A Magvető Kiadó a közelmúltban második alkalommal jelentkezik egy posztumusz megjelenő kézirattal, amelyet nemcsak a Kádár-rendszer tiltó ereje, hanem sok egyéb, a megjelenésre jótékony hatású legenda is körülleng. Rubin Szilárd Aprószentekje után most Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című, meglehetősen hibrid és heterogén műfajú szövegéről van szó, melyet monumentálisnak tűnő munkával végül Nagy Tamás szerkesztett egységes kötetté.
A teljes szöveg középpontjában Az elkülönítő című novella áll, amely 1975 októberében jelent meg a Valóság folyóiratban, szinte azonnal országos botrányt, intézkedések és álintézkedések tucatját kiváltva.
A történet főhőse Szépvölgyi Aliz, aki akaratán és önhibáján kívül kerül a szentgotthárdi elmebetegeket (is) ápoló szociális otthonba, ahonnan – rövid idő után kiderül – nincs visszaút, miközben a lakását is elveszik. Az otthonba kerülés pillanatától okok és okozatok kusza hálója lengi körül: a kijutás akadályává az válik, hogy nincs lakása, miközben éppen azért került be az intézetbe, hogy attól is megfoszthassák. A minden szakmaiságot – konkrétan orvosi és szakértői véleményeket – nélkülöző döntések pedig megállíthatatlanul sodorják a főhőst a kiút állandó hajszolásába. Hajnóczy történetének minden szava valós dokumentumokon alapul, hősei nem fiktív hősök, ahogyan az általa leírtak között sincs egyetlen olyan momentum sem, amely képzeletének szüleménye volna.
A Hajnóczy által bemutatott világban, akár Foucault "bolondjainál", nincs különbség betegség és betegség vagy éppen idegenség és idegenség között. "…’Kicsapongó’, ’imbecillis’, ’tékozló’, ’nyomorék’, ’zavarodott elméjű’, ’szabados’, ’hálátlan fiú’, ’tékozló apa’, ’utcalány’, ’tébolyult’. Semmi jele, hogy bármilyen különbséget tennének közöttük: ugyanaz az elvont szégyen az osztályrészük." A kirekesztés gesztusa pedig "nem korábban fel nem ismert, a megszokottságban rejtve maradt idegeneket szigetelt el, hanem idegeneket kreált, mégpedig oly módon, hogy a társadalmi környezet számára megszokott arcokat eltorzítva bizarr figurákat hozott létre belőlük, akikre többé senki sem ismert rá. Ott hívta létre az „Idegent”, ahol senki sem gyanította a létét…"
Miután azonban Hajnóczy hősei hivatalosan is idegenekké válnak, egyben megbélyegzettekké is, nincs az a munkahely, nincs az a társadalmi közeg, amelyben ezt a stigmát letörölhetnék magukról. Az elidegenítetté változtatás pedig a legjobb stratégia arra, hogy valakit könnyedén eltöröljenek a föld színéről is.
A Jelentések a süllyesztőből teljes szövegének olvasata rendkívül problematikus, a megjelenés idejéből visszanézve számos kérdést vet fel. Egyrészt nehéz megítélni, milyen helyet foglal el a szöveg a teljes életműben, miközben mindvégig figyelnünk kell arra, a szöveg nyolc éven keresztül, Hajnóczy nyilvánosság elé lépésétől közel a haláláig íródott. Mindeközben a szerző – akár egy dokumentumszínházban – biztosít minket arról, s ezt a bíróság is megteszi, hogy a szöveg minden információja, a teljes korpusz minden dokumentuma az általa meghallgatott interjúalanyoktól, az általa átnézett iratokból való. Ő maga mindössze stiláris jellegű javításokat illesztett be, a szöveg belső logikája pedig azt súgja, a történések kronologikus sorrendjén sem igen változatott.
A következetes dramaturgiai döntések nem véletlenek, hiszen Hajnóczy eredetileg forgatókönyvként kezdte el írni a történetet a Balázs Béla Filmstúdiónak. A Valóságban való megjelenést követően azonban politikai botrány robbant ki, és ha mondhatunk ilyet, a történések innentől kezdve még érdekesebbekké váltak.
A nyilvánosságra kerülés pillanatában az érintett területek képviselői, politikusok, orvosok, majd megalázók és megalázottak külön-külön egyként zártak össze. Ettől a pillanattól kezdve minden megnyilvánulásnak, minden leírt és kimondott szónak súlya volt. Ezért olyan érdekesek azok a szabályzatok, hivatalos és baráti levelek, amiket Hajnóczy közzétesz. Nemcsak a megtorlástól és a további kirekesztéstől való rettegés, hanem az interiorizálódott félelem, a megfigyelés-érzet, az óvatosság is lépten-nyomon kitüremkednek. A történések kusza bürokratikus hálója pedig nemcsak a szövegegységek nyelvén, de a teljes szövegszerkezeten/-szerkesztésen is eluralkodik.
A címben megjelenő „jelentések” konnotációját nem kell magyarázni, ezúttal azonban a besúgás a tényszerű információközlésekkel keveredik. A közzétett levelezésben az orvosi megnyilatkozásokon érződik leginkább az óvatosság, miközben a különböző megnyilvánulásokban – természetesen pártpolitikai szinten – nemcsak a demagóg fordulatok és a szocialista eszmét kiszolgáló magyarázatok jelennek meg, hanem – s itt már egy másik oldalról van szó – az orvosi szakma ellehetetlenítéstől való félelme is hátborzongatóan rajzolódik ki egyrészt és érthető módon a hivatalos, másrészt a magánlevelezésekben is.
Itt érünk el a Jelentések egyik legizgalmasabb kérdéséhez, miszerint nehéz volna pontosan meghatározni, milyen műfajjal van dolgunk. Ha kizárólag Az elkülönítőt nézzük, akkor sem egyértelmű, hogy szociográfiáról vagy a dokumentumregény mintájára létrehozott szövegről van-e szó. A teljes korpusz esetében azonban az előbbi két műfaji kategórián kívül Nagy Tamás a jogszociológia irodalmi megjelenését is lehetőségként veti föl, amennyiben a szövegben feltűnő „élethazugságok” fő szólama a jog és a bürokrácia nyelvén képzelhető el. Nagy Tamás az előszóban kétségkívül a szöveggel kapcsolatos egyik, ha nem a legfőbb kérdést feszegeti: ennek a jogi és bürokratikus nyelvi közegnek a valóságkonstrukciós voltát. Ezzel a konstruáló erővel ugyanis a körülötte lévő valóságot nem leírja és magyarázza, hanem egész egyszerűen teremti. Ez a teremtő erő az oka annak, hogy a történet megszakad, hogy a Valóságban való részleges megjelenés után minden kapu bezárul a szerző előtt. Arra pedig egészen mostanáig kellett várni, hogy ezek a kapuk végre megnyíljanak.
Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből, Magvető Kiadó, 2013, 378 oldal, 3490 Ft
