Mark Haddon gyerekeinek igazán nehéz dolguk lesz, mikor normális kamaszként, alkalomadtán apjuk fejéhez kívánják vágni, hogy a faternak fogalma sem lehet arról, min mennek keresztül. Az író papa ugyanis, minimum két saját kötet felmutatásával tudja majd cáfolni a vádakat. Persze ha Haddon valóban olyan jófej és őszinte, mint amilyennek A kutya különös esete az éjszakában és a nemrég megjelent Bumm! alapján elképzeljük, akkor könnyen lehet, hogy sosem kerül ehhez hasonló, szorult helyzetbe.

Mi a mókusvíz és miért nem issza komoly székely ember? Mi köze van az erdélyi, szesszel fullasztott libának a 40 napig sötét kamrában konyakoztatott énekesmadárhoz (mely állítólag Francois Mitterrand kedvenc étele volt)? Vagy éppen hogy kerül Kézdiszentimrére a piros gumicsizma? Kéjes élvezetet nyújtana e titkok kifecsegése, mégsem tesszük. Annyit talán mégis elárulunk, hogy mindez kiderül Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című "posztmodern lányregényéből".

A traktoroslánytól az országgyűlési képviselőnőig, az 56-ban kivégzett forradalmárnőtől a panelban élő kismamáig: a szocializmus korszakának nő sorsai jelennek meg hét tanulmányban egy kötetben. Izgalmas témák jelennek meg a Kádár leányai című kötetben tudományos alapossággal feldolgozva, csak a nyelvezet nehezen emészthető.

Azt gondolnánk, hogy két olyan széles látókörű, intelligens ember, mint a szemiotikus professzor-író Umberto Eco és a Bunuellel, Hanekével együtt forgatókönyveket író Jean-Claude Carriére korszerűen és bölcsen gondolkodnak a világról. De nem. Két nagypapa sopánkodik az adathordozók gyors elavulásán.

Ki Oszama bin Laden kedvenc filozófusa? Melyik amerikai elnökre hasonlít leginkább Máhmúd Ahmadinezsad iráni államfő? Hogyan készült Tony Blair a hajléktalanlétre? Mindezekre, és számos még inkább húsbavágó kérdésre is választ kapunk Martin Amis angol író A második gép című könyvéből, melyben a World Trade Center elleni terrortámadással és annak világpolitikai következményeivel foglalkozó írásait gyűjtötte kötetbe. És amelyben jóformán minden politikust, akinek a nevével az évtized első felében tele voltak a híradók, nemes egyszerűséggel elküld a búsba. Emlékezetes irodalom, nem csak politológia szakos olvasóknak.

Konrád Györgyöt nem kell bemutatni. A látogatót, A cinkost vagy A városalapítót az is ismeri, aki nem is olvasta. És mindenki szembesült már politikai tevékenységével. Konrád György napjaink egyik legismertebb magyar írója külföldön, főleg Németországban. Azt talán kevesebben tudják, hogy filmekben is vállalt szerepet. Életművében mindig is nagyobb hangsúlyt kapott az esszé, mint a szépirodalom: új könyvében a zsidó létről gondolkodik.

Kertész Imre Nobel-díja óta közhely, hogy a külföld - főleg a németek - hamarabb fedezik fel a magyar írók értékeit, mint mi magunk. A másik példa erre Rubin Szilárd, akit a németek Scott Fitzgeraldhoz hasonlítgatnak, nálunk viszont meg kellett halnia ahhoz, hogy neve a köztudatba kerüljön. Az idén áprilisban elhunyt író most újra kiadott Csirkejáték című kisregényét olvastuk.

Korábban már volt szó arról, hogy Scott Pilgrim, a "szőke herceg" modernizált története egyre sikeresebb hazánkban: bizonyítéknak ott van a képregény alapján készült, január 6-án mozikba kerülő film is. Ahhoz képest, hogy a főszereplőktől távol áll a szuperhősök tökéletessége, és a sztori is eléggé egysíkú, Bryan Lee O'Malley a legváltozatosabb eszközökkel le tudja kötni az olvasóit, hogy kíváncsiak legyenek a folytatásra. Elolvastuk a harmadik-negyedik részt is.

