83 éves korában, kedd hajnalban elhunyt Maurice Sendak, az Ahol a vadak várnak című mesekönyv szerzője, az angolszász gyerekirodalom meghatározó írója, illusztrátora. Sendak sokszor hangsúlyozta, hogy nem gyerekkönyvíróként gondol magára, hanem olyan szerzőként, aki az igazat írja meg a gyerekkorról, ami közel sem olyan ártatlan és passzív, mint amilyennek a gyerekkönyvek gyakran beállítják. Sendak őszintesége olyan hősöket teremtett, mint például leghíresebb könyve adrenalinnal töltött kis zsarnoka, a kilencéves Max.

Maurice Sendak, a kultikus Ahol a vadak várnak mesekönyv írója-illusztrátora kevésbé ismerős a magyar gyerekeknek – de neve talán még a felnőtteknek sem mond sokat. A kötet magyarul nem jelent meg, a történet a 2009-es filmes adaptáción keresztül érkezett Magyarországra, de csak DVD-n, a mozik nem mutatták be. A döntés mellett valószínűleg nem csak az szól, hogy a szerző vagy a cím mond-e bármit is itthon, hanem az is, hogy az Ahol a vadak várnak egy a műfajától szokatlanul erőszakos, agresszív világban játszódik. (Magyarul végül a film alapján készült regény, Dave Eggers feldolgozása jelent meg.)

Sendak 1928-ban született Brooklynban, egy emigráns lengyel zsidó családban. Sokat volt beteg, a kényszerű szobafogságban a könyvek jelentették számára a szabadságot. Gyerekkorára „borzasztó helyzetként” emlékezett vissza – a holokauszt számos rokona, családtagja életét követelte. A New York Timesnak adott tavaly őszi interjújában azt mondta, hogy nagyon félt, és nem értette, mi történik körülötte. De a felnőtt Sendak szerint lehetetlen is lett volna elmagyarázni egy gyereknek, mit is élt meg akkor valójában. A trauma egész életében elkísérte, de megküzdött a szegény származása és a homoszexualitása miatt tapasztalt hátrányokkal is – talán emiatt is írt őszintén a szörnyűségekről és azok leküzdéséről a gyerekeknek, és mondott nemet a kényelmesen puha mesevilágra. Az Ahol a vadak várnak Maxje például igazi kis szörnyetegként tombol, a vadak királya lesz. A mesék alapvető szabályát, a „minden jó, ha jó a vége” elvet azonban Sendak is betartja. Történetei végén a gyerekek biztonságos, nyugodt közegbe kerülnek – Max is rájön arra, hogy édesanyja nagyon szereti.

Illusztráció az Ahol a vadak várnak című könyvből

Sendak 12 évesen látta Walt Disney filmjét, a Fantáziát – akkor döntötte el, hogy illusztrátor lesz. Kezdetben mégis kirakatrendezőként állt munkába egy játékboltban. 1947-ben jelent meg az első könyv, amelyhez ő készítette az illusztrációkat. Pályája elején számos szerző történetét elevenítette meg a rajzain, az 1950-es évek második felétől pedig már maga is írt – bár továbbra is elsősorban illusztrációiról, például a Little Bear című könyvsorozathoz készültekről ismerték.

Az írói sikert 1963-ban az Ahol a vadak várnak mesekönyv megjelenése hozta el: a groteszkre rajzolt, hatalmas tépőfogú szörnyek és a lázadó kisfiú barátságáról szóló, pár mondatban, minimalista eszközökkel elmesélt történet elnyerte az év legjobb képeskönyvének járó Caldecott-érmet. És elindította a Sendak világa körüli vitát arról, hogy kell-e mesélni a gyerekeknek a veszélyről, a rettegésről. Az író válasza határozottan igen, mert elmondása szerint mélyen tisztelte a gyerekeket és bonyolult világukat, ezért akart őszinte lenni velük, és megadni a lehetőséget, hogy bepillanthassanak abba, milyen nehéz is lehet az élet – meggyőződése volt, hogy a gyönyörű mesék mellett az ilyen történeteknek is van helye a gyerekirodalomban.

Illusztráció a Little Bear-mesesorozathoz

Sendak tehát szakított azzal a hagyománnyal, hogy a mesében a gyerekeknek biztonságban kell lenniük, és hogy a felnőttek az ő őrangyalaik. 1981-ig folyamatosan jelentek meg a kötetei. Ebben az évben adták ki az Outside Over There című mesekönyvét, melyet Charles Lindbergh gyerekének elrablása ihletett. Az 1932-es eset a gyerek Sendakban félelmet váltott ki: ha egy szőke, kékszemű kisherceg nincs biztonságban, akkor vajon mi vár arra a fiúra, aki egy szerény lakásban él? Sendak története egy testvérpárról szól, akik egyedül maradnak otthon, és a kisbabát elrabolják a koboldok. Nővére kelletlenül indul el a megmentésére, de a kalandok és a koboldokkal való leszámolás során ráébred arra, mit is jelent neki a testvére, és odaadó szeretettel fordul felé. Sendak az Outside Over There megjelenése után három évtizeden át nem jelentkezett olyan könyvvel, melyet maga írt és rajzolt is volna. 2011 szeptemberében aztán kiadta a Buble-Ardy című mesét egy árva – a szüleit megették – malacról, aki elhatározza, hogy végre egyszer rendesen megünnepli a születésnapját.

Amikor a dolgok sötét fordulatot vettek – illusztráció Bumble-Ardy c. könyvből

Sendak összesen tizenhét könyvet írt, többször ennyit illusztrált, a legnagyobb gyerekirodalmi díjakat (köztük a Caldecott-érmet, az Andersen-díjat, az Astrid Lindgern-emlékdíjat) és nagy presztízsű állami kitüntetéseket (National Medal of Arts) nyert el. A szakmai megbecsülés mellett az olvasók is szerették: az Ahol a vadak várnakból 19 millió példányt adtak el, és még a szerző életében egy általános iskolát is elneveztek róla. A gyerekirodalmi mainstreamtől eltávolodó Sendak nevéhez fűződik ugyanakkor az egyik legtöbb iskolában és könyvtárban betiltott gyerekkönyv is, az 1970-ben kiadott In the Night Kitchen, amelynek hőse, egy Mickey nevű kisfiú meztelenül jár-kel a történetben és az illusztrációkon is.

Maurice Sendak 83 éves korában, május 8-án hajnalban a Connecticut állambeli Danburyben hunyt el egy stroke komplikációjának következtében.

Portrékép: James Keyser/Time & Life Pictures