit. Mintha egy szobortól akartam volna elbúcsúzni. Egy idő múlva kimentem a szobából, elhagytam a kórházat, és gyalog indultam haza a szállodába, a szakadó esőben.”) Hemingway kiadója, a Scribner ezen a héten jelentette meg a regény új kiadását – mind a negyvenhét alternatív befejezéssel, például azzal, amelyet F. Scott Fitzgerald javasolt. Az utolsó mondatok különféleképpen írják le Henry hadnagy érzéseit, gondolatait Catherine halálával kapcsolatban.

"Eszembe jutott Maurice Sendak a Time-nak adott interjúja, amelyben azt nyilatkozta, hogy szerinte a jó gyerekkönyv elismeri és komolyan veszi a gyerekek érzéseit - ezzel nagyon egyet tudok érteni. Általánosságban kell egy jól felépített történet, igényes nyelvezettel, ami nem gügyögős, és fontos, hogy ne kacsintson össze a szerző a felnőttel a gyerek feje fölött. Egy jó gyerekkönyv kerüli a didaxist és bőven adagolja a humort. Az illusztráció akkor jó, ha kiegészíti a szöveget, és nem elnyomja azt" - foglalta össze Boczán Bea, a Prae.hu gyerekrovatának szerkesztője a Kötve-fűzvének, hogy milyen szempontoknak kell megfelelnie egy jó gyerekkönyvnek.

Al Satterwhite: Hunter S. Thompson interjút ad,
Cozumel, Mexico, 1974 március

Hunter S. Thompson (1937-2005) mindig a maga szabálytalan útját járta. Halála után fia, Juan úgy emlékezett rá egy cikkben, mint törvényen kívülire. És valóban: HST-nek többször meggyűlt a baja a törvénnyel, az újságírásban pedig sportot űzött a szakma szabályainak megsértéséből. 1970-ben részben a véletlennek köszönhetően saját műfajt alapított: a gonzó újságírást. 1970 májusában a Kentucky Derbyről tudósított Ralph Steadmannel, könyvei (pl. a Félelem és reszketés Las Vegasban) illusztrátorával, csakhogy megcsúszott a határidővel és félő volt, hogy nem tudja "hozni a sztorit".

Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényének szereplői - Woland, Korovjov és Behemót - szerepelnek azon a moszkvai közlekedési táblán, amelyet ismeretlenek állítottak a könyv első fejezetének helyszínén, a Patriarsije Prudi parkban.

Wittmann Ildikó Könyvmutáns címmel írt kritikát Bartos Erika Bogyó és Babóca könyveiről a Magyar Gyermekirodalmi Intézetnek. A kemény hangú, szókimondó írás éles vitát váltott ki, amibe még Berg Judit, a Bartos Erika népszerűségével vetekedő gyerekkönyvíró is beszállt: "Mint a magyar gyerekirodalom egyik alkotója, szeretném a leghatározottabban kikérni magamnak a fenti kritika stílusát és szellemiségét. A fröcsögő, vagdalkozó, gyűlölettől sistergő eszmefuttatások még a magánjellegű blogbejegyzésekben is viszolyogtatók, de irodalomkritikának álcázva, a Magyar Gyermekirodalmi Intézet oldalán egyszerűen elfogadhatatlanok."

Szántó T. Gábor könyve valószínűleg a zsidóság tanait próbálta szélesebb kör számára hozzáférhetővé, érthetővé és érdekessé tenni a regényforma lehetőségeivel. Az Édeshármas azonban inkább arra példa, hogy ez a tartalom ezzel a formával igen nehezen illeszthető össze: olvasása nehézkes és nagy türelmet igényel. A legfőbb gond a célközönség teljes hiánya. Az író láthatólag egy élet tudását kívánja átadni az olvasóknak, azonban saját közege számára ezek a történetek ismertek, a kifejezések pedig használatosak, így számukra feleslegessé válik a könyv lexikonszerűsége, hosszas, héber és jiddis szavakkal tűzdelt magyarázatai. Azonban azok, akik a zsidó kultúrában járatlanul vágnak neki az olvasásnak, nem kapnak elegendő információt, hogy minden kis részlet a helyére kerüljön, és a könyv egésszé álljon össze.

Kimászik az ősóceánból, hogy "bütykös végtagokat, rengeteg faggyúmirigyet, méteres beleket és jó adag hájat növesszen". A szárazföldön töltött első évmilliók még lassan vánszorognak, de ahogyan rákap a véletlen felfedezések ízére, világa egyre gyorsabban fejlődik, épül, miközben a gyűlölettel vegyes félelem, a megvetés, az undor egyre inkább elhatalmasodik rajta. Mi az?

