A kiskunsági, kétvízközi világban megrekedt az idő: betyárok, parasztok, szélhámosok, háztáji és vadon élő állatok, őshonosok és idegenek járják sajátnak hitt életútjukat, amelyek alapvetően mégis ugyanolyanok. A kiábrándultság, a rezignáltság, a boldogulás új lehetőségeinek keresése és a hazug reményekből fakadó bűn kíséri mindegyiket. Halász Margit Gyöngyhomok című regényében a mese és a valóság, a romantika és a realizmus keveredik, sajátos hangulatot adva ezzel a könyvnek. A Gyöngyhomok-ban a mese, a mesélés természete hasonló a folyton kavargó homokéhoz, amely a kétvízközi világot védelmezőn elrejti - vagy éppen megfojtja.