Fotók: Pályi Zsófia (Origo)

Ki akarna 3000 oldalt elolvasni egy nem író embertől? Vásáry Tamás Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész-karmesternek megjelent életrajzi regénye, az Üzenet. Pontosabban ez az 1243 oldal csak a regény első része, a folytatás kiadását jövőre tervezik. A könyvben hihetetlen pontossággal elevenedik meg a szemünk előtt minden, ami Vásáry életében történt a születésének pillanataitól kezdve az egész világot átívelő utazásokig. A szerzővel gellérthegyi lakásában beszélgettünk a zenélés, a majális és az onalizálás kapcsolatáról, arról, hogy a diktátorok sem hiszik magukat rossznak, illetve arról, hogyan ment el a kedve a zongorázástól csodagyerekként, és hogyan adott aztán neki erőt családja kitelepítése.

Forgách András 12 nő voltam című novelláskötetében meglehetősen sok a játék, az azonban nem mondható, hogy ezek a trükkök sokak számára fel is tűnhetnek. Egyrészt azért, mert egyáltalán nem biztos bennük a tudatosság, másrészt pedig több esetben is fölróható a kötetnek némi felszínesség. Félreértés azonban ne essék: néhol kifejezetten ügyes, szórakoztató olvasmányról van szó.

Daredevil itthon az ismeretlenebb hősök közé tartozik. A magyar közönség általában a különböző mozgóképes adaptációkban ismerkedik meg az amerikai képregényekkel, Daredevil azonban nem tud többet felmutatni egy borzalmas dramaturgiájú, még borzalmasabb fényelésű Ben Affleck-filmnél, ami inkább elriasztja a potenciális rajongókat, semmint megszerettesse velük a karaktert. A hős a magyar keresztségben a Fenegyerek nevet kapta, ami elég infantilisre sikerült, de lehetett volna rosszabb is.

Mikal Hem kézikönyve logikus mű, szépen fel van építve, kezdve azzal, miért jó a diktatúra, és hogyan legyünk diktátorok, végezve azzal, hogyan lépjünk le időben, amíg valami rossz nem történik velünk, pl. kivégzés. A két végpont közötti fejezetekből megtudhatunk majd minden fontosat egy diktátor életéről, munkájáról, mindezt sok történelmi példával illusztrálva. Hem műve tehát logikus, csak nem az, aminek ígéri magát: nem túl szellemes, tényanyagában nem túl mély, szatírának light. Elmondjuk, miért ajánljuk mégis.

Megérkezünk az étterembe, leülünk az asztalhoz, átesünk a nehézkes rendelésen és elfogyasztjuk az előételt. A vacsorapartnereinkről rengeteg dolgot tudunk meg, köszönhetően Paul Lohman egyes szám első személyű beszámolójának. Az asztalnál ül még felesége, Claire, bátyja, a miniszterelnök-jelölt Serge és az ő felesége, Babette. A gyerekek otthon maradtak. És aztán kihozzák a főételt.

Van ez a szellemes könyv, aminek a címe megegyezik az árával, 2999 Ft, de sajnos a szellemessége ebben ki is merül. Frédéric Beigbeder írta, többnyire önéletrajzi gyökerű, és egy reklámszakember irtózatos, de társadalomkritikai töltetű hányattatásairól szól a pénz, a nők, a kábítószerek és más élvezeti cikkek mocsarában, amely mocsártól ezúton is mindenkit óva intünk.

Az Orosz népellenes mesék olvasása közben egy olyan állam tárul fel a szemünk előtt, amelynek egyetlen apró része sem szolgálja a benne élő emberek javát, és nem hordozza magában az esélyt a fejlődésre. A szerző, Dmitry Glukhovsky (interjúnk vele erre) ilyennek látja a hazáját, de a képet közel sem borúsra festi meg. Sci-fi elemekkel és humorral igyekszik fogyaszthatóbbá tenni a történeteket, mesékké alakítja őket, de végig a valóságról ír.

A 2011-es Nyughatatlanok után nemrég megjelent Szécsi Noémi emigránstrilógiájának második része, a Gondolatolvasó. A Nyughatatlanok az 1848-49-es szabadságharc után Európában szétszóródó emigránsok közé vezette az olvasót, és főhősei közül most többen is visszatérnek. Ilyen például Bárdy Rudolf fia, a siket Fülöp, aki már tizenkilencéves, és egyben a Gondolatolvasó narrátora is.

A folytatásban megmutatjuk a Gondolatolvasóhoz készült trailert.

