Soma Mamagésa könyvei szexualitásról és párkapcsolati problémákról szólnak. Van, amikor a „szexuális megmondónénit” (Tiszta szex, Afrodiziákum), máskor a „gondolkodó Gyöngyikét” (Új egyensúly) hozza. Utóbbi szerepkörben tűnik fel Hogyan ne sárkányosodjunk el? című legújabb könyvében, amelyben négy előadást szerkesztettek egymás mellé: a könnyed, közvetlen, bizalmas hangot megütő írások sok önismétléssel, rengeteg közhellyel építkeznek, a pszichológia, a vallás, az ezotéria között ugráló gondolatmenetből furcsa katyvasz kerekedik. Minden idegesítő eleme ellenére mégis jó az, amit Soma csinál.

„Most csak feldobok nektek gondolatokat, és bátran gyúrjátok belőle össze a saját igazságotokat, hiteteket” – mondja Soma a Hogyan ne sárkányosodjunk el? egyik előadásában. Hogy mi az a szellemi alapanyag, amiből dolgozhatunk? Például az, hogy „véget ért a patriarchális időszak, lejártak az eddigi kapcsolati és szerepminták”; hogy a párkapcsolat „két, egyenrangú felnőtt ember együttélése lehet”; hogy a „boldogság az nem más, mint megtanulni örülni annak, ami van”; hogy „szorongó korban élünk”. Na még egyet egy találomra kinyitott oldalról: „A lényeg tehát az, hogy ha ellaposodik a kapcsolat, akkor el kell kezdeni energiát rakni bele.” Ki gondolta volna!

Soma rengetegszer beszélt már arról, mi az ő feladata, ebben az interjúnkban is: „az egyik a spirituális ébresztés, a másik a nők felszabadítása. Ebből az egész patriarchális berendezkedésből és annak minden hozadékából a felébresztés, felszabadítás.”

Túllépve saját ízlésünkön, be kell vallanunk, hogy minden hebehurgyasága, szabad asszociációja, felületessége ellenére is valami nagyon fontosat csinál a könyveivel és az előadásaival.

Korábban elmondhatatlanul idegesített a Soma Mamagésa jelenség minden önismétlésével és nagyhangúságával, a mély bölcsességként előadott közhelyeivel. Egy személyes élmény billentett ki ebből. Somát meghívták egy vidéki kisvárosba, történetesen oda, ahol a családom él. A rokonaim és barátaik (középkorú középosztálybeli, konzervatív nők) pedig mint minden olyan eseményre, ami feldobja egy kicsit a kisvárosi poshadtságot, elmentek Soma előadására is. Amikor hazajött, anyám egy hatalmas pakk Soma-könyvet cipelt, és szokatlan megilletődöttséggel annyit mondott, hogy „Ez a Soma miket mond! Elképesztő!” Aztán megkérdezte, tudjuk-e, hogy a nőnek nem kell teljesen alárendelődnie egy házasságban, neki is lehetnek kérései, ötletei, igényei. Meg még egy csomó ilyesmit, amit az előadáson hallott. Soha nem mondta, hogy elégedetlen lenne az életével, most sem utalt erre. Egyszerűen felszabadító volt ezt hallania és örült, hogy elmondhatja ezt nekünk, a lányainak. Erősnek, autonómnak érezhette magát. Felnőtt, magadat tudatosnak gondoló nőként szembesülni azzal, hogy még a saját okos, érzékeny szeretteid is milyen ritkán élhetik meg a szabadságukat, vállalják fel önmagukat részben azért, mert nem mondta még nekik senki, hogy ezt lehet, sőt kell, emiatt pedig beszélni sem tudnak erről, így nem is próbálnak megnyílni, hát, minimum szívet tépő.

Innentől gondolom azt, hogy amit Soma csinál a könyveivel, előadásaival, a „lelki wellnesseivel”, az exhibicionizmusával, az valóban fontos. A személyes élmény hatására kezdtem bele-beleolvasni a könyveibe. Látni akartam, tényleg mit tud. Összerak egy patchworköt innen-onnan vadászott közhelyes idézetekkel pl. a Bibliából, József Attilától, Babits Mihálytól, öregasszonyoktól, pszichológiai ismeretterjesztő könyvekből, elmeséli, mi történt egy ismerős házaspárral. Két idézet között vicceskedve, közvetlenül szájbarágja, hogy te, kedves olvasó, autonóm személyiség vagy, és mint ilyen, jogosan haragudhatsz akár a szüleidre is, kérhetsz számon téged bántó dolgokat, érezheted rosszul magad a szerepedben. És hozzáteszi: a megoldás a felismerésben, a kommunikációban van, de a felépülésed közben nem taposhatsz át a másikon. Túl sok olyan nő él Magyarországon, akinek ezt tényleg nem mondja senki. Nem feltétlenül boldogtalanok, de nem is érzik magukat egyenrangúnak, erősnek.  

Soma Mamagésa könyvei és előadásai nem a spanyol viaszt találják fel, nem oldják meg senki problémáját, de nem is ígérnek semmi ilyesmit. Soma hiánypótló közhelyei felrázni akarnak. Lehet, nem mindig sikerül, mondjuk azért, mert valaki számára olvashatatlanul fecsegő, modoros a stílusa, másoknak pedig túl „modern” a gondolkodása, mert ugye mi az, hogy egy szerető akár még jót is hozhat a házasságba. De ha csak néhányan jutnak el addig, hogy a konvencióktól elfojtott öntudatuk, önbizalmuk éledezni kezd, nincs helye a fanyalgásnak.

Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el?, Jaffa Kiadó, 2013, 250 oldal, 3150 Ft