Fábián Janka Emma-trilógiája az idei nyár nagy slágere volt, a 20. század Magyarországába ágyazott habkönnyű családregényre nagy elánnal cuppantak a női olvasók. Egyértelműen ki vagyunk éhezve a szórakoztató magyar történetekre, épp ezért kár, hogy az Emma-regények nincsenek jobban megírva. A műfaj viszont egyedi: magyar történelmi lektűr eddig nem volt még.
Az Emma szerelmei és az Emma fiai a nyár folyamán jelent meg, a sorozatot lezáró harmadik rész Emma lánya címmel augusztus végén kerül a boltokba. A történet középpontjában a Kóthay-család áll, akiknek a történetét az első két könyv a millenniumi ünnepségektől a második világháború végéig követi nyomon. Az Emma szerelmei-ben megismerjük a fiatal Emmát, aki kalandos és kellően romantikus körülmények között talál párt magának; az Emma fiai-ban az ő három fiúgyermekük sorsa bonyolódik tovább.
Az első és a második rész sokban különbözik egymástól. Az Emma szerelmei egy régi Magyarországra ültetett Júlia- vagy Romana-regény. Bájos, szeretnivaló, de egydimenziós történet, amelynél még a régi pöttyös könyvek karakterábrázolása, cselekménybonyolítása és nyelvezete is összetettebb. Ismert lányregény-közhelyek kombinálódnak: a Franciaországban nevelkedett árva kislány Magyarországra kerül, majd felcseperedvén legnagyobb ellenségébe szeret bele, a szükséges félreértések után azonban egymásra találnak, és gyönyörű gyermekeket nemzenek. A helyszín és a történelmi háttér vonzóvá teszi a történetet: jó olvasni a Balaton-felvidék régi, biciklizős, horgászversenyes életéről, a millenniumi tülekedésről. Az első részt egyértelműen ez az atmoszféra viszi el a hátán.
Az Emma fiai-ban az írónő már sokkal jobban mer elrugaszkodni a lányregény-közhelyektől. Váratlan fordulatok ugratják ki a sablonokból a sztorit: a szépfiú náci lesz, az álruhás grófnő kommunista, és akadnak szereplők, akik váratlanul erőszakos halált halnak. Ahogy haladunk előre, egyre kevésbé érzelgős, kiszámítható - és ennek megfelelően egyre élvezetesebb - a történet. Most is történelmi lektűrt forgatunk, nem szépirodalmat, de a második rész összetettebb az elsőnél. Kirajzolódnak a jómódú polgári életmód erkölcsi normái és szokásai, és a történelem eseményei is jobban beleszövődnek a történetbe.
Viszont végig zavaró marad, hogy a szöveg egy első osztályos olvasókönyv stílusában íródott. Nincsenek hasonlatok, jól eltalált jelzők, nem csodálkozunk rá régen hallott, ízes kifejezésekre, viszont gyakoriak a kamaszos felkiáltó mondatok és a zárójelek közé passzírozott gondolatok. A karakterek többsége fekete-fehér, mint a Csipkerózsikában. Két szereplő van csak a történetben, aki nem egyértelműen rossz vagy jó: a Hitlert istenítő olimpikon és a kis antikvárius lány - nem véletlenül az ő történetük a legérdekesebb az első két részben.
Az is nagy kár, hogy a történész végzettségű írónő nem ragadja meg a lehetőséget, hogy jobban bemutassa a korabeli környezetet. Feltűnik Kosztolányi, Karády Katalin, elsuhan a Hailey-üstökös, bekopogunk Szamuelyhez, elhintózik Sissy, de az írónő túlzottan siet ahhoz, hogy elmélyedjen az adott korban, így a történelmi háttér felszínes marad.
Egyértelmű, hogy Fábián Janka szeret és tud mesélni. Ezért kár, hogy nem nagyobb ambícióval látott neki az Emma-történet megírásának. Vagy kevesebben olvasnák a könyvet, ha szebben lenne megírva? Vagy ha aprólékosabban lenne bemutatva a harmincas évek Budapestje? Lehet. A történet minden sablonossága ellenére magával ragad, mint a tévében vasárnap délután elkapott jóízű romantikus film. De ott van ez a hülye érzés, hogy de jó lett volna, ha több ennél.
