Az izlandiaknál az időjárás fontos beszédtéma, úgy ötven évvel ezelőttig akár élet-halál kérdése is lehetett. Nagyjából az előző század közepéig, a dán fennhatóság alól való 1944-es felszabadulásáig elszigetelten, igencsak nyomorúságos sorban tengődő nép volt az izlandi, kiszolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Nem voltak még exportra is termelő üvegházak, hőforrások vizével fűtött lakások és utcák; az akkori izlandiak a jelen magas életszínvonalát legmerészebb álmukban sem remélhették.

A rockkönyvek piacát a sztárok életrajzai uralják, de lám, viszonylag rövid időn belül itt a második irodalmi alkotás. A Hasítás című 2008-as antológia írásait leginkább a rock mint olyan ihlette; Felhőjáró Baksa-Soós Attila (így szerepel a név a könyvön): Rocklitera Vol. 01 című rövidke könyvét pedig konkrét zenekarok, az általában sajnos alternatívnak nevezett magyar színtér nevesebb szereplői: Quimby, Heaven Street Seven, 30Y, Neo, Hiperkarma, Zagar, Nemjuci, Anna & The Barbies, Kistehén stb. A 18 előadó mindegyike egy-egy másfél-két oldalas írást kap. Ezekben gyakran kerülnek elő mágikus realista, szürreális, fantasztikus vagy mesei elemek; sokszor a novella poénjaként emelkedik el a szöveg az addigi többé-kevésbé realista tónustól. E közös jellemzőt leszámítva olyan sokszínű a könyv, hogy azt is mondhatnánk, stílusgyakorlatokról van szó: van itt hagyományos elbeszélés a rock and roll életstílusról, "népiesen" beszélő paraszt monológja, sci-fi, francia-magyar kevert nyelvű anekdota, állatmese, dramatizált párbeszéd, idill és színtisztán szürrealista novella.

Szabó Levente Irreverzibilis című steampunk képregényében elméletileg minden adott ahhoz, hogy az olvasó szeresse: gyönyörű fekete-fehér rajzok, a 19-20. század fordulóját idéző hangulat, különös gőzgépek, rejtélyekkel spékelt tudományos-fantasztikus sztori, rivalizáló tudósok - valamiért azonban mégsem működik.

1816 karácsonya előtt jelent meg E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje a Kinder-Märchen című kötetben. A Diótörő a német irodalom egyik legsikeresebb szövegének bizonyult az elmúlt két évszázadban: a karácsony nélkülözhetetlen kiegészítőjévé vált, számtalan nyelvre fordították, különböző adaptációk készültek mindenféle műfajban és platformra. A Diótörő és Egérkirály gazdag utóéletét most egy újabb magyar átdolgozás is gyarapítja: idén novemberben jelent meg Horváth Viktor verses adaptációja, a Diótörő, amely leszámol a giccsel és az eredetit minden szinten kiforgató rémmesével riogat.

Felejtsük el a kliséket, felejtsük el azt a biztonságos történetmesélést, amely a nyájas olvasó kis lelkiismeretét megóvandó, szemlesütve kerül bizonyos témákat! A The Walking Dead - Élőhalottak képregényeket nem érdemes szombat délután puha párnák közt, gőzölgő teát kortyolgatva olvasni, mert a legváratlanabb pillanatokban képes sokkolni, úgy, hogy még sokáig a gyomrunkban érezzük hatását. És ehhez a zombik pusztán díszletül szolgálnak.

Milyen lehet megkapni a Svéd Királyi Akadémia legnagyobb kitüntetését, mit érez ilyenkor egy hetvenéves ember, akinek eddig ismeretlen regényeit innentől fogva elkezdi olvasni a világ? Mennyiben érezheti kárpótlásnak ezt a kései erkölcsi és anyagi elismerést, mikor élete javát diktatúrákban kénytelen leélni? Miről fog írni, ha eddig a mellőzöttségből merített ihletet?

A Scolar Kiadó idén ősszel adta ki a dán Janne Teller botránykönyvét, a Semmi című ifjúsági regényt. A két-három óra alatt elolvasható könyv, mely igazi világsiker lett, leszámol a gyermeki ártatlanságba vetett hittel: a valakivé válás nehézségét, az identitásukat nem találó gyerekek erőszakban tobzódó kegyetlen világát mutatja meg. Pedagógusok és könyvtárosok a megjelenést követően komolyan attól féltek, a regény öngyilkosságra késztetheti a gyerekeket - pedig a Semmi éppen arról szól, hogy igenis, van értelme élni, hogy önmagunkat sosem szabad feladni.

