Ironikus módon Ursula Poznanski tini thrillerjének borítója nem sok meglepetést hagy az olvasónak. Az Erebos fülszövege elárulja, hogy a felhasználókat megfigyelő, az életükbe beavatkozó játékprogramról fog szólni a történet, amely még gyilkosságra is megpróbálja rávenni a játékosait. Ha hozzávesszük az ifjúsági regény többi kötelező kellékét, akár magunk is felskiccelhetjük a történetet.

Hogy mégis érdemes nekilátni a könyvnek, az abból következik, hogy technológiai thrillert írni rendkívül nehéz. Akik a technológiai részét képesek hiba nélkül felrajzolni, azok jellemzően nem jó bestseller írók, akik pedig profin írnak irodalmat, gyakran egészen amatőr lyukakat hagynak a regény technológiai részében. Sem Dan Brown Digitális erőd című thrillere, sem pedig a Microsoft jótollú főhibavadászának A nulladik nap (Zero day) című könyve nem lett igazán jó. Egy jó IT thriller írójának biztonsággal kell mozognia mindkét kultúrában.

Ha tágan értelmezzük az átjárható, egymásra hatással levő két világ problémáját, akkor bőven van olyan regény, amelyet Poznanski példaként használhatott volna. Bruce Sterling magyarul csak rajongói fordításban elérhető Maneki Neko című novellájában azt tárgyalja, milyen lenne szembefordulni egy kedvességkampányok által szervezett országgal. Charles Stross Halting State című, magyarul egyelőre kiadatlan regényében az alternatív valóság játékok (ARG) lehetséges felhasználásait gondolja végig, és egészen furcsa következtetésre jut. Ha pedig a számítógépes világot és a valódi világot vegyítő történetektől kicsit eltávolodunk, megtalálhatjuk a virtuális valóságos sztorik elődeit, az álom és a valóság összefonódását témául választó könyvet.

Lassan, mint a Kuang-11

Az Erebos meg sem próbálja gyorsan megragadni az olvasó figyelmét, helyette lassan húzza be a történetbe. Először a hősök mindennapi életét ismerjük meg kosáredzésestül és kémiaházistul, és csak néha-néha kerül szóba, hogy egy érdekes új játék terjed az fiatalok között. A fülszöveg által beígért gyilkosságra való felbujtásig az Erebos feléig kell várni, addig megjárjuk Nickkel, a főhőssel a játékfüggőség összes stádiumát. Az olvasónak szinte kedve támad kiabálni a hősnek, hogy "ne tedd meg!", "ott van mögötted!" vagy legalább valahogy elmondani, hogy a virtuális halál kivédését lehetővé tevő apró offline szívességek nem vezetnek semmi jóra.

A játékfüggésében, a hazugságaiban, az iskolakerülésében egyfajta mélységet is kap a karakter, jobban megismerjük, mint az egy-egy jelzős szerkezettel leírható társait: a játékfüggő csúnya lányt, az aggódó barátot, az első szerelmet vagy a hippi hackert. A nyomozás során azonban az olvasó ismét megelőzheti a könyv szereplőit. Nagyobb izgalom híján azon gondolkodva, hogy vajon a kis csapat mikor találja ki a következő, messze előre látható fordulatot.

Brecht a kibertérben

Az Erebost két zavaró elem teszi nehezen olvashatóvá. Az egyik, hogy a szerző szinte teljesen járatlan a technológiában. Vannak kifejezések, jelenségek, amelyeket megtanult, és időnként be is illeszt a szövegbe, ezekből azonban nem lesz egész. Hősei ugyan jelen vannak a Facebookon, legalábbis utalás történik a világ legnagyobb közösségi oldalára, de egy tíz éve divatos, manapság csak orosz spammerek által használt csevegőszolgáltatáson keresztül beszélgetnek. Utalásszinten létezik a World of Warcraft és a többi online számítógépes játék, de a rendes, iskola után kosarazni járó gyerekeket csak az Erebos fordítja ki önmagukból.

A másik, szinte brechti kizökkentő elem a kiadó által a szöveghez applikált lábjegyzetek. Eleve nehéz kitalálni, hogy vajon kinek a kedvéért közli a könyv, hogy a hip-hop egy “könnyűzenei műfaj”, vagy hogy a hosszú kard az “két kézre fogható, hosszú egyenes kard”. A feltételezett közönség valószínűleg a kétszavas meghatározásnál többet tud a hip-hopról, nem újdonság számukra a szerkesztők szerint szintén definícióra szoruló Twitter. A regény második felében lassan elmaradoznak a lábjegyzetek, és ettől jóval olvasmányosabbá válik a könyv.

Épp csak félni nem sikerült

Az Erebos legnagyobb - és talán egyetlen - előnye az, hogy az írónő meg sem próbált olyan történetet kerekíteni, ami az egész világra leselkedő veszélyről szól. Egy városról el lehet hinni, hogy a tinik életét átalakítja egy rejtetten terjedő játék, ami a legféltettebb titkaikat is tudja. Világméretű fenyegetést még a játékfüggők ezreit munkával ellátó, Kínában egyenesen iparszerűen működő World of Warcraft sem tud jelenteni.

Az Erebos leginkább egy kihagyott lehetőség. Az a thriller, ami képtelen volt megijeszteni. Egy-két érzékletes leírásra, egy függőség nagyon jól ábrázolt leírására futja a könyvnek, de hamar kifullad.