Történelmi ferdítésektől és anakronizmusoktól zsúfolt A sivatag istene: Wilbur Smith modern Háry Jánosként mesél fáraókról és a hikszoszokkal folytatott egyiptomi háborúról, keverve korokat és isteneket. A csak poroszkáló ókori road moviet-t nem dobja fel a vér-szerelem-halál általában megbízható kombinációja sem.
Elkészült Kondor Vilmos új regénye, ami A koronaőr második tévedése címmel fog megjelenni november 25-én. Ez a Szent Korona-trilógia második része, az első tavaly jelent meg A másik szárnysegéd címmel.
Még akkor is, ha nem citromlé, hanem regény. De ez itt nem a Táfelspicc, hanem a könyvrovat. A regényt, amelyet teszteltünk, egy fiatal New York-i hölgy írta, Gabrielle Zevin, és magyarul az Egy könyvmoly regényes élete címet viseli. Ennek alapján - és az infantilis borító miatt - kapásból ifjúsági regénynek néztem. Ezek után mondanom sem kell, hogy nem az.
Hogy az első mondatnak mágikus ereje van, azt nemcsak az írók tudják, hanem az olvasók is. Mégis csak kevés regénynek van olyan erős felütése, hogy egyetlen mondat után beszippantson minket fiktív világába.
Néhány héttel ezelőtt azt teszteltük, hányan emlékszünk a nagy regények kezdőmondataira, most pedig a záró mondatokkal próbálkozunk. Elvégre egy regény vége legalább olyan jelentőségteljes, mint a kezdete.
A játék nagyon egyszerű. Kattintson az ön szerint helyes válaszra. Ha eltalálta, zölden, ha tévedett, pirosan világít a mező. Jó találgatást!
Nincs okunk panaszra, John le Carré életműve jó kezekben van Magyarországon: az Agave az újabb regények mellett már a régebbi könyveit is kiadja.
A szerelemnek az Asperger-szindróma sem akadály, a szív lenyomja az észt, hirdeti A Rosie projekt. Szerzője, Graeme Simsion eredetileg filmet akart - sikerregény lett belőle. Tavaly óta 40 országban adták ki a különc professzor és a vadóc lány románcáról szóló kötetet, amiből kiderül, hogy az aspergeres is ember, csak maga sem tudja, mitől.
Hallom a boltban, ahogy az anya sziszegi a bömbölő gyereknek. Hallom az utcán, ahogy a gazda üvölti a kutyájának. Hallom az iskolaudvaron, ahogy a tanár csattogja a diákoknak. Nem szégyelled magad? Generációról generációra ég belénk a kérdésnek álcázott felszólítás. Valamennyiünket szégyenkezésre neveltek.
Paulo Coelho munkásságában eleve van valami pornográf. Lecsupaszított, bombasztikus mondatai, mint "a szerelem nem csak egy érzés: művészet" obszcenitásban megközelítik bármelyik sürgősségi felhasználásra szánt online szexvideót.
Kevés "elsőkönyves" könyvajánlójának megírását nehezíti, hogy az embernek meg kelljen harcolnia a párjával a recenziós példányért. És kevés bő ötszáz oldalas regény bizonyul utólag háromestés olvasmánynak. A sodró erejű Kakukkszót azonban - nyúljanak bármennyire is hosszúra az éjszakák - nehéz kétszáz oldal alatt letenni.
Kétszázhuszonöt éve, 1789. szeptember 15-én született James Fenimore Cooper amerikai író. Aki regényeit olvasva nem akart indián lenni, az nem volt gyerek.
Émile Ajar regénye a Salamon király szorong vacak regény. Miért lenne jó egy könyv csak azért, mert a szerelemről szól, és a végén a delikvensek ráadásul jól egymáséi lesznek? Semmi vér, gyilok, dráma, drog? Ajar regénye nagyon jó könyv. Jóval többről szól, mint a szerelem, és a hepiend sem úgy hepiend. És nem kell bele se vér, se gyilok, se dráma, se drog. Csak jó mondatok.
Jó néhány francia könyvesbolt tiltakozott az ellen, hogy árusítsa Francois Hollande francia elnök volt élettársának, az egykori first ladynek, Valerie Trierweilernek frissen megjelent könyvét.
