Szerdán, 93 éves korában meghalt Marcel Reich-Ranicki, a második világháború utáni időszak legbefolyásosabb német irodalomkritikusa. Hazájában évtizedek óta irodalmi pápaként tartják számon, idén márciusban állapítottak meg nála prosztatarákot.

Marcel Reich-Ranicki tevékenységének legnagyobb hatását az 1988-tól 2001-ig a ZDF csatornán sugárzott Das Literarische Quartett (Az irodalmi kvartett) című adásban fejtette ki. A sorozat hetvenhét adást élt meg, sok regényírót segített az áttöréshez, élénk viták helyszíne volt és hozzásegítette Reich-Ranickit ahhoz, hogy széles közönség számára ismertté váljon. Ítéletei egy-egy új mű győzelmét vagy bukását jelentették. Az adásban megszerzett befolyása áll Martin Walser Egy kritikus halála című szatírikus regényének középpontjában. A könyv nagy port kavart, Walsert antiszemitizmussal is megvádolták.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Eugen Ruge azért ment matekszakra, mert középiskolában beleszeretett a nála négy évvel idősebb matektanárnőjébe. Aztán egy épülő atomerőműnek kellett volna biztonsági elemzéseket készítenie, amit már nem vállalt el és inkább színdarabok írásába fogott. Az áttörést 2011 hozta meg számára, amikor A fogyatkozó fény idején című bemutatkozó regénye megkapta az év legjobb német nyelvű regényének járó Deutscher Buchpreis nevű elismerést. Regényében négy generáció életéről ír az NDK-ban, és bár sok fiktív elemet vegyít a történetekbe, voltaképp a családján keresztül mutatja be a keletnémet hétköznapokat. A budapesti könyvfesztiválon róluk, a berlini fal mögötti életről, nem túl szimpatikus alteregójáról és az életkor és az írás összefüggéseiről beszélt meglepő őszinteséggel. Valamint arról is, hogy miért bosszankodott, amikor leomlott a berlini fal.

Jenny Erpenbeck kelet-berlini születésű írónő negyedik könyve, az Otthon 2008-ban jelent meg hazájában, és négy rangos irodalmi díjat is bezsebelt. Magyarul a L'Harmattan Kiadó gondozásában, a Valahol Európában sorozatban olvasható. Blaschtik Éva fordítása már-már varázslatos módon ura a nyelveknek, amelyekkel dolgozik, a német szöveget nem annyira átülteti, mintsem magyarba oldja - egyetlen mondat, egyetlen szó nincs az Otthonban, ami idegenszerűnek, mesterkéltnek hatna. Ha kell, lágy, ha kell, erős, de mindenképpen levegővétel természetességű.

Adott egy jómódú, de elhanyagolt, Berlin egyik kertvárosában élő 14 éves fiú, Maik Klingenberg; adott továbbá csöves kinézetű, látszólag mindenbe beleszaró, zűrös hátterű, a reggeleket egy felessel indító orosz emigráns osztálytársa, Csikk. Utóbbi Wolfgang Herrndorf regényének címe is egyben.

1816 karácsonya előtt jelent meg E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje a Kinder-Märchen című kötetben. A Diótörő a német irodalom egyik legsikeresebb szövegének bizonyult az elmúlt két évszázadban: a karácsony nélkülözhetetlen kiegészítőjévé vált, számtalan nyelvre fordították, különböző adaptációk készültek mindenféle műfajban és platformra. A Diótörő és Egérkirály gazdag utóéletét most egy újabb magyar átdolgozás is gyarapítja: idén novemberben jelent meg Horváth Viktor verses adaptációja, a Diótörő, amely leszámol a giccsel és az eredetit minden szinten kiforgató rémmesével riogat.

Ha az író ijesztgetni akar, a legegyszerűbb egy borzalmas külsejű teremtményhez nyúlnia. Minél több pengeéles foga van a lénynek, minél halkabban képes osonni a sötétben, annál jobban félünk tőle. Ehhez képest Patrick Süskind, A parfüm írója csak egy szürke galambbal riogatja főhősét és rajta keresztül az olvasót.

Hermann Hessét lehet elborzadva félredobni, vagy nagyon szeretni. Kimunkált, precíz és mégis barokkosan tekergő soraiban el lehet mélyedni, és bele is lehet fulladni. Stílusa abszolút megismerhető, mondanivalója sosem könnyed, de nem is akar az lenni. Műveiben a protestáns nevelés hatása és a keleti kultúra szeretete mindig visszaköszön. Hesse írásainak középpontjában az útkereső ember áll, akivel bejáratja a mennyet és poklot, az egység megélésének reményében. A legolvasottabb német író, a hippinemzedék egyik idolja. 1946-ban Nobelt is kapott.