Az Európa Könyvkiadó új sorozatot indított Transz címmel, amelyben határátlépő írásokat ígér. A sorozat első kötete erős indításnak tűnt. A Strici voltam életrajzi könyv: megörökíti, ahogy a fekete kisfiúból, Robert Beckből előbb Blood, majd Iceberg Slim válik, ahogy lépked lefelé a striciélet lépcsőfokain. A könyv előszavában maga Ice-T biztosít minket arról, hogy most olyan dolgokat fogunk megtudni az életről, amitől leesik az állunk, és nem mellesleg, végre megértjük a hiphop lényegét. Az elragadtatott bevezetés után azonban egy már meghaladott, ezerszer hallott és látott történet vár bennünket. De van egy másik probléma is.

A 1969-ben publikált könyv Magyarországon most, 2013-ban jelent meg először. Mégis úgy tűnik, hogy a regénynek sokkal többet kellett volna várnia, mielőtt betör a magyar piacra. A magyar nyelvnek mostanáig nem jött létre olyan erősen lecsupaszított, szlengesített, ugyanakkor nagyon specializált változata, ami egy ilyen könyv fordításához szükséges lenne. Egy szubkultúra nyelve sem kölcsönözhető az afro-amerikai szleng magyarra fordítására, hiszen a nálunk használt regiszterek között nem találunk hasonló fejlődéstörténettel, kulturális jelekkel vagy jelentésekkel rendelkező nyelvet. Ami a magyar lakótelepen, börtönben vagy cigánysoron született, az nem marad életben Chicagóban vagy Baltimore-ban. Hatalmas fekete stricik legfenyegetőbb szavai válnak nevetségessé és hiteltelenné egy-egy közbeszúrt fakabát, csatakanca vagy csacsaragya után. A Keep it real! nem tudta legyűrni magyar nyelvet. Vagy fordítva.

Röviden összefoglalva ezt várod:

És ezt kapod:

“Tartsd a gatyádban a lompost és tartsd a három lépést!”

A fülszöveg és előzetes megjelenések alapján arra is számíthatnánk, hogy a könyv társadalmi igazságtalanságokat mutat be, kegyetlen világokat leplez le, élén a Hős Krónikással, Iceberg Slimmel. Az első kettő igaz is, de Ice ennek az egésznek sokkal inkább a mélyén van, mintsem az élén. Nem megörökítette azt, ahogy férfiak drótfogassal vernek nőket, hanem ő tette meg. Ennek a világnak ő nem a hírmondója, hanem tevékeny alakítója és formálója volt. A könyv által mégis különleges helyzetet biztosít magának a stricik hosszú sorában: ő az a király, aki tudja, hogy mikor kell megállni. Ő az, aki mindig tudja, hogy melyik drogra kell nemet mondani vagy hogy a barátság még a pénznél is többet ér. De az is ő, aki hidegvérrel lépdel át hullák felett, aki pontosan tudja, hogy egy lánynak mikor érik meg egy alapos verés. Nem véletlenül mondják róla, hogy ő adta meg a pimp szó igazi jelentését.

“Örül a strici, ha a kurváit kacarászni hallja”

Blood motivációt a kezdetektől ismerjük: kurvákat futtatni és ezzel a fehéreket megkopasztani az egyetlen út a ‘30-as, ‘40-es évek Amerikájában egy feketének, ha nem szolgaként akar élni. Vagy több évtizednyi tanulás, de ehhez Ice nem érez elég erőt magában.

A könyv épp elég példát hoz arra, hogy a fehérek hogyan akarják kiszorítani a feketéket a társadalom peremére, kezdve azzal, hogy a bíróságokon indokolatlan mértékű büntetéseket szabnak ki rájuk piti kis ügyekért, egészen odáig, hogy a fehér férfiak nem egyszerűen női-, de fekete-női valójukban gyalázzák meg a prostituáltakat. Ice erre rengetegszer emlékezteti magát és az olvasót is, azonban amikor egy kurvája beszél azonos elvekről, kineveti őt: “Hülye veréb picsa! Zseninek képzeled magad, mert rájöttél, hogy a fehér csókák átmásznak a szögesdrót kerítésen a fekete punci szagára? Ezt minden nigger tudja, ribanc.” Tehát az általa hangoztatott magvas gondolatok már nem is olyan magvasak, ha nem ő osztja ki őket. Ez a lekezelő hozzáállás egyébként is jellemzi Ice nőkhöz való viszonyát, az elnyomásra való érzékenység nála megáll a fehér-fekete ellentéteknél. A nők gyakorlatilag állati sorban élnek egy-egy istállóban. A homoszexuálisokról sem vélekedik felvilágosultabban a stricikirály: “Kibaszott tetves korcs!”- szólítja meg egyikőjüket, majd megkötözi és kirabolja.

Maradunk a bohócnál

A könyv átütő ábrázolásmódja is csak bizonyos részekre terjed ki. Az erőszakos jeleneteknél még az utolsó leszakadó húscafat röppályáját is megismerjük, azonban a szexualitás terén semmi forradalmit nem látunk. Még csak a dolgok nevén nevezéséig sem jutunk el, hanem maradunk a szerszámnál, a bohócnál, a mókuskánál vagy egy esetben az entázisnál. Márpedig egy szex körül forgó történetben tartani annak valós ábrázolásától meglehetősen kétes vállalkozás.

Ice karrierjének harminc éve alatt körülbelül négyszáz prosti hajtott neki. Négyszáz tökéletesen egyforma lány. Blooddal való megismerkedésük kezdetén még mind valamirevaló karakterek, egyedi tulajdonságokkal, külön sorsokkal, azonban néhány elbűvölő vagy épp földebedöngölő szó, esetleg pár szippantás kokó után, már mind pontosan ugyanolyan: “Apuci kicsi kurvája”. Szörnyen bosszantó a könyvben bemutatott lányok befogását újra és újra elolvasni, szinte percről percre megegyező és ismert végkimenetelű forgatókönyvvel, és végignézni, ahogyan szépen biodíszletté olvadnak Papuci oldalán.

“Furcsa, mi? A Jéghegyben érző szív dobog”

Bár a könyv teljesíti, amit ígér: mély és alapos bepillantást enged a múlt század amerikai alvilágába, a menő kocsiktól, a menő bakeliteken át stricivé válás pontos szabályaiig, de egyáltalán nem ad semmit, amit az ember a 21. században a határátlépő, újszerű irodalomtól várna. A Strici voltam felett egyszerűen úgy járt el az idő, hogy a magyar nyelv sosem vált alkalmassá arra, hogy visszaadja a könyv igazi jelentőségét.

Iceberg Slim: Strici voltam, Európa, 392 oldal, 3200 Ft.

Fordította: Pintér Ferenc