Az irodalom és a modern technológia találkozásából megszületett különleges mobiltelefon-alkalmazással rukkoltak elő a Boston College diákjai: az új fejlesztés James Joyce Ulysses című regényére támaszkodva kalauzolja végig a felhasználókat a századforduló Dublinján.

Jenny Erpenbeck kelet-berlini születésű írónő negyedik könyve, az Otthon 2008-ban jelent meg hazájában, és négy rangos irodalmi díjat is bezsebelt. Magyarul a L'Harmattan Kiadó gondozásában, a Valahol Európában sorozatban olvasható. Blaschtik Éva fordítása már-már varázslatos módon ura a nyelveknek, amelyekkel dolgozik, a német szöveget nem annyira átülteti, mintsem magyarba oldja - egyetlen mondat, egyetlen szó nincs az Otthonban, ami idegenszerűnek, mesterkéltnek hatna. Ha kell, lágy, ha kell, erős, de mindenképpen levegővétel természetességű.

Hétfőn délután, 72 éves korában váratlanul elhunyt Géher István Shakespeare-kutató, költő, műfordító, az ELTE Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa - olvasható az egyetem honlapján.

A Kerouac család az 1940-es években

A beat generáció tagjai, a nagyrészt a húszas években született nonkonformista írók a Columbia Egyetemen ismerkedtek meg, majd kötöttek életre szóló barátságot egymással, valamint a marihuanával, a benzedrinnel, az alkohollal és a morfiummal. Életük végéig bohém hedonisták voltak ők, a spontaneitás papjai. A beat generációt Allen Ginsberg tette igazán ismertté, amikor 1957-ben a Lawrence Ferlinghetti által kiadott könyvét obszcenitással vádolta a San Francisco-i rendőrség. A bírósági ügy óriási felháborodáshoz vezetett, de Burroughs Meztelen ebédjének ügyével együtt hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban eltörölték végül az irodalmi cenzúrát.

A felnőtteknek szóló könyvheti újdonságok után szétnéztünk, milyen friss kötetekkel készülnek a kiadók a gyerekolvasóknak. Lesz balatoni kalandregény, afrikai utazás, nem olvasásra, hanem minden másra szánt könyv, találni focis, apás meséket, és persze mindenféle furcsa lényekről szóló történeteket is. Jön az új Bogyó és Babóca, Rumini és Boribon is.

Jorge Bucay pszichoanalízist tanult a Buenos Aires-i egyetemen, terápiás módszerében azonban a Gestalt-irányzatot és a történetmesélést vegyíti. 1982-ben adta ki a pácienseknek mesélt történetekből az első kötetét (Levelek Claudiának), amelyet aztán tucatnál is több követett. A magyarul az Európa Kiadó gondozásában olvasható szerző könyveiben az önmegismerésben próbál segíteni olvasóinak: a problémák megértéséhez különböző korok, szerzők elbeszéléseit, népmeséket, hallott és gyűjtött történeteket idéz fel. Jorge Bucay legfrissebb magyar könyve, a 20 lépés előre bemutatójára utazott Budapestre. Több millió eladott könyv írójával, a népszerű argentin pszichoterapeutával arról beszélgettünk, miért jobb, ha terápiás könyveket olvasunk például Dosztojevszkij helyett, kiből válhat hivatásos mesélő, mit tanult Poirot-tól.

A Mielőtt elalszol bár Linn Ullman norvég írónő első regénye, stilisztikailag mégis kivételes kiforrottságot mutat. Az öt részbe szerkesztett szöveg az elbeszélő, Karin családjának hetven évéről, négy generációjáról, illetve a nemzedékek tagjai között feszülő kötelékekről mesél. Karin elsősorban édesanyjával való, folyton változó és mesterien ábrázolt viszonyára koncentrál, e szál mégis beletagozódik egy nagyobb történetbe, így nem beszélhetünk szigorú értelemben vett anya-lánya regényről. Többek között ez az, amitől kivételes olvasmány a Mielőtt elalszol. Nem egy az unalomig erőltetett viszony boncolgatására felépített szöveget, sokkal inkább kivételes tehetséggel megformált jellemek, személyiségek különböző életszakaszokban történő elbeszélésének laza láncolatát olvashatjuk.