Ma már csak keveseknek van ideje, türelme egy igazi nagyregény elolvasásához, és ehhez a szerzők is alkalmazkodnak.
Az egész világon egy időpontban, szeptember 9-én jelenik meg a legújabb Poirot-regény, amit azonban nem Agatha Christie, hanem egy rajongója, Sophie Hannah jegyez. Az egyébként pszichológiai thrillereket író Hannah-t Christie unokája, Mathew Prichard kereste meg azzal, hogy írja meg a kis szürke agysejtjeiről híres bega nyomozó legújabb történetét.
Nemrég itt, a Kötve-fűzvén is megjelent egy kvíz, amelyben minden olvasónk tesztelhette magát, hogy milyen mély benyomásokat hagyott benne egy-egy regény első mondata, most pedig a Slate magazinon jelent meg az eddigi egyik legszuperebb és -ötletesebb ilyen típusú teszt.
Ahelyett, hogy feldolgoznánk a múltat, leromboljuk. Ebben legalább profik vagyunk. Rövid úton megszabadulunk várainktól, kastélyainktól, zsinagógáinktól, köztéri szobrainktól, na meg az utcaneveinktől, mintha nem lenne más technikánk a rossz emlékek elűzésére, mint a totális elfojtás.
Az igazán jó első mondat után messzemenő következtetéseket vonhatunk le a mű további részéről. Azonban sokszor, ahogy haladunk előre a történetben megfeledkezünk róla, és nem is tudjuk felidézni, mi rántott bele minket olyan mélyen a regénybe. Kvízünkkel most bebizonyíthatja, maradandó nyomot hagytak-e önben a nagyregények kezdőmondatai.
Bartók Imre trilógiájának második kötetében folytatódnak a három filozófus, Heidegger, Wittgenstein és Marx vidám kalandjai egy posztapokaliptikus, ismét a pusztulás felé rohanó világban. Mindennek kulcsa egy gonosz nyúl, és a túlélésért néha meg kell erőszakolni egy több száz kilós mutáns sziámi ikerpárt.
Bárhogy döntesz, végül úgyis a lila csipketangában fogsz elindulni a buliba. Hiába ígéri a fülszöveg, hogy "csak rajtad múlik, mi történik", az Egy lány belép a bárba című interaktív erotikus regény, avagy gamebook már az első döntéshelyzetnél megcinkeli saját ígéretét, és még csak nem is túl finoman visszaterelget a szerzőknek tetsző változathoz.
Jól megszokott világba érkezik, aki úgy dönt, hogy belekezd a Dávid Veron-krimik negyedik részébe. Ókanizsa utcái, Dujmovics Lázó, Dávid Szilveszter, Remete Pista, Zsike néni és persze Dávid Veron már régi ismerőseink lehetnek, és az előző rész óta eltelt két év talán arra is elég volt, hogy hiányolni kezdjük ezeket a kedves és jól felépített karaktereket.
A Nobel-díj előtt Alice Munro nevét, pláne a műveit nagyjából annyian ismerték nálunk, mint annak idején Kertész Imréét. Az idei díjkiosztó előtt itthon is támadt némi izgalom, sokan várták, hogy végre Nádas Péter lesz a befutó. Amikor aztán az egyik csalódott, neves irodalomkritikust a díjazottról kérdezték, csak annyit tudott mondani: nem olvastam tőle semmit.
A pécsi egyetemista, Linda Ouma Kenyában született, és ott is járt iskolába, csak egyetemre ment Párizsba. Ott a Nyelvtudomány szakon a francia mellé kellett még egy nyelvet választania. A finn és a magyar között vacilált, végül az utóbbi győzött. Ma már Petőfit fordít szuahélire, Radnóti pedig tervben van.
A világ legnagyobb rajongói találkozóján, a San Diegó-i Comic Conon viselte Maisie Williams a fenti képen látható különleges ruhát.
(a kép kattintásra megnyílik külön ablakban)
A Bookpatrol több azonos témájú kutatás eredményét összegezte a fenti infografikában, melyek mindegyike az olvasók fürdőszobában/vécében jellemző (feltehetően határokon átívelő) szövegfogyasztási szokásait kutatta.
