Kedden került a magyar boltok polcaira Murakami Haruki új regényének, az 1Q84 című trilógiának az első két kötete – a harmadik, befejező rész a jövő évi Budapesti Könyvfesztiválra fog megjelenni magyarul. A könyvet misztikus thrillerként és szerelmi történetként is lehet olvasni, de egyelőre semelyik olvasatban nem múlja felül a japán író eddigi legjobbjait. Az 1Q84 a Világvégé-hez vagy A kurblimadár-hoz képest utánérzés, amiben Murakami magát ismétli. Igaz, a könyvet így sem lehet letenni. Tudni akarjuk, kik azok a kis emberek, mi történik a duplikátum dótákkal, és miért erőszakolják meg a szektában a kislányokat.
Egy hivatalos ügyben siető harmincas nő, Aomame reménytelenül beragad egy dugóba a gyorsforgalmi út közepén egy taxiban. A sofőr azt tanácsolja neki, használja a vészlépcsőt, amely egy vonatállomáshoz vezet. A nő kiskosztümben és magas sarkúban le is kúszik a lépcsőn, és csak később ébred rá, hogy ezáltal egy másik univerzumba került, amely ugyan kísértetiesen hasonlít 1984-hez, ahonnan elindult, de pár apróság mégsem egyezik. Például más pisztolyt hordanak a rendőrök, és két hold függ az égen.
A páros fejezetek főszereplője Tengo, a kigyúrt matematikatanár, aki regényeket ír. Aomame és Tengo egy iskolába jártak, tízéves korukban egyszer megfogták egymás kezét, és bár azóta nem találkoztak, halálosan szerelmesek egymásba. Amikor Aomame a végzetes dugóba kerül, szerkesztője rábeszélésére Tengo éppen elkezd átfogalmazni egy titokzatos könyvet, amelyet eredetileg egy diszlexiás, 17 éves kamaszlány írt azokról a kis emberekről ("Little People"-ként szerepelnek a könyben), akik egy halott kecske száján másznak ki, és a levegőből kihúzkodott szálakból fonnak gubót. Tengónak lassacskán leesik, hogy amit a lány leírt, valóság, és mindennek egy vidéki kommunában élő vallási csoporthoz van köze. Addigra már fölötte is két hold világít.
Ha Murakami legjobb műveihez hasonlítjuk, az 1Q84-nek – legalábbis annak az első két kötetnek, amelyet most magyarul lehet olvasni – több gyengéje is van. Az egyik a tempó. A japán író eddig is előszeretettel időzött el a spagettifőzés, bevásárlás, takarítás apró-cseprő leírásával, mert így hangsúlyozta szereplői realisztikusságát az ő totálisan szürreális írói világában. Az 1Q84-ben azonban nem a tofuvacsora miatt halad vontatottan a történet. Murakami sokszor ismétel előzőleg már elmondott információkat, és lassan adagolja az eseményeket - a szintén háromkötetes A kurblimadár-nál is lassabban, ám amíg ott feszült hangulatot tudott teremteni a főszereplő Toru toporgása a kis házban, addig itt szimplán idegesítő, hogy alig történik valami. Lehet, hogy csupán azért tűnik így, mert közben az író nem dob oda elénk elég információmorzsát (vagy rossz arányban dobja) a történet gerincét alkotó rejtélyről - a gonosz erők uralta vallási csoportról – ahhoz, hogy szinten tartsa kíváncsiságunkat.
Az 1Q84 olvasható misztikus thrillerként és románcként is. Nekünk inkább az előbbiként működött, egyszerűen azért, mert a szerelmi szál nem hihető. Elképzelhető két kiskamasz, akiknek egy kézfogás elég volt, hogy halálosan szerelmesek legyenek egymásba, viszont felnőve sohasem keresik egymást, pedig rettentően magányosak? Nincs felépítve és megokolva a vonzalom, ami pedig elvileg az események egyik fő mozgatórugója lenne. (Például Aomame nem Tengóra emlékszik meghatározó érzelmi kötődésként, hanem kamaszkori barátnőjére, akivel leszbikus kalandja is volt.)
