Janet egy igazán kedves és tanulságos mesét írt a gyerekeknek. Az óriások csodálatos világán keresztül tanít arra, hogy valakit a külsője alapján megítélni rossz, és hogy a látszat néha csal. Fikarc, a világ legkisebb óriása immár másodszorra menti meg családját, barátait és a Morajló-hegy lakosait.

Tar Sándor (Oláh Tibor, 1996)

A hetvenes években még alig publikált, a kilencvenes években már ünnepelték. Tar Sándoré volt az első kirobbant ügynökbotrány, több kritikát kapott amiatt, hogy lejáratja a munkásokat, mégis van, aki szerint ő az egyetlen valóban baloldali írónk. Életében sokszorosan élte meg a kitaszítottságot: író volt a munkások között, munkás az írók között, munkanélkülisége és besúgó múltja miatt pedig a legkülönbözőbb természetű perifériákra szorult.

A személyes élmények ismeretében nem meglepő, hogy az írót az embertelenség, az életből való kiszorulás világa érdekelte. A szocializmus beváltatlan ígéreteiről, a rendszerváltozás kevésbé szép hozományáról olvashatunk Tar Sándornál. A társadalom perifériáján élőkről mintázza szereplőit: alakjai képtelenek változtatni a sorsukon, megrekednek a nyomorban, a betegségben, valamilyen függőségben, a kilátástalanság pedig felerősíti az ösztönök szerepét, az emberek állati énjét.

A nemzetközi könyvajándék nap (International Book Giving Day) új, önkéntes olvasásnépszerűsítő kezdeményezés, elsősorban gyerekeknek. A 2012-ben indult akció keretében minden február 14-én különböző programokba futhatnak bele a gyerekek és a felnőttek. A résztvevők új vagy jó állapotú könyvet ajándékoznak másoknak. A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, a lehetőségek végtelenek: ajándékozhat csak úgy, hagyhat könyvet nyilvános helyen, hogy valaki rátaláljon, adományozhat köteteket kórházaknak, könyvtáraknak, jótékonysági szervezeteknek. Budapesten két program is lesz a Book Giving Day keretében.

A második világháború alatt Kolumbiába menekült német nácik és német zsidók, a kormány és a helyi lakosság sorsa jelenik meg az Informátorokban, de a Mario Vargas Llosa által is méltatott regényben ugyanúgy központi téma az apa-fiú kapcsolat és a múlttal való szembenézés is. Juan Gabriel Vásquezt 2004-es, első regénye egyből az egyik legígéretesebb fiatal latin-amerikai íróvá avatta, mostanra már angolul is több könyve olvasható, az Informátorok pedig tavaly magyarul is megjelent.

A meseszerző és performer Bátky András a Sárik Péter jazztrió egyik koncertjén vetette fel, hogy hozzanak össze valamit közösen. Az ötletből könyv és lemez készült a Csimota kiadónál A világ összes kincse - Jazz-mesejáték címmel. Bátky András, a Pipogyáról szóló és más gyerekkönyvek szerzőjének meggyőződése, hogy a mese(szerű) jelen van a hétköznapokban, nem kell érte se a múltba, se a jövőbe, se egzotikus helyszínekre utazni. A világ összes kincsének világa ugyan az Üveghegyen túl van, mégis nagyon közel.

Az ötvenes évek óta nem került elő róla fénykép, nem szerepel tévében, nincs ott a díjátadókon, fenntartásai vannak az e-könyvekkel, mégis gyakran pletykálják róla, hogy a Nobelre legesélyesebb amerikai írók között van. A legnagyobb posztmodern írók közé sorolt Pynchon új könyvön dolgozik - jelentette be pénteken kiadója, a Penguin Press. A The Bleeding Edge (kb. "Vérző perem") megjelenésének időpontját azonban nem közölték.