Fotók: Tuba Zoltán, Origo

Azt gondolta, atombombát farigcsál, amit bedob és beszennyez vele mindent. De rá kellett jönnie, hogy Oroszországban már a buta topmodellek is tisztában vannak a valósággal. Dmitry Glukhovsky (ő ragaszkodik neve angolszász írásmódjához) megszállottja a hanyatló társadalmaknak, Orosz népellenes mesék című könyvével a mai orosz létről és korrupcióról próbál írni. Budapesten mutatta be a könyvet és beszélt nekünk arról, hogyan helyettesítette a vallás Oroszországban a szocializmust; hogy minden tanult ember undorodik a Pussy Riottól; hogyan vált a Putyin-ellenes fiatalság sztálinistává; illetve miért a sci-fi beszél a legjobban az orosz jelenről. Budapest egy atomháború utáni Párizs.

Czapáry Veronika regénye olyan, mint egy görög sorstragédia, kérlelhetetlenül halad az elkerülhetetlen vég felé. Vég azonban nincs, illetve folyamatosan van, az történik meg és ismétlődik végtelenül. A Megszámolt babák tényleg olyan, mint amit a fülszövegében ígér, sokkoló olvasmány, amely olyasmiről próbál beszélni, illetve elbeszélni, amiről nem szokás, amiről eddig nem sok irodalmi (és nem irodalmi) szó esett: a családon belüli, gyerekkel szembeni erőszakról, az incesztusról.

China Miéville írt már epikus fantasyt, bizarr tengeri kalandregényt, westernt, noir detektívregényt és sci-fit is. Ez a sokszínűség új regényén, a Krakenen belül sem marad kiaknázatlanul. Miéville könnyedén gyúrja egybe a krimi műfaját az urban fantasyvel, a pogány mitológiákat a bibliai történetekkel. Párbeszédei hol magasröptűek, hol a legalantasabb szlengben zajlanak; karakterei egyszerre egyszerű, mindennapi emberek, illetve csodálatos, emberfeletti lények, esetenként mindkettők egyszerre.

A Pagony kiadó hamarosan megjelenő könyvéhez, a Végtelen spagettihez kapcsolódóan fotópályázatot hirdet. Olyan képek beérkezését várják, melyen együtt főz szülő és gyerek, hiszen ez az, amit Vrábel Krisztina könyve megtanít az olvasónak.

A Magvető Kiadó a közelmúltban második alkalommal jelentkezik egy posztumusz megjelenő kézirattal, amelyet nemcsak a Kádár-rendszer tiltó ereje, hanem sok egyéb, a megjelenésre jótékony hatású legenda is körülleng. Rubin Szilárd Aprószentekje után most Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című, meglehetősen hibrid és heterogén műfajú szövegéről van szó, melyet monumentálisnak tűnő munkával végül Nagy Tamás szerkesztett egységes kötetté.

Az Európa Könyvkiadó új sorozatot indított Transz címmel, amelyben határátlépő írásokat ígér. A sorozat első kötete erős indításnak tűnt. A Strici voltam életrajzi könyv: megörökíti, ahogy a fekete kisfiúból, Robert Beckből előbb Blood, majd Iceberg Slim válik, ahogy lépked lefelé a striciélet lépcsőfokain. A könyv előszavában maga Ice-T biztosít minket arról, hogy most olyan dolgokat fogunk megtudni az életről, amitől leesik az állunk, és nem mellesleg, végre megértjük a hiphop lényegét. Az elragadtatott bevezetés után azonban egy már meghaladott, ezerszer hallott és látott történet vár bennünket. De van egy másik probléma is.

Most jelenik meg Rachel Hartman első regénye, a Seraphina. A könyv számos díjat nyert, többek között a New York Times Bestsellerének jelölték és az Amazon Top 20 Teen Book of the Year elismerését is megkapta. Az ifjúsági regény magyarul a Scolar Kiadó Fantasy sorozatában jelenik meg, a sorozat első könyvéről, a Five-ról itt írtunk.

A kiadó jóvoltából most két szerencsés olvasónk megnyerheti a Seraphinát. Ehhez két kérdésre kell válaszolni:

A Five szerzője már rögtön a saját (ál)névválasztásával és címadásával idegen világokba kalauzol bennünket. A borítót szemlélve és a fülszöveget olvasva fel sem merül bennünk, hogy ez egy magyar ifjúsági regény lenne, - főleg a gyerekek neveit olvasva - sokkal előbb tippeltem volna skandináv származásra. Azonban a Five magyar szerző regénye, írója pedig, a sejtelmességet otthon hagyva, ott ült a XX. Nemzetközi Könyvfesztiválon szemtől szemben a közönségével. Bár ezek után funkciótlannak tűnik ez a kezdetektől tartó homályosítás, arra mindenképp jó, hogy megadja a könyv alaphangulatát. Azonnal tudjuk, hogy ez most nem egy földhözragadt regény lesz. Azt viszont még nem tudjuk, hogy mennyire nem.

Bosszantó, amikor a rossz idő miatt elmaradnak a nyári szabadtéri programok, amelyeket egy teljes éven át várnak a gyerekek, ahogy történt ez az augusztus 20-i vidéki tűzijátékokkal is. Egy mosolygós kislány (Tündérbodár) és egy rosszul tájékozódó denevér (Devevér) elhatározza, velük ez többet nem történhet meg, ezért olyan hosszú fesztivált szerveznek, "hogy az eső ne győzze elmosni". Alighanem a Tündérbodár az év legidegesítőbb című, ugyanakkor legviccesebb magyar gyerekkönyve.

