Az Orosz népellenes mesék olvasása közben egy olyan állam tárul fel a szemünk előtt, amelynek egyetlen apró része sem szolgálja a benne élő emberek javát, és nem hordozza magában az esélyt a fejlődésre. A szerző, Dmitry Glukhovsky (interjúnk vele erre) ilyennek látja a hazáját, de a képet közel sem borúsra festi meg. Sci-fi elemekkel és humorral igyekszik fogyaszthatóbbá tenni a történeteket, mesékké alakítja őket, de végig a valóságról ír.
A történetekben majdnem minden társadalmi réteg megjelenik: az egyszerű ember, a nagyhatalmú vezető, a bevándorló munkás, az újgazdag fiatal, az elkötelezett tudós és a hazafias asztronauta. A fordulatokról pedig többek között ufók, földalatti szörnyek, gonosz gépek vagy manipulált vodka gondoskodnak. Glukhovsky rendkívül ügyesen adagolja a szürreális elemeket a valósághoz, sikerül megalkotnia, és aztán végig fenntartania sírás és nevetés érzékeny egyensúlyát. A történetek csattanóit megismerve az olvasó sosem tudja eldönteni, hogy a fenti két érzelemből melyiknek engedje át magát, és inkább továbblapoz, hátha a következő történetben feloldódik a zavara. Persze, nem fog.
A Jó ügy című novellában például Anton, a rendőrségi dolgozóból szivárogtatóvá előlépett férfi magánharcát ismerhetjük meg. Anton az egész életét a munkájának szentelte, azonban amikor túl mélyre jut a korrupciót vizsgáló kutatásaival, a várt előléptetés helyett leállítják és bőséges támogatással nyaralni küldik. A férfi ezután saját erejéből levadássza a korrupt felsővezetőket. Az utolsó jelenetben azonban olyan információt közölnek vele, amitől még a legjólneveltebb orosz is kiköpné a vodkáját. Méghozzá kétszer is: először a nevetéstől, aztán a megdöbbenéstől.
De a vezetők élete sem móka és kacagás. Soha senkiben nem bízhatnak, nem értenek semmihez a gonoszságon kívül, és azt gondolják, hogy pénzzel bármit elérhetnek. Onnantól, hogy valaki bekerül a felsőbb körökbe, nem sok választása marad az életben. Részesévé válik egy megbonthatatlan körnek, melyben a bűncselekmények kötik össze az egyes szereplőket, és mindenki csak addig hallgat a másik hibáiról, amíg az úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle. Ilyen például a Ki mire született novella állami vezetője, Pcsolkin is, aki egész egyszerűen retteg az ötvenedik születésnapjától és egész megvesztegetésekkel, zsarolásokkal és csalással töltött addigi életét feleslegesnek ítéli. Életének új célját egy vidéki utazástól várja, mikor is az irkutszki fakitermelő üzem új gépeit indul megnézni. Itt megismerkedik Pronyinnal, akiben a mérhetetlenül buta gépkezelő helyett egy orákulumot lát meg. Felkéredzkedik a kombájnra és együtt hajtanak el a naplementébe, miközben az erdő fái recsegve-ropogva semmisülnek meg az idill terhe alatt.
A könyvből kiolvasható az Európai Unió intézményeit feltétel nélkül éltető szemlélet is. Több novella is sugallja, hogy Oroszországhoz képest milyen csodás rend van Nyugat-Európában, azonban legtrükkösebben az Utópia című írás mutatja ezt meg. A történet főhőse, a frankofón Belmondo (eredeti nevén Ivan Nyikolajevics Antonov) egész életében arra vágyott, hogy eljuthasson a szabad és kulturált Franciaországba. Míg erre vágyakozott, Oroszországban magasbeosztású vezető lett, a sikkasztásokat gyilkosságokkal váltogatva haladt előre. Mikor végre eljut Párizsba, borzasztó csalódottá válik, ugyanis rájön, hogy itt nem lehet megoldani a dolgokat pénzzel, sem lányokat venni, sem rendőröket megvesztegetni, sem biztonsági őröket megkenni. Mire kitoloncolják az országból, már ő sem akar maradni, vérig sértetten repül vissza a kényelmes és az ő igényeire alakított Moszkvába.
Bár Glukhovsky célját, miszerint novelláskötetével bombát akart robbantani Oroszországban, nem érte el (erről a fenti interjúban is beszélt), figyelemfelhívásnak mindenképp jó: történetei által legalább több jut el a magyar olvasókhoz az oroszországi viszonyokból a melegtörvényeknél vagy a Pussy Riotnál. Az Orosz népellenes mesék olyan mélyre ás az orosz politika rétegeiben, ahol átláthatóvá válnak a korrupciót éltető érdekek, az emberek szerepe a gépezet működtetésében és az elvakult hazaszeretet létrehozó mechanizmusok.
E mélyfúrásokat azonban sokszor az ufóknak kell elvégezniük. Sci-fi humor vs unalmas moralizálás 3:0.
Dmirty Glukhovsky: Orosz népellenes mesék, Európa, 2013, 262 oldal, 2900 Ft.
