A tél legnagyobb könyvsikereként harangozták be, pedig inkább a szezon legnagyobb csalódása az elsőkönyves amerikai Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyve. Mindenki a Harry Potterhez hasonlította, pedig csak arra jó példa, hogyan lehet végzetesen agyoncsapni egy briliáns regényötletet. Tim Burton, aki a hírek szerint filmet fog rendezni a sztoriból, még kihozhat belőle valami jót. Riggs sajnos lusta volt az ötlethez méltó regényt írni, de egy jó forgatókönyvíró és élénk képzelőerővel megáldott rendező még csodát tehet. Az alapanyag ott van: távoli sziget, walesi láp, elhagyatott árvaház, rejtélyes tragédiák, fura gyerekek, titkok, nyomozás, párhuzamos világ, veszélyt hordozó ellenség. Most már csak ki kell találni hozzá minden egyebet.
Nincs dühítőbb annál, mint amikor egy olyan regényt rontanak el, ami zseniális lehetett volna. Ez a helyzet a Vándorsólyom kisasszony-nyal is: valószínűleg szelídebben szapulnánk, ha az elején is úgy álltunk volna neki, hogy ez csak egy középgyenge ifjúsági kalandregény 11-15 éveseknek. Mert az. De a beharangozókban olvasott alapsztori és a fantasztikus fényképek alapján többet vártunk: egy elvarázsolt fantáziavilágot, ami részletessége és kidolgozottsága miatt behúz és nem ereszt, akárcsak a Harry Potter-regények, közben pedig bizarr, váratlan és fantasztikus, mint Neil Gaiman sztorijai, plusz van annyira hangulatos és intelligens, hogy felnőttek is olvashatják.
Ehhez képest az írót láthatóan csak az érdekelte, hogyan tudja évek óta építgetett fotógyűjteménye különleges képeit egy szálra felfűzni. Utána, hogy ki is bontsa és életre keltse a nagy vonalakban kitalált történetet, már nem túlzottan ambicionálta, így aztán odalökött pársoros, sokszor logikátlan magyarázatokat, majd a végére többkilónyi érdektelen akciójelenetet. Pontosan a 118-dik oldalig lehet azt hinni, hogy ebből egy jó könyv lesz. (A regény 348 oldalas.)
A könyv eleje még remek: semmi természetellenes szirup, a 16 éves Jacob igazi Holden Caulfield-os kiábrándultsággal szemléli a világot. Kisgyerekkorában nagypapája elképesztő történeteket mesélt neki fura barátairól, akikkel egy árvaházban lakott – a fiúról, akinek a hasában méhek laktak, a lányról, akinek hátsó szája van és más hasonló szerzetekről -, de Jake már túl idős ahhoz, hogy higgyen a mesékben. Egészen odáig, míg gyanús dolgok nem kezdenek történni körülötte. A srác nyomozása elvezet egy walesi szigetre, ahol megtalálja a nagypapa történeteiben emlegetett árvaházat, lerombolva, elhagyatottan.
Idáig szuper. Azonban túl hamar hull le a lepel a titkokról, emiatt innentől kezdve a történet feszültsége nulla, a misztikus-rejtélyes hangulat elillan. A kapott magyarázatok felszínesek, zavarosak, következetlenek, pedig egy fantasynél nagyon fontos, hogy a fiktív világnak meglegyen a maga természetes logikája és elképzelhető mindennapjai. A könyv legnagyobb hibája, hogy az írót nem érdekli eléggé, amit kitalált, így nem is szán rá időt, hogy szépen felépítse a tündérmesét a maga részletességében.
A történet legtöbbször úgy hat, mintha csak a képekhez lett volna szükség pár mondatra (a cirkuszi műsoros résznél például teljesen egyértelmű, hogy csak azért kellett ez a teljesen hiteltelen elem, hogy még több képet be lehessen szúrni). A szereplők többségét távirati stílusban ismerjük meg, és az ymbrynéknek nevezett madárlényekről is ennél jóval többet kellene mesélni. Nincs jól kitalálva az ellenség sem: a hideg tekintetű lidércek és csápos rémek enyhén szólva röhejesek, de főleg a történetük erőltetett. A legkínosabb rész azonban a szerelmi szál és a könyv végén a sok akció. Ez utóbbinak az lenne a célja, hogy felpörgesse az eseményeket, de ellenkező hatást ér el: addigra már annyira érdektelenné vált a sztori, hogy az ember tojik rá, hogy mi történik. Mivel a fülszöveg nem jelezte, hogy ez egy sorozat első része lenne, az is pofon vágja az embert, hogy konkrétan nincs lezárása a történetnek. (A folytatás a hírek szerint 2013-ban érkezik).
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei-nek története sokban rímel Harry Potteréra: egy fiú átkerül egy mágikus világba, amit meg kell mentenie. De ha a könyv simán Harry Potter-koppintás lenne, megbocsátanánk. Azt, hogy csapnivalóan rosszul van megírva, és egy remek ötlet vált így semmivé, azt nem. Karácsonyra végső tanácstalanságunkban ajándékozhatjuk, a huszadik vámpírkönyvnél jobb ajándék lesz, de vigyázzunk, 11-12 év alattiaknak a kamasz főhős szerelmi problémái miatt fura (ijedősebbek esetleg félhetnek is), 15 év fölöttieknek pedig ennél van sokkal-sokkal jobb könyv is a világirodalomban. Felnőtteknek nem ajánljuk, csak azoknak, akik nem túl igényesek egy regénnyel szemben.
Viszont el kell ismernünk, hogy a könyv maga remekül néz ki: gyönyörű a borító (megegyezik az angol nyelvű kiadások borítójával), szépek az előzéklap motívumai, a szerző fotógyűjteményéből kiemelt fekete-fehér képek pedig szerencsére az oldalak közé vannak beszúrva, és nem függelékként. A kiadó a kampányt is nagyon megtolta, de sajnos a regényen ők sem tudtak javítani.
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Kossuth Kiadó, 2011, 348 oldal, 3490 Ft (ford. Gálvölgyi Judit)
Korábban: A legtökéletesebb könyvelőzetes
Részlet a könyvből
