Al Satterwhite: Hunter S. Thompson interjút ad,
Cozumel, Mexico, 1974 március

Hunter S. Thompson (1937-2005) mindig a maga szabálytalan útját járta. Halála után fia, Juan úgy emlékezett rá egy cikkben, mint törvényen kívülire. És valóban: HST-nek többször meggyűlt a baja a törvénnyel, az újságírásban pedig sportot űzött a szakma szabályainak megsértéséből. 1970-ben részben a véletlennek köszönhetően saját műfajt alapított: a gonzó újságírást. 1970 májusában a Kentucky Derbyről tudósított Ralph Steadmannel, könyvei (pl. a Félelem és reszketés Las Vegasban) illusztrátorával, csakhogy megcsúszott a határidővel és félő volt, hogy nem tudja „hozni a sztorit”. Kétségbeesésében jegyzetfüzete lapjait küldte el a rövid életű, de annál nyitottabb szellemiségű Scanlan’s Monthly folyóiratnak. A cikk friss nyelve, szubjektív látásmódja nemcsak a szerkesztőnek, de az olvasóknak is bejött, 1973-ban Tom Wolfe, az „új újságírás” másik apostola be is válogatta a riportot a The New Journalism című antológiába Joe Eszterhas, George Plimpton és Truman Capote írásaival együtt. A kétségbeesésből stílus lett, a stílusból műfaj.

A kezdetek

HST a légierő kötelékében kezdett újságot írni 1956-ban, ahol 1958-ig szolgált sportújságíróként, amíg „teljes mértékben besorolhatatlan” minősítéssel le nem szerelték. A beat életérzés hatására szakállat növesztett, és egy darabig New Yorkban élte a beatnikek életét. Közben azért dolgozott is a Jersey Shore és a The Middletown Daily Record lapoknak, valamint lótifutiként a Time-nak, de hamarosan mindenhol megelégelték a viselkedését. 1960-ban Puerto Ricóban, San Juanban kötött ki, ahol szintén újságot írt és úszott az árral, ahogy azt mindig is tette.

Az Egyesült Államokba visszatérve 1960 és 1962 között a kaliforniai Big Surben San Juan-i élményeiből írta meg a Rumnaplót, amit majd csak a Félelem és reszketés Las Vegasban című film bemutatásának évében, 1998-ban adnak ki először. Ekkor írta első magazincikkét, valamint a máig kiadatlan Prince Jellyfish (‘Medúza herceg’) című regényét is. 1962-ben otthagyta a Csendes-óceán sziklás partjait és a National Observer tudósítójaként Dél-Amerikába utazott. Járt Peruban, Bolíviában, Ecuadorban és a Rio de Janeiro-i Brazil Heraldban is jelentek meg írásai.

Az egyéves dél-amerikai túra után megházasodott, 1964-ben pedig fia született: Juan Fitzgerald. Nem sokkal később a Nation hetilap szerkesztője felkérte egy cikk írására a Pokol Angyalai motoros bandáról. HST majdnem egy évig lógott a nagymotorosokkal, de egy törvényen kívüli a Pokol Angyalai között is törvényen kívüli marad: egy nagy verést követően megszakadt a kapcsolata a bandával. 1966-ban viszont megjelent A Pokol Angyalai című könyve, ami sikeres, elismert újságíróvá tette Thompsont, aki előtt a legnevesebb lapok kapui is megnyíltak.

A csúcson

1970-ben kezdődött a haláláig tartó és igen szenvedélyes kapcsolata a Jann Wenner alapította (1967), kéthetente megjelenő Rolling Stone magazinnal. HST ebben az évben indult a Pitkin megyei seriffválasztáson, ahol végül csak néhány száz szavazattal maradt el a győztestől. Anarchista programjában szerepelt többek között, hogy a várost átkeresztelné Fat Cityre és a kábítószerdílerek otthonává tenné. Kopaszra vágatta a haját, hogy rövid, felnyírt hajú ellenfelét lehippizhesse, lehosszúhajúzhassa. A választásról szóló cikk volt az első írása a Rolling Stone-ban.

