Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként - ismertette a Los Angeles-i székhelyű Green Integer irodalmi portál honlapja.
Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként - ismertette a Los Angeles-i székhelyű Green Integer irodalmi portál honlapja.
Fotó: Magócsi Márton [origo]
George Szirtes megbecsült költő, műfordító, tanár, munkájáért szinte minden területről gyűjtött már be díjakat. A Reel című kötetéért elnyerte a legnagyobb költészeti elismerést, a T. S. Eliot-díjat. 1990-ben Az ember tragédiája fordításáért megkapta a Déry-díjat, a Sátántangót most választották az év legjobb angol fordításának, de gyerekverseiért is jutalmazták már. George Szirtes 1948-ban Budapesten született, de 1956 óta Angliában él. A Hay Fesztiválra érkezett Budapestre, ahol arról kérdeztük, miért szeretik jobban Krasznahorkait Amerikában, milyen veszéllyel jár az áldozati szerep elfogadása, érdekes-e a magyar irodalom az angolszász olvasóknak, és hogy bizonyos szempontból a britek provinciálisabbak a magyaroknál.
George Szirtes (Kép: Kaiser Ottó)
Krasznahorkai László Sátántangójának angol fordítása, amelyet George Szirtes készített, nyerte el idén regény kategóriában a Rochesteri Egyetem (New York állam) Three Percent című irodalmi magazinja által alapított díjat, amelyet a legjobb lefordított könyvnek ítélnek évente - közölte szombaton The Literary Saloon című blogján az egyik zsűritag, Michael Orthofer.
Fotó: Mudra László [origo]
A Sátántangó tavalyi megjelenése óta felgyorsultak a dolgok Amerikában Krasznahorkai László körül. A szerző tavaly nyáron amerikai felovasókörúton járt, idén tavasszal pedig már ötödik kötete, a Seiobo járt odalent jelenik meg a New Directions kiadónál. Most a New York Times Anxiety (Szorongás) című blogja közölt egy írást Krasznahorkaitól, Someone's Knocking At My Door (Valaki kopog az ajtómon) címmel. A szöveg csak angolul jelent meg, Krasznahorkai regényeinek fordítója, George Szirtes tolmácsolásában.
Krasznahorkai László New York-i kiadója, a New Directions éppen most posztolta a Twitteren, hogy Krasznahorkai e-mailje szerint az író azért nem kapta még meg a New Directions gondozásában megjelent Sátántangó amerikai kiadását (a képen), mert a postása részeges. A kiadó röviden így kommentálta az esetet: "Ah, Hungary."
A múlt héten kezdődött Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválra meghívták Krasznahorkai László magyar írót is beszélgetni annak örömére, hogy most fordították le angol nyelvre első regényét, a Sátántangót. Fordítója, Colm Tóibín fogja kérdezgetni a panelbeszélgetésen. A könyvfesztivál programja remek, például Krasznahorkai simán átballaghat Audrey Niffenegger és Neil Gaiman beszélgetésére is. Az időutazó felesége című könyv írónője és az Amerikai istenek, a Sosehol és a Csillagpor szerzője arról fognak beszélgetni, hol találkozik manapság fantasy és sci-fi. Más menő írók is ott lesznek, például Howard Jacobson, aki tavaly Finkler Question című regényével elnyerte a neves Man Booker-díjat, vagy AL Kennedy, akinek Day háborúja című háborús regényét nemrég adta ki a Geopen.
Korábban: "A Bibliának is rossz a marketingje" - interjúnk Krasznahorkai Lászlóval
A tekintélyes New Yorker magazin szép hosszú portrécikket közölt Krasznahorkai László íróról, akivel kapcsolatban a kritikus az irodalmi Nobel-díj lehetőségét is megemlíti. Az ötoldalas cikk az Őrület és civilizáció, Krasznahorkai László nagyon furcsa írásművei címet viseli, és benne a cikk szerzője Krasznahorkait olyan írókhoz hasonlítja, mint Samuel Beckett, José Saramago, Roberto Bolano, David Foster Wallace. A magyar író azonban szerinte mindegyiküknél furcsább, mert "az őrület határáig vizsgálja a valóságot".
Ha azt gondolta valaki, hogy Krasznahorkai László, Tarr Béla állandó alkotótársa egy búskomor, pesszimista remete, aki állandóan világégésről fantáziál, ráadásul hosszú mondatokban, az most ezt elfelejtheti. Egy derűs ember beszélt nekünk a kínai bevásárlóközpontokról, divatos rockkoncertekről és a bulvármédia filozófiájáról. Kitárgyaltuk, hogy rossz a marketingje, hogy David Byrne-nel a konyhában zenélgettek, és hogy az irodalom helyett nemsokára gondolkodunk. Közben elfogyasztottunk némi szusit is. Nemrég került a mozikba Krasznahorkai László egy korábbi szövegére alapozó, A torinói ló című film, ennek ürügyén ültünk le beszélgetni, de az író szerint ő már Tarr Béláról mindent elmondott.