Nyolcvanhárom éves korában, május 15-én meghalt Carlos Fuentes mexikói író. A fiatal korában újságíróként, majd diplomataként dolgozó Fuentes 1959-ben kezdett el komolyabban írni, legismerteb művei az Artemio Cruz halála és a Gringo Viejo (’Az öreg gringó’). A hetvenes években nagykövetként képviselte hazáját Franciaországban (1972-78), de lemondott, amikor Gustavo Díaz Ordaz mexikói nagykövet lett Spanyolországban. 1990 óta Európában élt.

A latin-amerikai irodalomtörténet-író, José Miguel Oviedo a modern mexikói irodalom triumvirátusának tagjai közé sorolja Fuentest Juan Rulfo és Octavio Paz mellett. A latin-amerikai irodalomban is meghatározó szerep jutott Fuentesnek: az argentin Julio Cortázarral, a kolumbiai Gabriel García Márquezzel és a perui Mario Vargas Llosával együtt annak a nagy bummnak a vezéralakja, amely a hatvanas-hetvenes években világhírűvé tette a latin-amerikai irodalmat, megújította a prózanyelvét.

Fuentes a prózaírás mellett rendszeresen publikált esszéket, neves egyetemi előadó, több történelmi és irodalomtörténeti műve is megjelent. Számára a történelem és az irodalom szinte elválaszthatatlan volt. Bár igazi kozmopolitaként otthonosan mozgott Latin-Amerika bármely országában, az Egyesült Államokban és Spanyolországban is, ennek ellenére elkötelezettsége szűkebb hazája, Mexikó iránt tagadhatatlan volt. „Írásainak szinte kivétel nélkül Mexikó múltja, jelene és jövője a témája, különösen az 1910-1917-es forradalom utóélete érdekli a szerzőt. Műveiben állandóan visszatérő probléma a nemzeti útkeresés kérdése, és ehhez sajátos tematikai és technikai megoldások kapcsolódnak. Az aktuális társadalmi helyzet nagyon is valós kritikája keveredik a mítosszal, helyek, szereplők, idősíkok játszanak egymásba vagy mosódnak össze, többnyire igencsak komoly próbára téve az olvasót. Fuentes maga fogalmazta meg egy interjúban, hogy a műveit nem metróban olvasásra írta, hanem együttműködő olvasók számára” – írja Fuentes 1962-es regényéről, az Artemio Cruz haláláról szóló tanulmányában Dömötör Andrea.

Carlos Fuentes könyvei magyarul:
Artemio Cruz halála, fordította Hargitai György, Európa, 1966, 314 oldal
Áttetsző tartomány, fordította Kesztyűs Erzsébet, Európa, 1980, 552 oldal
A hadjárat, fordította Pál Ferenc, Európa, 1995, 302 oldal
Laura Díaz évről évre, fordította Pávai Patak Márta, Ulpius-ház, 2003, 580 oldal
Diana, a magányos vadász, fordította Szőnyi Ferenc, Ulpius-ház, 2005, 289 oldal