Akcióthrillerként Frei Tamás második regénye, A Bankár határozottan gyengébben szuperál, mint előző könyve, A Megmentő. Viszont a témája annyira aktuális, hogy átsiklasz a döccenőkön. Mert ha egy könyvben arról olvasol, hogyan küldi padlóra Magyarországot pár pénzsóvár amerikai bankár a forint elleni spekulációval, majd másnap a hírek már arról tudósítanak, hogy Orbán és Matolcsy spekuláció után nyomoztat, akkor el kell ismerni, a regény írójának van ritmusérzéke. Hiába kajtat a főhős ebben a részben szánalmas Steven Seagalként a floridai mocsárban, a regénybeli pénzpolitikai összeesküvés-elméletek korrektül beszippantanak.
Frei Tamás nem variálja agyon az alapsztorit a könyveiben: a szegény kis kiszolgáltatott Magyarország ellen világméretű összeesküvés szerveződik, de csodák csodájára az összeomlástól megmenti egykori hazáját André, a magyar származású francia titkosügynök. Az első részben a Nabucco-gázvezeték építését akarták meghiúsítani az oroszok egy magyar gázmező felrobbantásával (itt írtunk a könyvről), az ősszel megjelent A Bankár-ban dúsgazdag amerikai befektetők kezdenek Magyarország elleni pénzügyi merényletbe.
A második könyv témája - egyszerűen aktualitásánál fogva - egyértelműen izgalmasabb, mint a gázpolitika. Kit ne érdekelne jelen pillanatban, hogy zajlik a valóságban a sokat emlegetett spekuláció, vagy hogy tényleg lehetett-e a görög válság spekuláció eredménye? Az átlagembernek halvány gőze sincsen arról, hogy mit jelent az, amiről a gazdasági hírekben olvas. A könyv viszont azt az érzést tudja kelteni, hogy beleshetünk a machinátorok agyába, és nyúlfarknyit megsejthetünk ennek a virtuális, érthetetlen, átláthatatlan pénzvilágnak a működéséből. Monetáris politika kezdőknek. Pénzügyi elemzők persze lehet, hogy röhögnek, de az átlagolvasó számára követhető összefüggéssé állnak össze a magyarázatok.
A regény nagy gyengéje inkább az André-szál. Hősünk totálisan logikátlanul viselkedik: elvileg rég elveszett fiát indul megkeresni, de mikor megtalálja, semmi nem történik, helyette egy távoli kis ország ismeretlen ügyei után koslat érthetetlen okból. Szegény fickót Frei ügyetlenül erőlteti bele a spekulációs sztoriba, nyilvánvalóan azért, hogy aztán a regény végén legyen kéznél valaki, aki deus ex machinaként elrendez mindent.
Ráadásul az előző részben úgy ismerted meg Andrét, mint egy profi titkosügynököt, aki amolyan európai James Bondként lopózik ejtőernyővel a célszemély közelébe, használ rafinált kütyüket, és tűnik el helikopterhágcsón függeszkedve. Most meg? Mintha szerdán késő este valamelyik kábelcsatornán elkapnál egy Z-kategóriás akciófilmet Steven Seagallal, aki machetével vágja a bozótot, és puszta kézzel csapja le az aligátort. Mivel a gagyi akciófilmeknek is megvannak a hívei, lehet, hogy ezek a részek is tetszeni fognak valakinek. Egy biztos: A Bankár akció tekintetében messze elmarad A Megmentő kifinomultabb kémjelenetei mögött.
Az sem válik a regény előnyére, hogy Frei egyértelműnek tekintette, hogy az veszi meg a második könyvét, aki az előzőt is olvasta, ezért nem meséli újra a főhős hányattatott sorsát felrobbantott vendéglőstül, idegenlégióstul. Így viszont André emberi oldala is elveszik a második részben: előtérbe kerül a machetés mocsári hős. A szerelmi szál ugyanilyen logikátlan: a nő a regény nagy részben picsogó hisztifáni, majd váratlanul oknyomozó riporter és önfeláldozó G. I. Jane.
Egyszóval A Megmentő kidolgozottabb, profibb ponyva volt, nem ludlumi vagy John le Carré-i magasságokban, de tisztességesen, frappánsan megírva, ahogy azt a műfaj szabályai megkívánják. A Bankár-ban több a regénytechnikai furcsaság, a maszatolás. Viszont azok az oldalak, amelyek arról szólnak, hogyan fosztották ki a kilencvenes években Magyarországot a korrupt vezetők („nyugati lakások áráért keltek el a magyar óriásvállalatok”), miért éri meg tönkretenni egy egész államot („az igazán nagy kasza nem a csőd, hanem a majdnem csőd”), hogy kell nekifogni („országok ellen indított támadáshoz kezdésként kell egy kis laza leminősítés”), és miért pont a magyarokat érdemes támadni („az akaratos magyarokat ezúttal nem fogja megmenteni senki”), vannak annyira érdekesek, hogy az ember elnézi az örökös, modoros felkiáltójelezést és sárbogárdijolánozást is („Adrienn még mindig nem hitte el, hogy igaz. Hogy tényleg! Hogy ez velük megtörténhet!”).
Frei Tamás: A Bankár, Ulpius-ház, 2011, 618 oldal, 3499 Ft
Korábban: "Magyarország csak egy tollpihe" - interjú Frei Tamással