HST sokak szerint ekkor volt a csúcson. A hetvenes évek eleje valóban nagy korszaka volt: a seriffválasztás generálta médiafigyelem, a gonzó újságírás mellett ekkor születtek a Rolling Stone cikkek és 1971-ben a Félelem és reszketés.

Félelem és reszketés Hunter S. Thompsonban

Thompson a Mint 400 motoros versenyről tudósította volna a Sport Illustratedet, de a helyzet kissé eldurvult. Útitársával, Oscar Zeta Acosta mexikói-amerikai ügyvéddel belevesztek Las Vegas sűrűjébe, az Amerikai Álom keresésébe. A vegasi kalandokról született oldalakkal aztán Jann Wernert kereste meg, aki éles szemmel vette észre az anyag erejét. Az írás először a Rolling Stone-ban jelent meg 1971 novemberében, majd a következő évben könyvként is kiadták. Egész Amerika olvasta Raul Duke és Dr. Gonzo vegasi ámokfutását. HST híres lett, Acosta viszont két év múlva eltűnt egy kokainnal teli hajón valahol Mexikóban.

A hetvenes években Thompson számos lapnak, de főleg a Rolling Stone-nak dolgozott, ahol egyébként haláláig vitte a belpolitikai rovatot. Több elnökválasztásról is tudósított. 1992-ben Bill Clintonnal készített interjút, utolsó tudósítása 2004-ben jelent meg a lapban John Kerry demokrata szenátor, elnökjelölt kampányáról.

HST 2005. február 20-án főbe lőtte magát családja körében. Rövid búcsúlevelének címe: The Football Season Is Over. 67 éves volt.

Az itt közölt fotók többsége Thompson személyes archívumából származik. Egy részüket ő maga, néhányat pedig barátai, barátnői készítettek.

Hunter S. Thompson sajtóbelépője, Jersey Shore Herald, 1958

Hunter S. Thompson a légierő sportújságírójaként, The Command Courier,
Eglin Légitámaszpont, Florida, 1956-1958 körül (Hunter S. Thompson estate)

Robert W. Bone: Hunter S. Thompson munka közben, 1959

Hunter S. Thompson: Puerto Rico, 1960

Hunter S. Thompson egy sajtófogadáson, 1960 körül

Hunter S. Thompson, Big Sur, California, 1961, I.

Hunter S. Thompson, Big Sur, California, 1961, II.

Hunter S. Thompson íróasztala, Big Sur, California, 1961

Robert W. Bone: Hunter és Sandra Dawn Conklin a kifutón,
1960-as évek eleje

Hunter S. Thompson valamikor az 1960-as években

Hunter S. Thompson faliújságja előtt az 1960-as években

Hunter S. Thompson a Plumas Megyei Vásáron,
Chester, Észak-Kalifornia, 1960-as évek

Hunter S. Thompson miután a Pokol Angyalai helyben hagyták, 1965

Hunter S. Thompson munka közben, valamikor az 1970-es években

Alan Blumenthal: Paul Scanlon, a Rolling Stone magazin szerkesztője és
Hunter S. Thompson egyeztet, 1973

Alan Blumenthal: Hunter S. Thompson munka közben, 1970-es évek

Michael Olchs: Hunter S. Thompson munka közben,
Owl Farm, Woody Creek, Colorado, 1976

Mark Seliger: Hunter S. Thompson és Jann S. Wenner, a Rolling Stone főszerkesztője beszélgetnek a Bill Clintonnal készített interjú után a Doe's Eat Place étteremben,
Little Rock, Arkansas, 1992

Paul Harris: Hunter S. Thompson az íróasztalánál,
Owl farm, Woody Creek, Colorado, 1992

Hunter S. Thompson IBM Selectric típusú írógépére céloz,
Woody Creek, 1989

Korábban:
Így bulizott Jack Kerouac (képes riport)