Az elmúlt egy-két évben magyarul is megjelent kortárs nyugati ifjúsági regények egyik központi kérdése, hogy kezelhető-e, kioltható-e az agresszió. Janne Teller Semmi című regényében (itt írtunk róla) az agresszió tünetként jelenik meg: a tanácstalanság, a meg nem értettség hívja elő és mélyíti el. Robert Williamson Luke és Jonjában (itt írtunk róla) az elfojtott érzések robbannak ki. Patrick Ness Chaos Walking trilógiájában a magánélet lehetetlenül el, és a könyvek a kolonizáció összes erőszakos stációját végigjáratják hőseikkel. A nagyon korán, mellrákban elhunyt Siobhan Dowd könyveiben (A londoni óriáskerék rejtélye, Éles és gyors sikoly) tizenéves gyerekek szembesülnek a veszteséggel járó fájdalommal, a közösség, a normák fojtogatásával.

Thomas Allen az amerikai ponyvairodalom hagyományait drámaian újraértelmezi a fotográfia eszközeivel. Több mint egy évtizede kísérletezte ki ma is használt technikáját: a negyvenes-ötvenes évek ponyvaregényeiből szikével vágja ki a borítók alakjait, majd azokat kihajtogatva és különböző helyzetekben beállítva közelről készít róluk fotókat, mindig semleges háttér előtt, eljátszva a mélységélesség kínálta lehetőségekkel.

Ljudmila Ulickaja 2008-as regénye most ősszel jelent meg magyarul a Magvető Kiadónál Goretity József fordításában. Fanyar, szarkasztikus, néha igazán szemét szöveg ez főleg hétköznapi vagy azzá vált ember(ek) mindennapi tragédiáiról. Valódi dráma vagy katarzis azonban - nagyon kevés kivételtől eltekintve - nincs, akkor sem, ha lennie kellene, holott mindvégig érezzük a kimondott szavak és tettek hatalmas súlyát. Ulickaja úgy beszél öngyilkosságról, meddőségről, halálról, válásról, megcsalásról, hogy érezzük, milyen esetlegesek, milyen jelentéktelenek mindezek az univerzum egészéhez képest. Milyen pici porszemek a hatalmas sivatagban, s az általa teremtett esendő karakterek is pontosan, végtelenül önreflexíven kezelik ezt.

Magyarországon úgy alakult, hogy Jonathan Franzen két nagy hatású regénye egy naptári évben jelent meg, miközben eredetileg a Javítások és a Szabadság publikálása között kilenc év telt el. Itthon azzal is borult a kronológia, hogy idén tavasszal a Szabadságot előbb olvashattuk, az Amerikában 2001-ben megjelent Javítások pedig végül a mostani karácsonyi könyvpiac húzócíme lett. Akárhogy is, a Javítások volt az a regény, amivel Franzen korábbi két könyve kritikai sikerei mellé a közönség elismerését is elnyerte, és pillanatok alatt díjnyertes, nemzetközi sztárírót csinált belőle.

A brit Literary Review magazin idén huszadik alkalommal adta át a Bad Sex in Fiction díjat. A győztes ezúttal Nancy Huston Infrared ('Infravörös') című regénye. A főhős fényképész, aki aktuális partnereit fotózza szex közben. A sztori olyan mondatok miatt győzte meg a zsűrit, mint például ez: "Kamal and I are totally immersed in flesh, that archaic kingdom that brings forth tears and terrors, nightmares, babies and bedazzlements." (kb. 'Kamal és én teljesen elmerültünk a testben, ebben az ősi birodalomban, ami könnyeket és rettegést, rémálmot, gyermekeket és káprázatot szül.') Vagy: "my sex swimming in joy like a fish in water"(kb. 'úgy úsztam a kéjben, mint hal a vízben').

A karácsonyi rohamra kiadott könyvek kínálata színes és erős, de nem feltétlenül teszi vidámabbá, szeretetteljesebbé majd az ünnepi hangulatot. Cormac McCarthy és Vaszilij Grosszman a negyvenes évek elejének kegyetlen amerikai és orosz világával, Stephen King rákos baráttal alapozza meg a hangulatot, jön Puzsér Róbert, Jonathan Franzen, valamint Magda, a bestia és egy szakácskönyv másnapossághoz. Végre magyarul is olvasható kultkönyvek, Tolkien- és Dickens-ünnep, mackók minden mennyiségben és habcsókos mesék az ünnepi könyvkínálatban.

