Czapáry Veronika regénye olyan, mint egy görög sorstragédia, kérlelhetetlenül halad az elkerülhetetlen vég felé. Vég azonban nincs, illetve folyamatosan van, az történik meg és ismétlődik végtelenül. A Megszámolt babák tényleg olyan, mint amit a fülszövegében ígér, sokkoló olvasmány, amely olyasmiről próbál beszélni, illetve elbeszélni, amiről nem szokás, amiről eddig nem sok irodalmi (és nem irodalmi) szó esett: a családon belüli, gyerekkel szembeni erőszakról, az incesztusról.
A könyvben egyes szám első személyben meséli el egy kislány az élettörténetét kb. a kamaszkoráig. Az elbeszélés látszólag nem időrendi, körkörösség figyelhető meg benne, mintha mindig ugyanaz ismétlődne benne újra és újra. Az erőszak különféle stációi, a verbális, fizikai és szexuális erőszak egyre nagyobb, erősebb fokozatai. A szöveg lassan, óvatosan adagolja az információkat, lépcsőzetesen és finoman vezet el a legdurvább, legsokkolóbb stációkig. Mintha a pokol egyre táguló köreit látnánk kibontakozni egy gyerek szemén keresztül. A fokozatosság párhuzamos az elbeszélésben rejtetten mégiscsak jelen lévő időrenddel, hiszen a könyv végére érve a szereplő kamaszkorának eseményeit ismerjük meg, ami mintegy betetőzi, és egyben lezárja az elbeszélt történetet.
A könyv hitelesen és klinikai pontossággal írja le és meg egy folyamatos erőszakot elszenvedő gyerek, lány történetét és pszichéjének, személyiségének alakulását, fel- illetve leépülését.
A kislány kettős szorításban nő fel, mind az anyja, mind az apja erőszakot tesz rajta: verbálisan, érzelmileg, fizikailag. Az apja azért, mert szereti, az anyja azért, mert gyűlöli, először csak irracionális, később féltékenységből fakadó gyűlölettel. Az anya ettől függetlenül, mindenben az apa cinkosa. A pokolból a kislány megszemélyesített babáihoz menekül, a babák újra és újra való számbavétele az elbeszélés ismétlődő, mániákusan vissza-visszatérő motívuma. Mindez a kislány cselekvésének kényszerességére rímel.
A babák azonban, ahogy egyre táguló vagy inkább szűkülő körökben haladunk előre a történetben, egyre fogynak, pusztulnak, erőszakot szenvednek el ők is, illetve a családon belüli erőszak és az ezzel kapcsolatos alkuk és zsarolás tárgyai lesznek.
Az erőszak üvegburája
A könyv másik visszatérő motívuma a nővér halála körülötti titok, tabu, amely ugyancsak a regény végére bomlik ki teljesen és nyeri el értelmét: a főhős, Nikolett életének és történetének előképe, mintája. Nem pusztán egy erőszak történetét olvassuk a regényben, hanem egy behelyettesítés történetét. Azért tesznek erőszakot egy gyerekkel, mert az másvalakire, másvalakikre hasonlít, emlékeztet, és mert az erőszak spiráljából nincs kiút. Aki egyszer büntetlenül bántalmazott, újra és újra megteszi. A büntetlen, titkolt, nem kommunikált erőszak ismétlődése az, ami az elbeszélés időrendiségét aláaknázza, eltéríti, mert teljesen mindegy, hány éves a főhős, mindig ugyanaz az erőszak ismétlődik. Nincs kezdet és nincs vég sem, és nincs kiút. A gyerek élete az erőszak üvegburája alatt folyik, ismétlődik.
A Megszámolt babák szigorú és kérlelhetetlen, bármiféle szabadulás reményét leépítő, pontos szöveg. Az erőszakot egész életében elszenvedő lány ugyanis az idők folyamán, bármiféle kiút vagy segítség hiányában maga is megszokja, megszereti az erőszakot és az erőszaktevőt. Egyfajta Stockholm-szindróma klinikai pontosságú kibontakozását, leírását látjuk, és a vég beteljesülését, a kör bezárulását.
A könyv kíméletlen, rezzenéstelen konklúzióját az egyik utolsó előtti bekezdés kezdő mondatának („A naplemente szétmállaszthat mindent…”) Pilinszky-utalása is megerősíti, árnyalja. A Keringő című vers enigmatikus tömörségű és szépségű sorait nem tudom nem teljes egészében idézni: „A zongorát befutja a borostyán,/ s a gyerekkori ház falát/ szétmállasztja a naplemente.// És mégis, mégis szakadatlanúl/ szemközt a leáldozó nappal/ mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
Czapáry Veronika regénye pontos, tömör és tömény könyv. Fontos munka, amelyet nem szabad kikerülni: a benne elbeszéltekkel, az erőszak kábító brutalitásával és hétköznapiságával szembe kell néznünk, és kezdenünk kell vele valamit. A könyv természetesen irodalom, fikció, annak is kiváló, azonban vannak helyzetek, amikor ki kell lépni az irodalom területéről, úgy kell vagy lehet olvasni, hogy az tettekhez vezessen. A könyv megtette az első lépést.
Czapáry Veronika: Megszámolt babák, 2013, Scolar, 256 oldal, 2750 Ft.