Kukába a Harry Potterekkel! Ideje elfelejteni a varázslókat, eldugni a kamu-varázspálcát és kidobni a mindenízű drazsé maradványait. Túl sok ideje zümmögtek a fejünkben a varázsigék ahhoz, hogy rájöjjünk: a mese csak mese marad, nekünk viszont hiteles és életképes történetre van szükségünk ahhoz, hogy igazán jól szórakozzunk. Több irodalmi díj után nálunk is megjelent az amerikai Patrick Ness trilógiájának első része. A Kés a Zajban könnyedén elsöpri azokat a sztereotípiákat, amiket egy ifjúsági regényhez szoktak társítani, és bebizonyítja, hogy a tizenéves Todd Hewitt hétköznapinak cseppet sem mondható, mégis reális problémáival nemcsak a fiatalokat tudja lekötni.

A Bors egyik újságírója lejegyzi a névtelenségbe burkolózó luxusprostituált vallomásait. Ennek alapján mindenki arra számít, végre bepillantást nyerhet egy eddig sosem látott, rejtélyes, érzéki és piszkos világba. Nem csoda, hogy a könyv szinte megjelenése óta az eladási listák élén áll. Nagy kár, hogy ehhez képest a Hamis gyönyör csak gyengécske regénykezdemény, amelyről alig hihető, hogy valódi történeten alapszik, viszont komoly gyerekbetegségekkel küzd.

Nehéz komolyan venni egy olyan borszótárt, melynek egyik szerzőjét David Lynch-nek, illusztrátorát pedig Ross MacDonaldnak hívják. Először valami viccet sejtettem, mondjuk pszichohorror-borszótárt, hardboiled-krimi-borszótárt, tvinpíkszes-borszótárt stb. De aztán kiderült: nincs vicc. Borsznobok szótára van.

Olvasható női regénynek, fejlődésregénynek, szerelmes regénynek, kriminek, párhuzamos életrajznak, történelmi regénynek - sokrétű művel van dolgunk, ami azonban mégsem túlzsúfolt. Lovas Ildikó a Kijárat az Adriára és a Spanyol mennyasszony után újra helyet követel magának az éjjeliszekrényünkön: a nácik kedvenc rendezőnőjének, Leni Riefenstahlnak a monológjait szövi egybe egy általános iskolai történelemtanárnő életének eseményeivel. Leni és Léni regénye.

A szörnyek könyve inkább rendetlen művészettörténeti egyveleg, mint hiánypótló és átfogó szörnytan gyermeki fantáziájú felnőtteknek. Szép a borító, és szépek a képek, de egy tudományos igényű szörnykatalógustól többet várna az ember.

1991-ben megerőszakolnak egy kislányt az Üdvhadsereg nyári táborában. Tizenkét évvel később, karácsony előtt egy héttel a szervezet egyik munkatársát fejen lövik Oslóban. Mi az összefüggés? Jo Nesbo-nek van egy nagy előnye A tetovált lánnyal világszerte ismertté lett Stieg Larssonnal szemben. Még él. És ír. Magyarul most jelent meg a legújabb, negyedik Harry Hole-krimi, ami az előzőeknél is virtuózabb írói csavarokkal meséli el a jó keresztények után loholó horvát bérgyilkos történetét.

Neil Gaiman a modern kor Grimmje: akár regényt ír, akár képregényt, aprólékosan kidolgozott meseszerű fantáziavilága seperc alatt beszippant. A Cartaphilus tavaly kezdte el kiadni Gaiman tízkötetes képregénysorozatát, a Sandmant. Eddig kettő jelent meg belőle magyarul, a decemberi Hungarocomixra jön a harmadik. Nem a legszebb képregény a világon, de a sztori annyira lehengerlő, hogy simán elfeledteti a rajzok esetlenségét. A megszemélyesített Álom kalandjai elképesztő csűrcsavarokkal.

Váncsa István előző szakácskönyve is legalább annyira volt szórakoztató szépirodalmi olvasmány, mint receptgyűjtemény. Most aboltokba került a második mű, amelyet a Heti hetesből és az Élet és Irodalomból ismert újságíró kulináris szépíróként jegyez. A Lakoma című szakácskönyv a mediterrán konyha gasztrozófiai és kultúrtörténeti lapozását nyújtja a szerzőtől megszokott sok kitérővel. Sumer-akkád történelmi becsináltak, kortárs táplálkozási elméletek, turáni átok, olajak és kuszkuszok, valamint 650 recept. Cserna-Szabó András Váncsa István új szakácskönyvéről.

