Daredevil itthon az ismeretlenebb hősök közé tartozik. A magyar közönség általában a különböző mozgóképes adaptációkban ismerkedik meg az amerikai képregényekkel, Daredevil azonban nem tud többet felmutatni egy borzalmas dramaturgiájú, még borzalmasabb fényelésű Ben Affleck-filmnél, ami inkább elriasztja a potenciális rajongókat, semmint megszerettesse velük a karaktert. A hős a magyar keresztségben a Fenegyerek nevet kapta, ami elég infantilisre sikerült, de lehetett volna rosszabb is.
Hiába a Marvel képregényuniverzuma, aminek része a Daredevil világa is, azok, akik nem ismerik a karakter történetét és kapcsolatait korábbról, teljesen el fognak veszni. Sovány vigasz a kiadó kedves próbálkozása, hogy pár oldal ömlesztett szövegben felidézze a legfontosabb momentumokat a civilben vak ügyvéd, álruhában vak, de jól halló vörösruhás ninjánál. Kicsit úgy érzi magát az ember, mint a kötetben szereplő újonc rendőr, aki folyamatosan a szuperhősökről locsog, és tippelget, hogy kivel fog majd találkozni, aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy nem Amerika kapitány lesz az, hanem a vörösruhás vadállat.
A történet egyébként izgalmas, Matt Murdockot, Fenegyerek civil énjét megtámadja egy bérgyilkos, és amíg ő a megrendelő után nyomoz és veri szét a várost (sajnos elég kevés akciójelenetben), addig flashbackek formájában azt is megtudjuk, mi történt a New York-i alvilágban, ami felborította az eddigi kényes status quót. Az író Brian Michael Bendis érdeme még, hogy sok Marvel-képregénnyel ellentétben teljesen komolyra és sötétre sikerült a mű.
Fontos kitérni a rajzokra is, amelyek szintén nagyon jól kiemelik a noiros jegyeket, szigorítanak az egész világon. A legmeghatározóbbak a merev, szögletes vonalak, de a nagy kontrasztok, bátor fekete használat, az élénk, de nem rikító színek, néhány helyen stencilhatású képek is nagyban hozzájárulnak az atmoszférához.
Sok esetben a képregényeknél semlegesre, jellegtelenre sikerülnek a képek, itt szerencsére nem, sőt! Kellően karakteresek és egyediek ahhoz, hogy a szöveg és a cselekmény fontosságához felnőjenek, sőt, azt túl is szárnyalják. Az Alfőnökben meghatározóbb az illusztráció a történetnél. Ráadásul a kötet egy része (ami egy füzet volt eredetileg) teljesen “néma” (a Marvel ‘Nuff Said nevű kezdeményezése miatt, ami azt a kihívást tűzte az alkotók elé, hogy szöveg nélkül meséljék el az adott szám történetét). Ez a pár oldal kiemelkedően jóra sikerült.
A Fenegyerek: Alfőnök kötet nagyon karakteresre sikerült, csodálatosan komor, így azokkal is könnyen megszerettethetné a képregényműfajt, akik Pókember erőltetett beszólásaitól a legszívesebben már a falra másznának. Kár, hogy alig ismerik itthon a karaktert és emiatt nem annyira érthető és érdekes Magyarországon. Pedig lehetne.
Boros András
Brian Michael Bendis – Alex Maleev: Fenegyerek – Alfőnök, Kingpin, 2013, 136 oldal, 2990 Ft.