Varró Dániel első mondókáskötete (Akinek a lába hatos) kisfia, Misi születéséről és első hat hónapjáról szólt, a témákat ennek megfelelően a büfiztetés-pelenkázás-fürdetés napi rutinja mellett a gyereknevelésbe való belerázódás mikéntje adta. A folytatás, az Akinek a foga kijött a "még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak" alcímmel is utal arra, hogy ezek a versikék már az egy-másfél éves Varró Misi jóval aktívabb napjairól szólnak: a világot felfedező gyerek laptopkábelt rágcsál, megkóstolja a macskakaját, ellenállhatatlanul vonzza a konnektor és lassan megtanul járni, tévét bekapcsolni, a nagyival telefonozni is.

A tél legnagyobb könyvsikereként harangozták be, pedig inkább a szezon legnagyobb csalódása az elsőkönyves amerikai Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyve. Mindenki a Harry Potterhez hasonlította, pedig csak arra jó példa, hogyan lehet végzetesen agyoncsapni egy briliáns regényötletet. Tim Burton, aki a hírek szerint filmet fog rendezni a sztoriból, még kihozhat belőle valami jót. Riggs sajnos lusta volt az ötlethez méltó regényt írni, de egy jó forgatókönyvíró és élénk képzelőerővel megáldott rendező még csodát tehet. Az alapanyag ott van: távoli sziget, walesi láp, elhagyatott árvaház, rejtélyes tragédiák, fura gyerekek, titkok, nyomozás, párhuzamos világ, veszélyt hordozó ellenség. Most már csak ki kell találni hozzá minden egyebet.

A Partvonal Kiadó Pszichokrimik sorozatában milyen más kötet is jelenhetne meg, mint a műfaj legismertebb darabja, Robert Bloch 1959-es regénye, a Pszicho. A krimire megjelenésekor a friss hang és az őrület ábrázolásának új módja miatt hamar felfigyeltek: 1960-ban már Alfred Hitchcock feldolgozásában futott sikerrel a mozikban. A kitüntetett figyelem ugyanakkor a szövegtest gyilkosa is lett: a közönség számára a Pszicho sokkal inkább Hitchcockkal és a filmmel fonódik össze, mint Bloch nevével és az irodalommal. Persze sok hasonló esetet találni a krimiirodalom és a filmtörténet találkozásainak sorában, de Bloch Pszichó-ját valóban igen méltatlanul felejtik el.

Steve Jobs önéletrajzi kötete hasonló hisztériát váltott ki az emberekből, mint az Apple termékei szoktak: a cég ősszel elhunyt társalapítójának életét feldolgozó kötet premierjét nagy felhajtás kísérte, a kötetből pedig a kiadó figyelmeztetése szerint ugyanúgy korlátozott példányszám áll rendelkezésre, mint a legújabb iPhone-ból. Bár a magyar fordítás rekordidő alatt elkészült, fura, hogy a kötetet csak hagyományos, papír kiadásban lehet beszerezni. Vagyis aki saját iPadjén, iPhone-ján (vagy más e-könyv olvasására alkalmas eszközén) szeretné olvasni az önéletrajzi regényt, annak csak az idegennyelvű kiadásokkal nyílik erre lehetősége.

Hónapok óta zengenek az újságok Brad Pitt Magyarországon forgatott zombis filmjéről, de a film alapjául szolgáló amerikai sikerkönyv minden nagyobb hírverés nélkül látott napvilágot nálunk a természetfölötti lényekre és fiatal olvasókra szakosodott Könyvmolyképző Kiadónál. Pedig a World War Z nemcsak a maga műfajában figyelemreméltó: még annak is tetszhet, akinek amúgy vaskos előítéletei vannak a zombikkal szemben. A szerző ötlete ugyanis - hogy az irracionális, bizarr fantáziát igénylő horrort hideg, dokumentarista interjúkötet formájában írja meg - életet lehel a zombikba.

Hosszan lehetne folytatni a címben felsorolt jelzőket, ha körül kellene írni, milyen is Dennis Lehane Kenzie-Gennaro-sorozata. Szinte valamennyi ajánló, kritika megemlíti, hogy Lehane a krimi igazi mestere - és bár a nagy szavakkal nem árt vigyázni, ebben az esetben szó nincs túlzásról. Magyarul most ősszel jelent meg a Kenzie-Gennaro negyedik kötete, a Hideg nyomon.

Akcióthrillerként Frei Tamás második regénye, A Bankár határozottan gyengébben szuperál, mint előző könyve, A Megmentő. Viszont a témája annyira aktuális, hogy átsiklasz a döccenőkön. Mert ha egy könyvben arról olvasol, hogyan küldi padlóra Magyarországot pár pénzsóvár amerikai bankár a forint elleni spekulációval, majd másnap a hírek már arról tudósítanak, hogy Orbán és Matolcsy spekuláció után nyomoztat, akkor el kell ismerni, a regény írójának van ritmusérzéke. Hiába kajtat a főhős ebben a részben szánalmas Steven Seagalként a floridai mocsárban, a regénybeli pénzpolitikai összeesküvés-elméletek korrektül beszippantanak.

