A boldog hentes felesége állati jó könyv. Igaz, pont az állatok húzzák benne mindig a rövidebbet. Félbevágott kismalacok és szőrös kiskecskefejek hevernek szanaszét a lapjain. Nekem, aki minden szelet csirkemell elfogyasztása után lelkiismeret-furdalást érzek, ez komoly kihívást jelent. Pláne, hogy rögtön az első oldalon lelepleződök: én vagyok az a bölcsész, aki elvesztette kapcsolatát a valósággal, ami a könyv főhőse ("kincsem, az én férjem") szerint a legfőbb bűnök egyike.

A Pesti barokk tavalyi sikere után Dés Mihály (interjú) anyaregénnyel tért vissza. Ahhoz, hogy megtudjuk, mit is várhatunk Dés második könyvétől, a 77 pesti recepttől, csak meg kell vizsgálnunk a borítót, azon rajta van minden. A cím után recepteket várunk, méghozzá 77-et és pestit. De ez még nem minden. Közelebb visz a megfejtéshez az, hogy "gasztronómiai anyaregény". Ám nem csak Dés Mihály anyukájának történetét rejti a könyv. A teljes képhez kell az is, hogy "Dés Marci rajzaival". Így válik tisztává a dolog különböző generációkat összefogó jellege: a 77 pesti recept könyv egy anyáról, nagymamáról, dédnagymamáról, ételekről, sorsokról: hosszú magyar évtizedekről szól.

A tíz éves Szépirodalmi Figyelő arculatváltással és tartalmi megújulással ünnepli a kerek évfordulót. 2002-es indulásakor a Szépirodalmi Figyelő egyfajta közvetítő szerepet vállalt fel: az irodalmi folyóirat-paletta szemlézése mellett a magyar könyvpiac termésének legjavát mutatta be ajánló-ismertető jelleggel a szélesebb olvasóközönség számára. Máig az átfogó folyóiratszemle jelenti a lap specifikumát, bár a rovatstruktúra az elmúlt években többször változott.

A Fehér-regények olvasója már a második oldalon hangosan röhög. Nagyon ritka, hogy az egyszeri olvasó beleszeret egy íróba. Érdekes, hogy bár kevesen ismerik Fehért, ők annyira szeretik, ahogyan csak néhány kitüntetett nevet lehetséges - mint a magyarok közül például Kosztolányit, Tar Sándort vagy épp Örkényt. Igazi ünnep tehát a Kossuthkifli megjelenése az író rajongóinak, annál is inkább, mert Fehér nyolc éve nem jelentkezett friss nagyepikai művel.

Mi a mókusvíz és miért nem issza komoly székely ember? Mi köze van az erdélyi, szesszel fullasztott libának a 40 napig sötét kamrában konyakoztatott énekesmadárhoz (mely állítólag Francois Mitterrand kedvenc étele volt)? Vagy éppen hogy kerül Kézdiszentimrére a piros gumicsizma? Kéjes élvezetet nyújtana e titkok kifecsegése, mégsem tesszük. Annyit talán mégis elárulunk, hogy mindez kiderül Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című "posztmodern lányregényéből".

Még mindig nem találtál jó ajándékot a fa alá? A könyv tuti siker, adunk is rögtön néhány ötletet, melyiket érdemes választani. Divatos vámpír-thriller, beszélgetőskönyv, ínyencreceptek, képregény - az idei karácsony slágerei.

Nehéz komolyan venni egy olyan borszótárt, melynek egyik szerzőjét David Lynch-nek, illusztrátorát pedig Ross MacDonaldnak hívják. Először valami viccet sejtettem, mondjuk pszichohorror-borszótárt, hardboiled-krimi-borszótárt, tvinpíkszes-borszótárt stb. De aztán kiderült: nincs vicc. Borsznobok szótára van.

Váncsa István előző szakácskönyve is legalább annyira volt szórakoztató szépirodalmi olvasmány, mint receptgyűjtemény. Most aboltokba került a második mű, amelyet a Heti hetesből és az Élet és Irodalomból ismert újságíró kulináris szépíróként jegyez. A Lakoma című szakácskönyv a mediterrán konyha gasztrozófiai és kultúrtörténeti lapozását nyújtja a szerzőtől megszokott sok kitérővel. Sumer-akkád történelmi becsináltak, kortárs táplálkozási elméletek, turáni átok, olajak és kuszkuszok, valamint 650 recept. Cserna-Szabó András Váncsa István új szakácskönyvéről.

Kritikusunk nem rest felhívni a főzés finomságaira fogékony olvasók figyelmét: korszakos mű bukkant fel a gasztronómiai témájú könyvek piacán. Régóta hiányzott egy kulináris enciklopédia a magyarok polcáról. Most egy ötnyelvű szakszótár-sorozat képében itt van közöttünk.