Kétszázhuszonöt éve, 1789. szeptember 15-én született James Fenimore Cooper amerikai író. Aki regényeit olvasva nem akart indián lenni, az nem volt gyerek.

A Bőrharisnya volt az első regény, amit olvastam. Elsős voltam. Kikaptuk az év végi bizonyítványt, apám elégedetlenül csóválta a fejét, amikor belenézett. A piros hokedlin piros borítójú könyv feküdt. Az volt ráírva: Bőrharisnya. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet egy harisnya bőrből. Ezen gondolkodtam. Anyám is csóválta a fejét, azt mondta, a könyvet az unokatestvéremnek vették. Fura, pedig ő nem is szeret olvasni, gondoltam. Azt mondták, amíg odaadják neki, elolvashatom. A puha fedeles könyvnek erdőillata volt.

„Az események, amelyeket a figyelmes olvasó könyvünkből megismerhet, 1793-ban kezdődtek, éppen tíz évvel azután, hogy Anglia kénytelen volt elismerni amerikai gyarmatai függetlenségét.” Nem állítom, hogy az ehhez hasonló mondatok mindegyikét valóban értettem. Képzelőerőm legszélén lebegett Anglia, Amerika, 1793, és a gyarmat szó. Az idegen szavakkal sem boldogultam. Mégis, onnantól fogva olyan akartam lenni, mint Natty Bumppo, akinek a nevét az egyszerűség kedvéért Nagy Bumpónak olvastam.

„A vadász beszéde, alakja és egész külseje olyan szokatlan volt, hogy már az első pillanatban magára vonta a szánkóban ülő fiatal lány figyelmét”. Az ilyen mondatokat viszont nagyon is érteni véltem, és egészen addig Nagy Bumpó volt a példaképem, amíg képét el nem homályosította Karl May Old Shatterhandja és Winnetou-ja.

Azokat a történeteket sokkal könnyebb volt olvasni, bár az idegen nevek kiejtése ott is komoly fejtörést okozott. A Cooper-regények hangulata mégis mélyebb nyomott hagyott bennem. Talán mert valóságosabb volt benne minden illat, érzés, gondolat.

Lőport robbantott a diákszobában

Coopernek tizenkét testvére volt, ráadásul ő volt az utolsó előtti. Apja, William Cooper, városalapító volt. A róla elnevezett Cooperstownban gyerekeskedett az író, aki anyja, Elizabeth Fenimore nevét vette fel keresztnévként. Nagyon szerethette a mamáját.

Házitanítók nevelték, jó eszű gyerek volt, nem olyan, mint én, bár ő is az irodalmat és a történelmet szerette a legjobban. Meg a latint, amit később én is tanultam. Jó érzés, hogy vannak közös pontjaink. De Cooper sokkal vagányabb srác volt, egyszer lőport robbantott a diákszobában, és ezt a tanárok valamiért nem nézték jó szemmel. Kicsapták az iskolából, na jó, az már egyetem volt. Haditengerésznek küldték a szülei, 1811-ben szerelt le.

Utána megházasodott. Sokat olvasott és az írással is megpróbálkozott. A felesége, Susan De Lancy öt gyereket szült neki. Legalább nem tizenkettőt. Coopernek volt üzleti érzéke, társtulajdonosa volt egy bálnavadászhajónak. A felesége is szeretett olvasni. Valahányszor letett egy könyvet, mindig azt mondta este a kandalló fényénél: „Szívem, ilyet te is tudnál” – és közben úgy verdestek a szempillái, hogy Cooper rögtön tollat ragadott. Megírta első regényét, az Elővigyázatosság-ot, de ebben a témában Jane Austen sokkal jobbnak bizonyult. Második regényében, A kém-ben talált rá saját hangjára.

James Fenimore Cooper

Tengerészsztorikat is írt

Az igazi sikert az indián regények hozták meg neki. A ciklus középponti alakja Natty Bumppo, a tiszta és becsületes hős, a szabad vadász, aki a civilizációból a vadonba menekül. Az ő élettörténetének öt korszakát öleli fel az öt regény, ám a sorozat darabjai nem az elbeszélés időrendjében íródtak, így például ifjúkorát az utolsóként megjelent kötet, az 1841-es Vadölő mutatja be. Ez annak idején okozott bennem némi zavart.

Később tengerésztörténeteket is írt (A révkalauz, A vörös kalóz, A vízi boszorkány, A tenger oroszlánjai) ezek is népszerűek, de számomra sosem überelték az indiános sztorikat. Amikor nem Nagy Bumpó, akkor indián akartam lenni. Kalóz soha.

1826-tól 1833-ig Franciaországban élt, az Egyesült Államok konzulja volt Lyonban. Európai tartózkodása alatt ugyan regényeket is írt, de elsősorban politikai véleményének adott hangot, erőteljesen támadta az európai önkényuralmi rendszerek zsarnokságát és romlottságát.

A népszerű író egy nappal hatvankettedik születésnapja előtt, 1851. szeptember 14-én halt meg cooperstowni otthonában. Felesége, Susan csak négy hónappal élte túl.

***

Cooper könyveit Magyarországon már 1847-ben kiadták, első fordítójuk Vachott Sándorné volt. Később olyan jeles fordítók ültették át a műveket magyarra, mint Mikes Lajos, Szinnai Tivadar, Honti Rezső és Réz Ádám. A Bőrharisnya-sorozat, amely egykor a nemzeti eposz szerepét töltötte be az amerikai irodalomban, ifjúsági irodalommá vált.

Kling József