A főpolgármester világa két részben: Tarlós István, Budapest vezetője Otthonom - Budapest címmel adta ki második önéletírását, amelynek első felében szórakoztató, olvasmányos stílusban beszél életéről, a második részben viszont jön a politikus, aki jóval keményebb és szárazabb. Nem tipikus magyar politikus-memoár Tarlósé, sokkal személyesebb: kiderül például, hogy mennyire volt verekedős gyerekkorában, ki a kedvenc színésznője, és mi az, ami lehangolja.

Huszonöt évvel a Nullánál is kevesebb után Bret Easton Ellis megírta, mi lett negyvenes éveikre a regény közönyös, sivár és tehetetlen tinédzsereiből. Aki az előzményhez hasonló erejű korrajzot vár, csalódni fog. A Királyi hálószobák nem korrajz, csak pár furcsa szerelem és pár még furcsább gyilkosság története. Annak viszont nem rossz.

Most már biztos, hogy a páros évek jobbak a videojáték rajongóknak. 2008-ban a Narratívák sorozat hetedik kötete segített eligazodni a játéktudományban elmélyülni vágyóknak a narratológia és játéktudomány (ludológia) területén. 2010-ben fél éves időszaki kiállítással ünnepelte a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a Space Invaders játék (és magyar klónja, az Űrhódító) születésnapját, az év végére pedig megjelent Beregi Tamás a videojátékok első ötven évét összefoglaló könyve, a Pixelhősök.

Barátság, forradalom, szerelem és Kína pucér alfele - foglalja össze a lényeget a reklámszöveg a borítón. A New York Times kritikusa más szempontból közelíti meg a történetet: szerinte a Testvérek olyan, mintha D. H. Lawrence valamely regényét Tom Wolfe költené át, hogy aztán Baz Luhrmann vizuális fantáziájának köszönhetően nyerje el végső formáját. Modern családregény, két fogadott testvér életének krónikája, történelmi szatíra Kína utóbbi ötven évéről, fekete komédia sok-sok vulgaritással és kegyetlenkedéssel - ez mind igaz Jü Hua (a szó összes értelmében) nagy regényére, mely a közelmúltban jelent meg a Magvetőnél magyarul.

Angol nyelvterületen pár éve nagy könyvsiker volt a fiatal ausztrál író, Markus Zusak A könyvtolvaj című regénye, nálunk az Ulpius adta ki november elején. A könyv az Anna Frank naplójára hasonlít leginkább, annyi a különbség, hogy itt a főhős nem egy holland zsidó kislány, hanem egy szőke német árva, aki könyvek mögé bújva éli át a második világháborút. Az ötlet jobb, mint az elbeszélés; túl sok gyermeteg mondaton és idegesítő írói trükkön kell átverekedni magunkat az igazán fontos részekig.

Múlt héten jelent meg magyarul a pincében fogva tartott osztrák lány, Natascha Kampusch 3096 nap című könyve, amiben nyolc és fél évig tartó fogságáról számol be meglepően hideg fejjel és elemzően. Natascha Kampusch története nemcsak azért egyedülálló, mert egy ember majdnem egy évtizeden keresztül a külvilág sejtése nélkül tarthatott fogva a pincében egy másik emberi lényt, hanem azért is, mert ennél az esetnél is bebizonyosodott, hogy a médiagépezet nem rest bárkiből rövid úton celebet csinálni. Kár, hogy ez a történet már hiányzik a könyvből.

Nem szerencsés, amikor egy gyerekkönyv túl direkt módon kacsintgat a szülőkre, mintegy cinkosként: "a gyerek úgysem érti, de, ugye, mi igen". Úgy látszik azonban, kezdenek divatba jönni az ilyen könyvek: az elmúlt időszakban három gyerekkönyvnek álcázott, valójában felnőtteknek szóló verseskötet is megjelent.

A Naiv. Szuper egy olyan könyv, aminek meg kell lennie a könyvespolcodon. Főleg, ha huszonéves vagy, mint a főhős. Az Elfújta a nő viszont halálosan idegesítő, inkább a filmet nézzétek. A szerző, Erlend Loe forgatókönyvíróként is ismert, ő írta például az idei Titanic Filmfesztivál győztes filmjének, az Északnak a forgatókönyvét is.

Az Epizód egy vándorfestő életéből az argentin César Aira első magyarul megjelenő regénye. A könyv egy nálunk is létező hagyományt követ: egy valódi történetet mesél el fiktív elemekkel ötvözve. A történetmesélés viszont egészen egyedi, a műben borgesi töménységben keverednek szépirodalmi, művészeti, filozófiai és természettudományos részek.