Trilógia első kötetéről jót vagy semmit, inkább semmit. Esetleg puszta feltételezéseket, úgy indítva, hogy „úgy tűnik, mintha”, mivel a későbbi kötetek valószínűleg vakító fényében talán minden megváltozik, más szerepet, kontextust, és mindenképp más véget kap, ha kap a szöveg. A Patkány éve ugyanis egy trilógia első kötete, ekképp óvatosan olvasandó a maga nem csekély 573 oldalas terjedelmében.
A könyv szerzője filozófia szakot végzett, eddig két high-tech irodalomtörténeti munka (Paul Celan - A sérült élet poétikája, 2009, Rilke - Ornamentika és halál, 2011) és egy regény (Fém, 2011) került ki műhelyéből. Az életrajzi adatok esetünkben meglehetősen lényegesek, mert a könyv főszereplője sok tekintetben a filozófia és a költészet, amelyek olyan alakok testében és szó szerinti vagy dekonstruált idézeteikben jelennek meg, mint a főhősök, Ludwig (Wittgenstein), Karl (Marx) és Martin (Heidegger), és egy mellékszereplő, Friedrich (Hölderlin). Színre lépnek még a regényben explicit vagy implicit formában, testben vagy idézetben Jacques Lacan, Michel Foucault, William Ockham, Friedrich Nietzsche, Hannah Arendt, Georg Trakl, Pierre-Joseph Proudhon, Rainer Maria Rilke stb.
A könyv műfaját meglehetősen nehéz meghatározni, de egy súlyos és néha vidám elegye sci-finek, horrornak, kriminek, filozófiai és költészeti értekezésnek, és mindezen műfajok szatírájának is. A könyv története sajnos röviden összefoglalható. Számos rafinált gyilkosságon keresztül nem halad a történet az apokaliptikus vég felé, amikor is nagyjából elpusztul az emberiség. A gyilkosságokat a három filozófus, Ludwig, Karl és Martin követi el egy Cynthia nevű nő tervei szerint. Az apokaliptikus vég ugyancsak az ő művük, megölnek és megmérgeznek, majd patkányok martalékául dobnak egy embert. A patkányok pedig elviszik, elterjesztik, szétszórják a pusztulás magvait.
Azonban a gyilkosságok és a végső csapás között nem fedezhető fel összefüggés. A gyilkosságok csak úgy megtörténnek a regény folyamán. A könyv szövetében, vizében úszkáló és kevésbé összefüggő és aránylag kicsi gyilkosság- és kataklizma szigetek közötti teret – így a regény szövegének nagy részét – a három főszereplő mindennapi életének, gondolatainak, képzelgéseinek hosszas, szatirikus és humorosnak szánt leírásai és a filozófusoktól (továbbá a fent említett szerzőktől és még sok mindenkitől) vett számtalan egyenes és kisiklatott, átírt idézet, helyzet, történet, valós és fiktív életrajzi tény tölti ki. 100 oldal után picit fárasztó, az átlagolvasó számára némileg ezoterikus az a fajta bölcsész humor, amit az alábbi példákkal jellemeznék: „Egyetlen dolgot biztosan tudott: közeli és megfoghatatlan volt a kibernetika.” (vö: Hölderlin: „Közeli s megfoghatatlan az Isten. (Patmosz)); „Ludwig, dobd el a létrát! (vö: Wittgenstein: „úgyszólván el kell hajítania a létrát, miután felmászott rajta.” (Logikai-filozófiai értekezés)).
További humorforrásnak vannak szánva azok az életképek, de inkább panelek, amikor Martin a Prodigyre táncol, vagy a három filozófus a legnagyobb élvezettel nézi a Tom és Jerryt, vagy a Rammsteinra léggitároznak vagy kipróbálják az LSD-t. A regényíró önreflexiójaként, öntükrözéseként Ludwig egy a Hasfelmetszőről szóló regényt ír a könyvben, minden különösebb következmény vagy konklúzió nélkül.
A könyv legizgalmasabb részei az igen invenciózus gyilkosságok érzéki, precíz leírásai, a testek boncolása, destrukciója és modifikálása, amelyek pompás, perverz, futurista és barokk életképekként vagy daganatokként magasodnak, vagy épp burjánzanak a regény egyébként cselekménytelen és szétfolyó testében. A könyv egy olyan gyilkosságokkal nem túl sűrűn és összefüggéstelenül meghintett filozófiai esszéregény, amelyből figyelemreméltóan hiányzik az esszé, csak szatírában pácolt filozófusok és költők, versek és elmélettöredékek, idézetek pora csillámlik finoman és túl hosszasan a levegőben.
Szeszélyes módon egyetlen, számomra valóban jó hasonlatot, humoros mondatrészt emelnék ki a könyvből: „Felkapott egy konyharuhát, és kinyitotta a sütő ajtaját. Amit aztán onnan előhúzott, inkább nézett ki egy harckocsi leszakadt darabjának, mint pulykának…” Sajnos, a regény inkább a humorosnak szánt, mintsem humoros, szellemes vagy erős mondatok konglomerátuma. Jelen pillanatban. Mert természetesen mindaz, amit leírtam, előfeltevés pusztán, végső verdikt csak a trilógia egésze alapján mondható.
Bartók Imre: A Patkány éve, Libri Kiadó, 2013, 573 oldal, 3990 Ft