Az éhezők viadala trilógia szerzője, Suzanne Collins önéletrajzi ihletettségű gyerekkönyve, a Year of the Jungle (kb. 'A dzsungel éve') jövő szeptemberben jelenik meg a legnagyobb amerikai gyerekkönyvkiadónál, a Scholasticnál. A negyven oldalas, négy éves kortól ajánlott képeskönyv alapja Collins apjának egyéves vietnámi szolgálata az 1960-as évek végén, amikor az író első osztályos volt.

Ironikus módon Ursula Poznanski tini thrillerjének borítója nem sok meglepetést hagy az olvasónak. Az Erebos fülszövege elárulja, hogy a felhasználókat megfigyelő, az életükbe beavatkozó játékprogramról fog szólni a történet, amely még gyilkosságra is megpróbálja rávenni a játékosait. Ha hozzávesszük az ifjúsági regény többi kötelező kellékét, akár magunk is felskiccelhetjük a történetet.

A kilencvenes évek közepén nagyjából mindent el lehetett adni, ami színes és nyomtatott volt, hihetetlen példányszámban találtak gazdára olyan minőségű kiadványok, amelyek most már ki sem kerülnek a boltokba. Ma a könyvkiadás tőkeszegény piac, a gyerekkönyvekre általában két-három millió forintot tud fordítani egy kiadó, és ha valamiből ötezer kötet elkel, az maga a nagy siker. A példányszámok radikálisan csökkentek, a trendek évről évre változnak, de most is van olyan kiadó, amely egy aktuális divatot kap el, remekül megél belőle, majd a lecsengés után eltűnik a süllyesztőben.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Nem bírja sem az anyák, sem a politizáló írók közösségét, most angolul megjelent 2002-es vámpírregényét a Nyirő-ügy felől olvasta a Guardian brit lap. Szécsi Noémi soha nem gondolta volna, hogy gyerekkönyvet fog írni, a tudálékos vámpírok, vegetariánus hentesek, anarchista biciklisfutárok, szabadságharcos emigránsok után most megjelent könyve mégis az elfoglalt szülők, a csonka családok gyerekeiről szól. A Mandragóra utca 7. megjelenése apropóján a tekintélyfüggő magyar irodalomról, az ijesztő anyaságról, zsarnok iskoláról, kelet-európai történetekről beszélgettünk az írónővel.

Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke. December elején Bart István fordításában jelenik meg az Európa Könyvkiadónál 2001-es regénye, a The Corrections (Javítások), amellyel a kritikusok és az olvasók elismerését is kiváltotta. Sikerkönyv lett, elnyerte többek között az amerikai irodalmi díjat, a National Book Awardot, és ott volt a legjelentősebb díjak nagy esélyesei között. A Javítások néhány hónappal 9/11 előtt jelent meg, a sztereotípiák szerint totálisan jellegtelennek gondolt közép-nyugati középosztálybeli család évtizedeit kíséri végig. A magyar borító a Kötve-fűzvén látható először.

Sarah Gibb angol illusztrátor munkái visszafogottabban, de a giccs határán egyensúlyozva szolgálják ki a 10-12 éves lányok rózsaszínre és csillogásra hangolt ízlését, amit a mai napig a Disney, a Barbie baba és az Én kicsi Pónim által uralt piac határoz meg.

Alexandre Dumas szerint "bármerre járunk, mindenütt velünk tart" a vámpír. A visszajáró holtak (legyenek kísértetek, vámpírok vagy zombik) máig a legnépszerűbb rémkarakterek. A ma 165 éve született Bram Stoker, a vámpírregények műfaji megteremtője szerint ez a démon "határozott vonású, nagyon is határozott. Gyökéből kiszökő keskeny orra furcsán ívelt sasorr. Homloka boltozatos, haja a halántéka körül alig nőtt, másutt azonban dúsan. Bozótos szemöldöke szinte összeér az orra fölött. Száját nemigen látni a harcsabajusz alatt, azonban úgy tetszik, szorosra záruló, kegyetlen száj, hegyes fehér metszőfogai pedig olykor ajkára is ráharapnak." 1897-ben jelent meg Stoker kultkönyve, a Drakula gróf válogatott rémtettei, amely máig meghatározza az irodalom és a filmek vámpírképzetét, hogy hogyan él bennük tovább az egyik leghatalmasabb és legismertebb démon. A vámpírmítosz azonban nem pusztán a tömegkultúra ihletője, és a vámpírok már jóval a nagy klasszikus megszületése előtt is kísértettek az irodalomban.

