A Világvégében meg a Kafkában még jól működött Murakami arányérzéke. Bár kezdettől pengeélen táncolt a mainstream szemét és az irodalom között, de azért eddig többé-kevésbé sikeresen keverte ki bódító szövegkoktéljait a hiper- és a mágikus realizmus elegyéből. Az 1Q84 első két kötete azonban már erősen azt sugallta, hogy Murakami elindult a lejtőn. Jóhiszemű leszek, és a Japánban is idén megjelent A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei esetében inkább hullámvölgyet feltételezek. Annak viszont a legmélyét.