Bonnie Bedelia és Harrison Ford
az Ártatlanságra ítélve filmben (1990)

Az igazság keresése azóta alaptémája az irodalomnak, amióta történeteket találunk ki. A legősibb mítoszok, mesék dramaturgiája is úgy épül fel, hogy a jó elnyerje méltó jutalmát, a rossz bűnhődjön. Az igazságkereső történetek legtipikusabb műfaja a krimi: egy profi vagy amatőr nyomozó mindent megtesz azért, hogy rekonstruálja a bűncselekményt, vagyis megmondja, ki a jó (az ártatlan), és ki a rossz (a bűnös). Csakhogy a jogi krimi megteremtője, Scott Turow óta nincs nagybetűs igazság, az igazságszolgáltatás nem több beteg szerencsejátéknál.

Iceberg Slim kötetével indítja útjára új, Transz című sorozatát az Európa Könyvkiadó, amelyben bizarr, határsértő műveket, sötét sorsokat, kockázatos életeket, sebzett történeteket, radikális gondolatokat adnak közre.

Iceberg Slim tizennyolc éves korától több mint két évtizeden át volt strici, karrierjének végül egy börtönbüntetés vetett véget 1960-ban. Több mint négyszáz lány dolgozott neki. Becenevére - Iceberg Slim: 'nyurga jéghegy' - azzal szolgált rá, hogy vézna volt, és hidegvérét még a leghúzósabb helyzetekben is megőrizte. A Strici voltam című memoárja augusztus végén jelenik meg magyarul, Gerhes Gábor borítóját nálunk láthatjátok először.

Az üzleti életben hasznosítható tanácsokat gyűjtött egybe Louis Ferrante, a jó útra tért egykori maffiózó. A hírhedt Gambino család volt tagja nyolc évet ült börtönben, ahol eldöntötte, felhagy addigi életével. Így is tett, a szabadulása után az úgynevezett becsületes világban vállalt munkát, ám csakhamar megdöbbenve tapasztalta, hogy a vállalatok működése, a menedzserek módszerei gyakran közeli rokonai a maffia technikáinak.

Hosszú várakozás után, augusztus 15-én jelenik meg végre a chilei Roberto Bolaño (1953-2003) immár világhírű nagyregénye, A vad nyomozók. A borító Pintér József munkája, amelyet nálunk láthattok először.

Soma Mamagésa könyvei szexualitásról és párkapcsolati problémákról szólnak. Van, amikor a "szexuális megmondónénit" (Tiszta szex, Afrodiziákum), máskor a "gondolkodó Gyöngyikét" (Új egyensúly) hozza. Utóbbi szerepkörben tűnik fel Hogyan ne sárkányosodjunk el? című legújabb könyvében, amelyben négy előadást szerkesztettek egymás mellé: a könnyed, közvetlen, bizalmas hangot megütő írások sok önismétléssel, rengeteg közhellyel építkeznek, a pszichológia, a vallás, az ezotéria között ugráló gondolatmenetből furcsa katyvasz kerekedik. Minden idegesítő eleme ellenére mégis jó az, amit Soma csinál.

Neil Gaiman tulajdonképpen minden könyvében - legyen szó gyerekkönyvről, képregényről, regényről - ugyanazt csinálja: a mesékből, mítoszokból ismert toposzokat, hősöket veszi alapul egy-egy teljesen új világ konstruálásához. Nincs ez másként legújabb, az Óceán az út végén című könyvében sem: most leginkább a pogány hitvilág és a tündérmesék keverednek. A gyerekhős, hasonlóan a Coraline vagy a Farkasok a falban című Gaiman-könyvekhez, itt is a családban a legmagányosabb.

Trilógia első kötetéről jót vagy semmit, inkább semmit. Esetleg puszta feltételezéseket, úgy indítva, hogy "úgy tűnik, mintha", mivel a későbbi kötetek valószínűleg vakító fényében talán minden megváltozik, más szerepet, kontextust, és mindenképp más véget kap, ha kap a szöveg. A Patkány éve ugyanis egy trilógia első kötete, ekképp óvatosan olvasandó a maga nem csekély 573 oldalas terjedelmében.

Mivel világraszóló eredménye a magyar teniszsportnak alig van, annyit előre lehet tudni Maros András Semmi negyven című memoárjáról, hogy nem a sikerekről fog szólni. Az első oldalakon pedig az is kiderül, hogy nem regényszerű formában írt önéletrajzról van szó, hanem kisebb-nagyobb történetekről, amelyek leginkább azt mesélik el, hogy mennyire lehangoló volt a késő Kádár-kori sportélet.