A Vodafone Romania együttműködve a Humanitas könyvkiadóval október elején indította el egy hónapos kampányát, amit irigylünk is kicsit Bukaresttől. Október 31-ig a Piața Victoriei (M2) metróállomást digitális könyvtárrá változtatták. A falakat padlótól plafonig plakátokkal fedték be, olyan érzést keltve a bukaresti ingázókban, mintha egy könyvtárba lépnének be. De nemcsak az atmoszférára figyeltek: a plakátokon látható könyvek gerincén QR-kódok találhatók, az okostelefonok segítségével akár azonnal "levehető" a polcról bármelyik könyv és olvasható.

A legtöbb író nem kezdte egyből híres íróként, gyakran egészen meglepő munkákat is elvállaltak. Volt, aki csirkeólat takarított, volt, aki svéd luxushajón szórakoztatott; valaki PR-esként, más középiskolai gondnokként kereste a kenyerét. Az a mai napig nem bizonyított, hogy James Joyce valóban tanította-e angolra Horthyt.

"Egy öregemberről akarok mesélni, egy olyan öregről, aki egy szót sem szól már, arca fáradt, túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogjon, túl fáradt, hogy haragudjon" - kezdi egyik szokatlan meséjét Peter Bichsel. Az egyre sötétebb és hosszabb őszi estékre abszurd, indiános, dundi-bolyhos, könyvnépszerűsítő és tanító szándékkal írt meséket válogattunk.

Fotó: Mudra László [origo]

Sült realista, egyszerre zárkózott és nyílt, a "nagy generáció" egyik legnépszerűbb kortárs magyar írója. Az Európa Könyvkiadónál 2009-ben indult Vámos Miklós életműsorozatának kiadása, amelynek nyolcadik, újonnan írt kötete, a Szitakötő - Nemzedékünk regénye október elején jelent meg. Vámos Miklóssal beszélgettünk az 1950-ben született szerencsétlen generáció elszalasztott lehetőségeiről, arról hogy miért nem fog soha memoárt írni, illetve hogy miért nem mennek az irodalmi hősök vécére. Hogyan nyúl át a bárgyú kérdéseken az interjúkat unó, sokat tapasztalt író?

Az utólagosan felidézett, a történelemkönyvekből tanult tragédiák legborzasztóbb vonása az, hogy elszenvedői a folyamat elején nem tudják, mi történik majd velük. Óráról órára, napról napra zajlanak az események, amelyek soha nem egyszerre zúdulnak az emberekre. A reménykedés az, amely nyomorúságos sorsukban összeköti őket: nem lesz olyan szörnyű, a civilizált világában "az" nem történhet meg. És csak lassacskán, napról napra, hétről hétre válik világossá, hogy mégis megtörténhet, de ami ennél is rosszabb, már meg is történt. Ráadásul még mindig élnek, de hogy hogyan, az már a holnap kérdése.

A Régi Egyetem épülete Edinburgh-ban

Graham Greene-től Cormac McCarthy-ig számos elismert író versenyez azért, hogy Nagy-Britannia legrégebbi irodalmi díja kiválassza őket a valaha volt legjobbnak. Az 1919-ben alapított James Tait Black Emlékdíjat évről évre a legjobb regénynek ítélik oda, a győztest az Edinburgh-i Egyetem angol irodalomtudományi intézetének tanárai választják abból a rövid listából, amelyet a PhD-hallgatók segítségével állítanak össze az elmúlt 12 hónapban első brit kiadásban megjelent, angol nyelven írt regények és életrajzok közül. Korábban például E. M. Foster (Út Indiába, 1924) és John le Carré (Hajsza, 1977) vihette haza a díjat.