Nyirő József, "a székely apostol" újratemetése komoly diplomáciai feszültséget okozott Magyarország és Románia között. Az erdélyi írónak, a "székely nép krónikásának" kultusza a kilencvenes években kezdett újra erőre kapni, az újratemetés körüli vitákban azonban csak az élete utolsó szakaszát emelik ki: a negyvenes évekbeli jobbratolódását, a nyilasokkal vállalt szimpátiáját. Megítélése nem csak politikailag, de irodalomtudományi szempontból sem egységes: ugyan bekerült az új Nemzeti alaptantervbe, de ezt a döntést a Magyartanárok Egyesülete élesen bírálja. Ki is volt Nyirő József?

Az erős vadnyugati hőst mindenki ismeri: bátran veti bele magát a harcba, a gyengék védelmezője, cserzett arcán magabiztos mosoly ül, az indián hercegnőt is meghódítja. De milyen egy "érzékeny cowboy"? Fogyókúrázik, szívesen fogadja a fogpaszta termékmintáját, magában vívódik, nehezen jön ki a testvérével. Patrick deWitt kanadai író anti-western regénye, a Testvérlövészek 2011-ben elnyerte a legfontosabb kanadai irodalmi díjakat és jelölték a Man Booker Prize-ra. Hangulatát Tarantinóhoz és Cormac McCarthyhoz is hasonlítják. A Libri Kiadónál megjelent könyv bemutatójára Budapestre látogató szerzőt a westernhez és a fekete humorhoz fűződő kapcsolatáról kérdeztük.

Adott egy jómódú, de elhanyagolt, Berlin egyik kertvárosában élő 14 éves fiú, Maik Klingenberg; adott továbbá csöves kinézetű, látszólag mindenbe beleszaró, zűrös hátterű, a reggeleket egy felessel indító orosz emigráns osztálytársa, Csikk. Utóbbi Wolfgang Herrndorf regényének címe is egyben.

Ha fogjuk Terézanyut, Carrie Bradshaw-t és Freud Dóráját, bedobjuk őket a képzeletbeli mixerünkbe, és megnyomjuk az indítógombot, akkor minden valószínűség szerint Czapáry Veronika első regényének hősét, Viktóriát kell, hogy megkapjuk. Ezt a húszas évei közepét humor és hisztéria határán egyensúlyozva, egyfajta tudatalatti tudatossággal megélő nőt, aki a visszajelzésektől függ. Viktória pszichológushoz jár haszontalan életvezetési tanácsokért, lerészegedik és betép, amikor csak tud, ok nélkül kiabál, és nem hajlandó dolgozni. Mégsem egy újabb olyan könyvet tarunk a kezünkben, amiben egy fiatal lány zúdítja ránk minden panaszát, olyan stílusban, hogy a végén nem csak az ő, de a saját hajunkat is kitépnénk.

Nyolcvanhárom éves korában, május 15-én meghalt Carlos Fuentes mexikói író. A fiatal korában újságíróként, majd diplomataként dolgozó Fuentes 1959-ben kezdett el komolyabban írni, legismerteb művei az Artemio Cruz halála és a Gringo Viejo ('Az öreg gringó'). A hetvenes években nagykövetként képviselte hazáját Franciaországban (1972-78), de lemondott, amikor Gustavo Díaz Ordaz mexikói nagykövet lett Spanyolországban. 1990 óta Európában élt.

Áder Jánost május 10-én beiktatták köztársasági elnöki tisztségébe. Az esemény egy szokatlan mozzanatot is tartalmazott. A műsor első felében a történelmi egyházak vezetői együtt kértek áldást az országra. Másodikként Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke lépett a mikrofonhoz, aki a kezében a tiszteletet parancsoló, fekete bőrkötésű Szentírás mellett egy gyanúsan színes, vidám ruhájú könyvet is szorongatott.

Az 1952-es, oslói születésű Per Petterson 2003-ban szerzett magának nemzetközi hírnevet Lótolvajok regényével, melyet magyar kiadásban 2009 óta olvashatunk. Petterson legújabb, Átkozom az idő folyamát című kötetében anya és fiú kapcsolatát ábrázolva igyekszik átugrani a Lótolvajokkal meglehetősen magasra tett lécet. Végül inkább átsétál alatta.

83 éves korában, kedd hajnalban elhunyt Maurice Sendak, az Ahol a vadak várnak című mesekönyv szerzője, az angolszász gyerekirodalom meghatározó írója, illusztrátora. Sendak sokszor hangsúlyozta, hogy nem gyerekkönyvíróként gondol magára, hanem olyan szerzőként, aki az igazat írja meg a gyerekkorról, ami közel sem olyan ártatlan és passzív, mint amilyennek a gyerekkönyvek gyakran beállítják. Sendak őszintesége olyan hősöket teremtett, mint például leghíresebb könyve adrenalinnal töltött kis zsarnoka, a kilencéves Max.