Hosszan lehetne folytatni a címben felsorolt jelzőket, ha körül kellene írni, milyen is Dennis Lehane Kenzie–Gennaro-sorozata. Szinte valamennyi ajánló, kritika megemlíti, hogy Lehane a krimi igazi mestere – és bár a nagy szavakkal nem árt vigyázni, ebben az esetben szó nincs túlzásról. Magyarul most ősszel jelent meg a Kenzie–Gennaro negyedik kötete, a Hideg nyomon.
Lehane 1994-ben tűnt fel az Egy pohárral a háború előtt című krimivel, melyben egy furcsa nyomozópáros – az ír származású Patrick Kenzie és az olasz maffiózó felmenőkkel rendelkező Angela Gennaro – sok kis piti, szokványos ügy után elvállalnak egy látszólag újabb dögunalmas megbízást. Hamar kiderül azonban, hogy semmi sem az, aminek látszik. Bandaháború, gyerekkereskedelem, fegyver- és drogbizniszek, korrupt politikusok, beetetett nyilvánosság – minden együtt van egy remek kemény krimihez. És ehhez jön a ’90-es évek műfaji újítása: a nyomozópáros között vibráló különös feszültség. A siker nem is váratott magára, Lehane szorgalmasan írta tovább a Kenzie-Gennaro páros köteteit, egymás után jelent meg a Sötétség, fogd meg a kezem (1996), a Megszentelt életek (1997), a Hideg nyomon (1998) és a Prayers For Rain (1999). A történetek fő helyszíne Boston, a kötetek Kenzie és Gennaro nagy megbízásait, sorsfordító eseteit bontják ki. A sorozat nem fulladt ki, a részek egyre erősebbek lettek, és Lehane már a második kötetben egy szinte hibátlan kemény krimit írt. A 2000-es években azonban megtorpant a sorozat, és Lehane csak tavaly jelentkezett egy újabb folytatással (Moonlight Mile).
Az izgalom, a mesteri szórakoztatás kevés volna ahhoz, hogy ne csak ügyesek, hanem igazán jók is legyenek a Kenzie–Gennaro-krimik. Hogy egy könyv kiemelkedjen a szórakoztató ponyva kategóriájából és „félpopuláris” szövegként lehessen rá tekinteni, újraolvashatónak kell lennie. Frei Tamás például ügyes, de tipikusan egyszer szórakoztató politikai thrillereket írt: az összeesküvés-elméletek pusztán a sztorit szolgálják, a szöveg nem tesz fel velük kapcsolatban morális, társadalmi kérdéseket, a karakterek pedig nem változnak, nem gondolkoznak, nincsenek felépítve. Ezzel szemben például Kondor Vilmos Bűnös Budapestje vagy Lehane krimijei megteszik azokat a lépéseket, melyek miatt a műfaj kritikai érdeklődést válthat ki.
A Kenzie–Gennaro-kötetek hangulata – hasonlóan a szerző 2000-es években megjelent önálló krimijeihez (Vihat-sziget, Titokzatos folyó) – fojtott, feszült. És idegtépő: Lehane újra és újra csavar egyet a nyomozáson, és általában mindig azon a ponton, ahol már az olvasó kezdi elhinni, hogy forró nyomon járhat, pedig dehogy. A felderítésre váró bűnügy osztódik, átalakul, a környezet erőszakosabbá válik, az események, a nyomozás pedig komoly kérdéseket vet fel a törvény betűje és a mindennapok ellentmondásairól, újraértelmezi a törvényen kívüliség fogalmát mind a szereplők (például Bubba, a barátaihoz hűséges szociopata gyilkológép-őrangyal), mind a cselekmény (például a rendőrség vagy a magánnyomozók eszközei, a konfliktusok) esetében.
A klasszikus bűnöző-nyomozó, bűncselekmény-igazságszolgáltatás, igaz-hamis felállás az amerikai krimi műfaji történetében ugyan már régen, Dashiell Hammett 1920-as évekbeli színrelépésével felborult, azóta pedig számos metamorfózison, ráncfelvarráson átesett, Lehane mégis újszerűen közelít a bűnüldözéshez. Mély lélektanisággal ábrázolja a Kenzie–Gennaro-sorozat világának morális válságát, és logikai ellentmondásokra mutat rá. A rend helyreállításáért felelős magánnyomozók sem egyformán gondolkoznak a (köz)erkölcsről, a nyomozati munkáról, elveik több lényeges ponton is eltérnek – emiatt a köztük lévő nagyon erős kötelék a sorozat folyamán többször elszakad. Patrick Kenzie szerepe hideg logikával felderíteni a törvényszegést, az ő figuráján keresztül a sorozat realista módon forgatja ki például a rasszizmust, az ellenséggyártó mechanizmusokat. Angela Gennaro karaktere ennél érzelmesebb, ő az, aki kételkedik a nagybetűs Törvény igazságában, és egyáltalán abban, hogy létezik-e az igazságosság.
Lehane realista ábrázolása nyelvi humorral, különböző regiszterekkel keveredik (a dorchesteri utca, a rendőrök, a bűnbandák stb. saját nyelve is megjelenik). A visszatérő és az állandó karakterek változnak, a múltban (a sorozat korábbi köteteiben) történtek formálják őket. Az egésznek valóságszaga van – és ez nélkülözhetetlen egy jó krimihez. Nem arról van szó, hogy az olvasó elhiszi-e, amit olvas (mint például egy összeesküvés-elméletre épülő politikai thriller esetében), hanem arról, hogy fel sem merül, ad-e hitelt az olvasottaknak, mert azok a mindennapi, egyszerű tapasztalatokból építkeznek. Titkos források, szuperkütyük helyett papír, toll, fénykép, kihallgatás, megfigyelés segít közelebb kerülni az igazsághoz – de azért a ’90-es évek tévékrimijeiből is jól ismert nagy akciójelenetek, különösen az autósüldözések itt sem hiányozhatnak.
A Kenzie-Gennaro-sorozat magyarul olvasható kötetei:
Egy pohárral a háború előtt, Agave, 2007, 230 oldal, 2480 Ft
Sötétség, fogd meg a kezem, Agave, 2008, 334 oldal, 2680 Ft
Megszentelt életek, Agave, 2010, 288 oldal, 2680 Ft
Hideg nyomon, Agave, 2011, 384 oldal, 2980 Ft