Kedden került a magyar boltok polcaira Murakami Haruki új regényének, az 1Q84 című trilógiának az első két kötete - a harmadik, befejező rész a jövő évi Budapesti Könyvfesztiválra fog megjelenni magyarul. A könyvet misztikus thrillerként és szerelmi történetként is lehet olvasni, de egyelőre semelyik olvasatban nem múlja felül a japán író eddigi legjobbjait. Az 1Q84 a Világvégé-hez vagy A kurblimadár-hoz képest utánérzés, amiben Murakami magát ismétli. Igaz, a könyvet így sem lehet letenni. Tudni akarjuk, kik azok a kis emberek, mi történik a duplikátum dótákkal, és miért erőszakolják meg a szektában a kislányokat.

A mozipremierrel egy időben a Cartaphilus kiadta a film alapjául szolgáló képregényt, amelynek népszerűsége Amerikában a Batman és Superman füzetekével vetekszik. Mintha összegyúrták volna a Csillagok háborúja és a Gyűrűk Ura történetét: elsőre ezt a benyomást kelti a Zöld Lámpás. A képregénysorozat a Csillagok háborúja jedijeihez hasonló békefenntartó alakulat tagjairól szól, akik energiagyűrűik segítségével szinte mindenre képesek. A Zöld Lámpás azonban jóval több egy összeollózott fantasy-katyvasznál, simán a legjobb képregény-sorozatok között van a helye.

Már tíz éve csak temetjük Stephen Kinget újonnan megjelenő fantáziamentes és marketingszagú könyvei miatt, mivel azok alapján azt hihetnénk, hogy a horror koronázatlan királya - rég túl karrierje csúcspontján- már tényleg nem tud újat mutatni. A Búra alatt is afféle utolsó szalmaszálként szolgált egészen addig, amíg rájöttünk: a könyv maga a Nagy Visszatérés. Egyszerre ébreszt nosztalgiát a régi, "klasszikus" művei iránt, és mutat újat még a rajongó kemény mag számára is.

Hátizsákokban tiltott irodalmat rejtegető áltitkárok és sötét társbérleti szobákban szamizdatokat szerkesztgető bölcsészek ellenzéki világába visz Ljudmila Ulickaja most megjelent Imágó című regénye. A legnépszerűbb orosz írónő férfias és komor regényt írt a nyolcvanas évekbeli szovjet értelmiségi létről. Ulickaja egyik korábbi könyvéből sem tudtunk meg ennyi mindent a Szovjetunió fojtogató politikai klímájáról.

"A regény, ami alapján A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken készül készült" - harsogja a fülszöveg, sőt, biztos, ami biztos, a könyvre rászerelt színes papírcsík is. Jack Sparrow kalandjainak írói a kezdetektől fogva az Ismeretlen vizekenből szipkáztak- csak most végre bevallották.

Végre nem a pirospaprika és a Rubik-kocka mentén beszélünk magunkról egy új könyvben, ami a Magyarország szubjektív atlasza címet kapta, és időnként lehengerlően jó.

Fábián Janka Emma-trilógiája az idei nyár nagy slágere volt, a 20. század Magyarországába ágyazott habkönnyű családregényre nagy elánnal cuppantak a női olvasók. Egyértelműen ki vagyunk éhezve a szórakoztató magyar történetekre, épp ezért kár, hogy az Emma-regények nincsenek jobban megírva. A műfaj viszont egyedi: magyar történelmi lektűr eddig nem volt még.

A Nyughatatlanok-ról az ajánlók alapján azt lehetett gondolni, egy 19. század közepén játszódó, jókais történelmi regény az emigrálni kényszerült hős magyar szabadságharcosokról. A történeten azonban a szenvtelen női szemszög és a rémregény álca csavar egyet.

Jo Nesbo, csakúgy, mint hőse, Harry Hole, jó formában van: a Hóemberrel az eddigieknél pörgősebb és rafináltabb krimit kapunk a kezünkbe. A Harry Hole-sorozat magyarul most megjelent újabb részében az alkoholista oslói nyomozó egy családanyákra vadászó sorozatgyilkost üldöz.

A Zsigerek című novella felolvasóestjein állítólag több tucatnyian ájultak el, pedig Chuck Palahniuk horrornovellái egy megfáradt, önmagát agyonismétlő író képét sejtetik. Sem a szereplők, sem a vér nem hiteles. A Kísértetteket olvastuk.

Neil Gaiman rákapott a sötétebb hangulatú gyerekkönyvekre, a Coraline és a Temető könyve után most jelent meg magyarul a következő, a Farkasok a falban.