Ira Levin első, az Agave kiadónál kiadott műve a Rosemary gyermeke lesz, ami Chuck Palahniuk előszavával a 2014-es Könyvhétre jelenik meg.

A H.P. Lovecraft műveit mintául vevő műfaj, a new weird legfontosabb követőiként tartják számon China Miéville-t (kritikánk a Kraken című könyvéről itt olvasható) és Jeff Vandermeert is. A new weird a valós világban létező helyszíneket választ elbeszélései alapjául, és azokat klasszikus sci-fi és fantasy elemekkel turbózza fel, a történetek feszülségét végig a valóság és a fantázia ellentmondásaira alapozva.

Vandermeer könyve, az Expedíció ennek megfelelően tökéletesen illeszkedik a new weird keretei közé: furcsa, emberi szövetekből összeállt erdei lények, lélegző építmény falán végigfutó apokaliptikus, világító írások, és egy magányos biológusnő megfoghatatlan és izgalmas története, de helyenként roppant közhelyes.

A Budapest Noir-ciklus után első könyvét jelentette meg 2013 végén Kondor Vilmos. Az író eddigi legnagyobb szabású műve, A másik szárnysegéd feszes cselekményével és pontos korrajzával izgalmas kalandregény, apróbb hibái ellenére is.

China Miéville írt már epikus fantasyt, bizarr tengeri kalandregényt, westernt, noir detektívregényt és sci-fit is. Ez a sokszínűség új regényén, a Krakenen belül sem marad kiaknázatlanul. Miéville könnyedén gyúrja egybe a krimi műfaját az urban fantasyvel, a pogány mitológiákat a bibliai történetekkel. Párbeszédei hol magasröptűek, hol a legalantasabb szlengben zajlanak; karakterei egyszerre egyszerű, mindennapi emberek, illetve csodálatos, emberfeletti lények, esetenként mindkettők egyszerre.

Bonnie Bedelia és Harrison Ford
az Ártatlanságra ítélve filmben (1990)

Az igazság keresése azóta alaptémája az irodalomnak, amióta történeteket találunk ki. A legősibb mítoszok, mesék dramaturgiája is úgy épül fel, hogy a jó elnyerje méltó jutalmát, a rossz bűnhődjön. Az igazságkereső történetek legtipikusabb műfaja a krimi: egy profi vagy amatőr nyomozó mindent megtesz azért, hogy rekonstruálja a bűncselekményt, vagyis megmondja, ki a jó (az ártatlan), és ki a rossz (a bűnös). Csakhogy a jogi krimi megteremtője, Scott Turow óta nincs nagybetűs igazság, az igazságszolgáltatás nem több beteg szerencsejátéknál.

Neil Gaiman tulajdonképpen minden könyvében - legyen szó gyerekkönyvről, képregényről, regényről - ugyanazt csinálja: a mesékből, mítoszokból ismert toposzokat, hősöket veszi alapul egy-egy teljesen új világ konstruálásához. Nincs ez másként legújabb, az Óceán az út végén című könyvében sem: most leginkább a pogány hitvilág és a tündérmesék keverednek. A gyerekhős, hasonlóan a Coraline vagy a Farkasok a falban című Gaiman-könyvekhez, itt is a családban a legmagányosabb.

Neil Gaiman angliai kiadója, Jane Morpeth, a Headline kiadó ügyvezető igazgatója arról számolt be hétfőn, hogy a világhírű fantasy szerző következő könyve az Amerikai istenek folytatása lesz. Az Amerikai istenek a 2000 utáni fantasy egyik legjobb, kultikus darabja. Maga Gaiman még azt nyilatkozta 2011-ben az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválon, hogy biztosan szeretne legalább egy folytatást írni hozzá, úgy tűnik, hogy erre most kerül sor. A regényből eközben az HBO készít tévésorozatot, már zajlanak az előkészítő munkák.

John le Carré új regénye, A Delicate Truth angol nyelven e-könyv formátumban április 25-én, nyomtatásban pedig május 7-én jelenik meg. Magyarul szeptemberben érkezik az Agave Kiadónál. A klasszikus kémregények írójának ez lesz a huszonharmadik műve.

Bár már első könyveivel feltűnést keltett, Don Winslow az igazi áttörést az Egyesült Államok és Mexikó határvidékén játszódó krimijeivel érte el. A legfontosabb kortárs amerikai krimiszerzők közé a Vadállatok, a Bobby Z halála és élete, a Drogháború és a Vadállatok folytatása, A Gandzsa urai emelték. Oliver Stone rendezésében nemrég itthon is bemutatták a Vadállatokból készült filmet, de ez nem az első Winslow-film volt és a hírek szerint számos további követi majd. Van miből válogatni, a most ötvenkilenc éves szerzőnek a Vadállatok a tizenharmadik regénye volt, és az életmű évről évre bővül.

A közvélekedés szerint John le Carré (1931) kémregényeket ír. Ez persze tévedés: le Carré (David John Moore Cornwell) emberekről ír: gyarló, esendő, kitartó, megbízhatatlan, okos, ügyetlen, lojális, tehetséges emberekről, akik történetesen kémek. Vagy beszippantotta őket a hírszerzés manipulációval és árulással terhelt, szürke és zavaros világa, hogy most annak perifériáján vergődjenek. Miközben se remény, se megváltás, se igaz ügy. Az persze egyáltalán nem baj, hogy le Carré könyveiben a hírszerzés adja a történetek keretét, mert a kémek élete mégis érdekesebb, mint a bútorkereskedőké.

Kondor Vilmos új kötete, a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes címmel november 29-én jelenik meg az Agave Kiadónál, a gyűjtemény már ismert és még kiadatlan történeteket tartalmaz Gordon Zsigmond főszereplésével. A novelláskötetében négy, eddig már megjelent írás mellett helyet kapott egy új elbeszélés, valamint egy erre az alkalomra írt kisregény is. A borító a Kötve-fűzvén látható először.

Pintér Bence és Pintér Máté András nem testvérek: a huszonegy éves szerzőpáros alternatív történelmi regénye, A szivarhajó utolsó útja, amelyben az 1848-49-es szabadságharc győzött, és megvalósult a Dunai Konföderáció, október 9-én jelenik meg. Az alternatív történelmi regény ritka műfaj itthon, az elmúlt húsz évből például Trenka Csaba Gábor regénye, az Egyenlítői Magyar Afrika sorolható ide, és a tizenhat éves kortól ajánlott ifjúsági regényből sincs sok a kortárs magyar irodalomban. A szerzőkről arról beszélgettünk, mitől lehet érdekes egy 19. század végi történet a tizenéves olvasóknak, mi a baj Ferenc József pofaszakállával, kell-e vér és halál egy ifjúsági regénybe?

Kondor Vilmos új regénye, a Budapest novemberben a napokban elkészült: ez a könyv lesz a Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része.