Így bulizott Jack Kerouac

A Kerouac család az 1940-es években

A beat generáció tagjai, a nagyrészt a húszas években született nonkonformista írók a Columbia Egyetemen ismerkedtek meg, majd kötöttek életre szóló barátságot egymással, valamint a marihuanával, a benzedrinnel, az alkohollal és a morfiummal. Életük végéig bohém hedonisták voltak ők, a spontaneitás papjai. A beat generációt Allen Ginsberg tette igazán ismertté, amikor 1957-ben a Lawrence Ferlinghetti által kiadott könyvét obszcenitással vádolta a San Francisco-i rendőrség. A bírósági ügy óriási felháborodáshoz vezetett, de Burroughs Meztelen ebédjének ügyével együtt hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban eltörölték végül az irodalmi cenzúrát.

A beat generáció kifejezést 1948-ban használta először Jack Kerouac egy John Clellon Holmes-szal folytatott vitában. A beatet többek között ’vert’, ’ütött’ értelemben használták az első világháború után jelentkező „elveszett nemzedék” (Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Sherwood Anderson stb.) mintájára. Bár maguk a generáció tagjai is sokszor tiltakoztak az elnevezés ellen, a New York Times Magazinban megjelent John Clellon Holmes-cikk (Ez a beat generáció, 1954), Allen Ginsberg Üvöltése (1956), Jack Kerouac Útonja (1957) és William S. Burroughs Meztelen ebédje (1959) után már nem volt értelme a tagadásnak. Az Úton megjelenése után Amerika-szerte, majd nemzetközileg is ismertté vált Kerouac 1959-ben a Playboy magazinba írt cikket A beat generáció eredete címmel.

A generáció névadó vezére, Kerouac (1922-1969) 1951 áprilisában írta meg kultikus regényét az Útont, amelynek szerkesztett változata 1957-ben jelent meg. Ez a verzió némileg finomított volt az eredetihez képest, amelyben kendőzetlenül írt Amerika sötétebbik oldaláról, a fergeteges éjszakai bulikról, a tudatmódosítókról, a homoszexualitásról, ráadásul a szereplők eredeti nevükön szerepeltek: Dean Moriarty itt még Neal Cassady, Carlo Marx itt Allen Ginsberg, Gőböly Lee (Old Bull Lee) pedig William S. Burroughs. Angolul először csak 2007-ben jelent meg az „eredeti tekercs” (magyarul pedig 2011-ben M. Nagy Miklós fordításában).

Az Úton a negyvenes évek végének Amerikájába enged mély bepillantást, a következő képek ellenben nagyrészt az ötvenes években készültek – azt hiszem, így is pontosan érzékeltetik, hogyan bulizott a beat generáció, leginkább pedig Jack Kerouac.