A gyógymasszőr és harcművész Aomame (a neve annyit jelent japánul, hogy zöldbab) az író első női főszereplője. Furcsa, maszkulin alak: messze nem olyan jól sikerült figura, mint Murakami jellegzetes, tébláboló férfiszereplői. Női mivolta leginkább abban nyilvánul meg, hogy kis mellei miatt sajnálkozik, és többször sírva fakad. Biztosan az ő antinősége is hozzájárul ahhoz, hogy nehéz elhinni a szerelmes epekedést: Aomame nem az a nő, aki érzelmileg kiszolgáltatná magát.
Misztikus thrillerként remekül működhetne az 1Q84, de ehhez meg arra lenne szükség, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak ezek a gubót szövő kis emberek. A sztori maga érdekesnek tűnik: egy csapat hippi elhagyja Tokiót, hogy egy faluban zöldséget termesszen. Békében élnek, míg aztán váratlanul merev, kegyetlen szektává alakulnak, ahol kislányokat erőszakolnak meg. Azonban arra, hogy kik a gubót szövő kis emberek, mi a céljuk, miből áll a hatalmuk, miért és hogyan alakult át a földműves közösség szektává, arra a második kötet végéig nem kapunk választ – tehát nem előzékenységből nem szpojlerkedünk.
Nem épül ki az a mitológia, ami akár a Világvégé-ben is, a koponyákban őrzött álmokkal, leszakított árnyékokkal. A feszültségkeltés, aminek Murakami vitathatatlan mestere, az 1Q84-ben nem működik olyan flottul, mint más regényeiben. A remek vészlépcsős indítás után sokat veszít lendületéből a sztori. (A lenti Ella Fitzgerald-számból vette az író a regény mottóját: "ez csak egy papírhold".)
Nehéz lenne találni az 1Q84-ben olyan motívumot, szereplőt vagy fordulatot, amelynek legalább egy variánsa nem fordult elő korábbi Murakami-regényekben. Az elválasztott gyerekkori szerelmesek témájára épül A határtól délre, a naptól nyugatra; fontos lesz egy félig autista, de földöntúli képességgel megáldott szereplő, mint a Kafká-ban, párhuzamos, a végén összekapcsolódó fejezetek váltják egymást a Világvégé-ben is, és létezik egy gonosz erők uralta párhuzamos valóság, akárcsak A kurblimadár-ban vagy a Szputnyik, szívecském-ben.
Hosszasan lehetne sorolni még a kapcsolódásokat (egészen odáig, hogy megjelenik A kurblimadár egyik mellékszereplője, a tenyérbemászó Usikava, aki a hírek szerint az 1Q84 harmadik kötetében főszerepet kap majd), lehet, hogy majd még mi is elszórakozunk azzal egy későbbi bejegyzésben, hogy elkészítjük a Murakami-életmű csodaszép motivikus mátrixát. Az önismétlést lehet önreferenciaként is felfogni, tehát emiatt nem feltétlenül veszít értékéből a regény. A megrögzött Murakami-rajongóknak például nagy élmény lehet – nekünk az volt –, hogy a jól ismert világba kerülnek vissza, mintha csak az eddigi könyvek összekevert egyvelegváltozatát olvashatnák újra.
Mindent összevéve mégis erőtlen az 1Q84, ahhoz képest legalábbis, hogy a nagy dobást, a főművet vártuk. Murakami toplistánkon az új könyv valahol az erős középmezőny élén kapna helyet. Naná, hogy a harmadik kötetet is falni fogjuk – ha másért nem, hát megtudjuk, kik azok a kis emberek, mi történik a duplikátum emberekkel, és miért erőszakolják meg a szektában a kislányokat. De aki először nyúlna Murakamihoz, előbb a Világvégé-t, A kurblimadar-at vagy a Kafká-t vegye meg.
Murakami Haruki: 1Q84 I-II. kötet, Geopen Kiadó, 2011, 512 + 480 oldal, 3990 + 3990 Ft (ford. Erdős György és Nagy Anita)
Korábban: Birkaembertől kitör a frász - az előző Murakami-regény kritikája
Murakami A-tól Z-ig - összeállítás az íróról
