A mozipremierrel egy időben a Cartaphilus kiadta a film alapjául szolgáló képregényt, amelynek népszerűsége Amerikában a Batman és Superman füzetekével vetekszik. Mintha összegyúrták volna a Csillagok háborúja és a Gyűrűk Ura történetét: elsőre ezt a benyomást kelti a Zöld Lámpás. A képregénysorozat a Csillagok háborúja jedijeihez hasonló békefenntartó alakulat tagjairól szól, akik energiagyűrűik segítségével szinte mindenre képesek. A Zöld Lámpás azonban jóval több egy összeollózott fantasy-katyvasznál, simán a legjobb képregény-sorozatok között van a helye.

Ez tagadhatatlanul Geoff Johns érdeme, aki a Zöld Lámpás-t az elmúlt években felfuttatta. A képregénysorozat hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1940 óta fut, Johns 2004-ben vette át a sztori írását. Kreativitását már azzal megvillantotta, hogy egy olyan karaktert választott főhősnek, akit 1994-ben (a Zero Hour: Crisis in Time című kötetben) kiírtak a képregény-történelemből. Hal Jordan a legnagyobb Zöld Lámpások egyike volt, egy vesztes csata után azonban megőrült, és halála előtt óriási pusztítást végzett társai között. Johns a halott Jordant rángatta vissza halálból. Bár „a halott hős valójában mégsem halt meg” fordulat a szuperhős-képregények legnagyobb kliséje, Johns próbálkozása (a Rebirth című kötet) mégsem lett nevetséges, sőt még többszöri átolvasás után is ámulatba ejtető. A sorozat pedig azóta is őrzi a meglehetősen magas színvonalat.

Johns kezei alatt a Zöld Lámpás nem boncolgat aktuálpolitikai kérdéseket, a képregényt inkább a lebilincselő meseszövés teszi különlegessé. A fő cselekményszál mellett rendre felbukkannak olyan néhány képkockára szorítkozó homályos utalások, amelyek csak epizódokkal később nyerik el valódi értelmüket, és válnak a cselekmény vezérfonalává. A történetek pedig tényleg megdöbbentőek, az író ontja magából az olyan jelenteket, mint amikor egy véletlenül elgázolt marslakószerű lény a halála előtt annyit bír motyogni, hogy „Pedig csak egy cigire jöttem ki”.

Közben a tesztpilóta Hal Jordannek folyamatosan meg kell birkóznia saját félelmeivel, képtelen megemészteni, hogy a szintén pilóta apa gyerekkorában az ő szeme láttára zuhant le. Akár hasonlíthatna is Batmanre, Johns azonban kifejezetten a Denevéremberrel szemben határozza meg karakterét, sőt a két szuperhős annyira rühelli egymást, hogy többször is egymásnak is esnek. A konfliktus oka, hogy Batman a traumáit arra használja, hogy másokban is félelmet keltsen, a Jordan viszont legyőzni akarja a félelmet. Ráadásul Zöld Lámpás-gyűrűjét is csak akkor tudja használni, ha úrrá lesz a félelmein, a gyűrűt ugyanis csak akaraterővel lehet használni, a képregényben pedig a félelem az akaraterő ellenfele. Johns idővel az akaraterő-félelem ellentét köré elképesztő mitológiát épít, önálló szimbólum rendszerekkel, szemben álló hadseregekkel. Még külön színeket is társít köréjük, a zöld az akaraterő, a sárga pedig a félelem jelképe lesz.

A sorozat szigorú értelemben vett nyitányának mégsem a Rebirth, sokkal inkább a magyarul is kiadott A kezdet titka című kötet tekinthető. Ez szól arról, hogyan vált Jordanből Zöld Lámpás, ez az alapja a nyáron bemutatott Zöld Lámpás-mozinak is. Johns az eredettörténetet csak évekkel azután írta meg, hogy átvette a sorozatot, és csak a hetedik kötetet (a 29-től 35-ig szám) szentelte ennek. A történet szerint eredetileg egy kopasz űrbéli idegen, Abin Sur volt a Földet is magába foglaló 2814-es szektor Zöld Lámpása (az univerzum több mint háromezer szektorát egy-egy Zöld Lámpás vigyázza), miután azonban Abin Sur lezuhant, az utódot kereső gyűrű a vagány pilótát Hal Jordant választja ki a feladatra. Jordant besorozzák a Zöld Lámpások közé és egy távoli bolygón, Oán egy rakás földönkívülivel (van köztük madárszerű, illetve óriási spermára hasonlító is) ki is képezik.

Akik ismerik a képregényt, azoknak sok újat nem tartogat a kötet, a korábbi füzetekből ugyanis pontosan lehet tudni, hogyan zuhant le Jordan apjának gépe, illetve mi minden történt vele a kiképzés során. Talán csak az lehet meglepő, hogy itt még Jordan mentoraként jelenik a képregény legnagyobb rohadéka, a vízfejű, harcsabajuszú Sinestro. Johns azonban ennyivel nem elégszik meg, nemcsak bővebben, alaposabban meséli el a már régóta ismert eredettörténetet, hanem saját sztoriját is belecsempészi a kötetbe. Kiderül, hogy Abin Sur, Jordan elődje egy ősi prófécia miatt érkezett a Földre, eszerint innen származik az az erő, ami pusztulásba dönti majd az univerzumot. Ezzel pedig Johns megágyazott annak a sokkal később megírt történetnek (Blackest Night), amely a DC képregény-kiadó legnagyobb durranása volt tavaly.

Bár Ivan Reis nem a legtehetségesebb rajzoló a képregény történetében (Ethan van Sciver a zöld szinte hátborzongató árnyalataiba tudja burkolni a Lámpást), szálkás, realista rajzaival mégis kiválóan asszisztál a képregényhez. Az egész oldalas képeket Reis egyértelműen kiemelésre használja, akkor él vele, amikor Jordan életének fontos momentumait mutatja be. A legdinamikusabb hatást mégis azok a rajzok keltik, amikor kockaképek helyett oldalszélességű téglalap alakú paneleket pakol egymás alá. A képregény a Cartaphilus adta ki, a korábban megszokott igényes kiadásban (Watchmen, Sandman).