Mikal Hem kézikönyve logikus mű, szépen fel van építve, kezdve azzal, miért jó a diktatúra, és hogyan legyünk diktátorok, végezve azzal, hogyan lépjünk le időben, amíg valami rossz nem történik velünk, pl. kivégzés. A két végpont közötti fejezetekből megtudhatunk majd minden fontosat egy diktátor életéről, munkájáról, mindezt sok történelmi példával illusztrálva. Hem műve tehát logikus, csak nem az, aminek ígéri magát: nem túl szellemes, tényanyagában nem túl mély, szatírának light. Elmondjuk, miért ajánljuk mégis.
A Kezdő diktátorok kézikönyve egyenetlen munka. Címe, fejezetcímei vicces, szellemes és szatirikus munkát ígérnek a diktátorokról és közvetve a diktatúráról, a szerző azonban megmarad a szolid ismeret- és adatközlés szintjén. Ami nem lenne baj, de a felkínált ismeretanyag sem túl mély, egy internetes böngészés során kis munkával bárki megszerezheti a könyvben feltálalt adatok és történetek nagy részét. Ami a könyv fülszövegének a szerzőről írott részét olvasva meglepő, hiszen azt olvassuk Hemről, hogy filozófusi végzettség mellett főként a nemzetközi politika és kapcsolatok érdeklik, sokat utazott élete során és pár évet lehúzott Zimbabwéban is, Mugabe diktátorsága alatt, igaz, akkor gyerek volt.
A szerzőnek tehát, életrajzát tekintve mintha több ismeret, tudás, tény lenne a birtokában, mint amit e munkájában közöl. Kicsit bulvár. Bulvárnak viszont lapos, csak helyenként szellemes, és inkább tényanyagában, szándéktalanul vicces. A könyv stílusa kidolgozatlan, esetleges, mert keveredik benne egy személyesebb, tegező hangfekvés, ami valóban mintha egy kezdő diktátort tanítana, hozzá beszélne, és egy teljesen szokványos, személytelen ismeretközlő mód.
Hem mintha nem tudta volna eldönteni, mi a célja a könyvével, egy valóban szellemes, ironikus és szubjektív szatírát írni, vagy simán megírni pár ismeretét a diktátorokról, diktatúrákról. A könyv egészét tekintve úgy tűnik, a szatirikus és humoros elem utólag került a műbe, a jobb eladhatóság kedvéért, kicsit feltupírozandó az adatokat, statisztikákat, nem sok sikerrel.
A téma azonban, és ezt jó szemmel vette észre Hem, megérne egy misét, mert túl azon, amit komolyan gondolunk a diktatúráról, a diktatúrák eddigi gyakorlata, utólag számos humorforrást, az abszurd és a szürrealitás egész hatalmas dimenzióját rejti magában, amit hiba kiaknázatlanul hagyni. A téma azonban, természetéből adódóan kényes, mert nem lehet eltekinteni a morális szempontoktól, attól, hogy adott esetben ott viccelünk, ahol hárommillió ember elpusztult egy diktátor tevékenysége miatt. De mint tudjuk, a humor a legképtelenebb és legrettenetesebb körülmények között is megél és kivirágzik.
Nem lehet komolyan olvasni pl. azt, hogy Idi Amin Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halai Ura volt, hogy szemben a diktatúrák alapvetően paternalista jellegével, ahol a diktátor majd mindig férfi és apa, gazda volt, Észak-Koreában a diktátorok anyák. Kim Dzsongilt pl. Észak-Korea nagy anyja volt, aki egy körútja során, csak úgy mellesleg feltalált egy új műtrágyafajtát.
Nehéz röhögés nélkül olvasni Mao Ce-Tung és Henry Kissinger beszélgetésének fordulatát, amikor Mao kínai asszonyokat ajánl fel Amerikának, mondván: „Kellenek kínai asszonyok? Adhatunk tízmilliót is. Túl sok a nő nálunk. Túl sok gyereket szülnek, túl sok gyerekünk van.” Amire Kissinger, a zseniális, cinikus és nagy stiliszta diplomata azt válaszolja: „Ez annyira újszerű felvetés, hogy tanulmányoznunk kell, mielőtt válaszolnánk rá.”
Persze van, amit finoman szólva ambivalens érzésekkel tudunk csak olvasni, mint pl. a leírást Szváziföld királyának, Mswatinak az Incwala ünnepségen bemutatott rituális szexuális aktusáról, pontosabban aktusairól, először egy bikával, majd a feleségeivel. Vagy Hitler kedves szokásáról, aki unokahúgát az arca fölé guggoltatta és megkérte, pisilje le, mert ez okozott számára izgalmat. De ha az izgalmaknál tartunk, szívesen elolvasnánk egy-egy diktátor irodalmi művét is, Kadhafi Egy asztronauta öngyilkossága című novelláját, vagy Kim Ir Szen Vértenger című nemzeti romantikus regényét és egyben operáját.
A Kezdő diktátorok kézikönyve kritikánktól függetlenül, tényanyagát tekintve, a történelmet kevéssé ismerőknek bátran ajánlható, olvasható, amely inkább felkelti az érdeklődést, de nem elégíti ki, inkább csak megvillantja egy jó könyv lehetőségét. De, tekintve korunk, némely ország demokráciájának állapotát, a téma aktuálisabb, mint valaha, bátran elkezdhető egy könyv napjaink tapasztalatairól, okulva Hem könyvének hibáiból.
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve, Budapest, Typotex, 2013, 256 oldal, 2490 Ft.
