Nincs okunk panaszra, John le Carré életműve jó kezekben van Magyarországon: az Agave az újabb regények mellett már a régebbi könyveit is kiadja.

Most is egy korai műről van szó: a Tükrök háborúja 1965-ben jelent meg, az Ébresztő a halottaknak és a Kém, aki bejött a hidegről sikere után. Ez is a kémkedés magányos, rideg és szövevényes világáról szól, de másként. Az alapmotívum a polgári és a katonai hírszerzés, a Körönd és a Részleg versengése abban a korban, amikor még kezdetlegesek voltak a műholdak, amikor még létezett a Szovjetunió, viszont nem létezett mobiltelefon és internet, ezért az USA sem tudta tömegesen lehallgatni a bolygó szerencsétlen lakóit.

Aki volt már életveszélyben

Ha valamit tudni akartak az ellenfélről, az ügynökeikre kellett hagyatkozniuk. A II. világháború után fokozatosan leépülő katonai hírszerzés becsvágyó, a mellőzöttséget húsz év után is elfogadni képtelen igazgatója új, nagyszabású akciót akar indítani, hogy ismét lekörözhesse a politika kegyeltjeinek számító civileket.

Újra át akarja élni az értelmes cselekvés bódító, mindennél kellemesebb érzését, eredményeket akar, bármi áron. Jelentős, nagy és kockázatos művelettel megszerzett eredményeket. Aki volt már életveszélyben, nem tudja nem átélni mindennapi kínjaikat.

Esélyük sincs visszakapaszkodni

A nyom, amin elindulnak, elég nyilvánvalóan egy dezinformációs műveletből származik, de túl nagy a kísértés. Ettől kezdve – mivel az olvasó is látja a csapdát – a regény inkább keserű szatíra, semmint feszes kémregény. Meglett emberek gondolják, hogy létezésük ismét igazolást nyert, ezért elkezdenek háborúsdit játszani. Csakhogy hiába a hősi múlt, hiába az ambíció: az élvonalból már kiestek, és esélyük sincs visszakapaszkodni.

A veteránok között egy újonc van csak, az átlagosnál is szerényebb képességű Avery, aki „azért a kevésért szegődött el a Részleghez, amit az nyújtani tudott, és a Részleg elfogadta azt a keveset, amit ő nyújtani tudott cserébe”. Egy kor után – nehéz megmondani, hogy pontosan mikor következik be – férfi ennél többet nem mondhat el pályafutásáról.

Ennek csak katasztrófa lehet a vége

A Részlegnél akarják a sikert, és nem törődnek az eltelt évekkel, a technikai fejlődéssel, a megváltozott körülményekkel és módszerekkel: ott akarják folytatni, ahol 1945-ben abbahagyták. Ennek csak katasztrófa lehet a vége, az is lesz. A műveletet félbeszakítják, a veszélybe küldött, reaktivált és felkészületlen ügynököt feláldozzák, összecsomagolnak és hazamennek. A nagy fináléban azonban, és itt esik szét a regény, a szatíra helyére a pátosz telepedik.

Csalódásnak persze nem nevezném a regényt: le Carré annál pontosabb megfigyelő, ügyesebb hangulatteremtő és jobb író. Ha túltesszük magunkat a némiképpen esetlen befejezésen, a Tükrök háborúja jó olvasmány. Majd’ ötven évet kellett várni rá, de most végre itt van.

– mj –

John le Carré: Tükrök háborúja, Agave, 2014, 266 oldal, 3080 Ft., fordította Falvay Dóra