Az Epizód egy vándorfestő életéből az argentin César Aira első magyarul megjelenő regénye. A könyv egy nálunk is létező hagyományt követ: egy valódi történetet mesél el fiktív elemekkel ötvözve. A történetmesélés viszont egészen egyedi, a műben borgesi töménységben keverednek szépirodalmi, művészeti, filozófiai és természettudományos részek.Az Epizód egy vándorfestő életéből egy kisregény, melynek központi alakja Johann Moritz Rugendas vándorfestő. A férfi létező személy volt, német családból származott, már a felmenői is festettek, igaz, ők csataképek ábrázolására szakosodtak, ám mivel a napóleoni háborúk után beköszöntő béke a virágzó iparág alkonyát jelentette, az ifjú Johann kénytelen volt átnyergelni a tájképfestészetre. Húszas évei elején látogatott első ízben Dél-Amerikába, pontosabban Brazíliába, majd Európába visszatérve könyvet jelentetett meg a rajzaiból. Ezt egy újabb, jóval hosszabb utazás követte, melynek során Mexikó, Chile, Peru, majd Brazília és Argentína tájait kereste fel. Az utazás eredményeként több ezer (!) rajz született, egy részük még ma is feldolgozatlan. Ennek az utazásnak egy epizódját rajzolja elénk César Aira. Mindvégig eldönthetetlen marad, hogyan aránylik egymáshoz a fikció és a valóság, valóban akkora mértékben Rugendas levelein alapul-e a könyv, ahogy ezt Aira folyamatosan állítja. De talán ez nem is fontos.

Az 1837-es hosszú, kalandos út során a zsánerfestőt Robert Krause, egy másik festő kíséri, aki mint Sancho Panza, végig kitart nehéz sorsú barátja mellett. A könyvben vázolt epizódban lovas baleset éri Rugendast, melynek következtében arca a felismerhetetlenségig összeroncsolódik, és arcizmainak sem ura többé. Emellett álladóan szörnyű fájdalmak kínozzák, ezt leküzdendő morfinista válik belőle. Ez az esemény alapjaiban írja át egész korábbi életét, ettől kezdve szörnyként kell élnie, akitől iszonyodnak az emberek - természetes, hogy ez őt magát is megváltoztatja.

Maga a történet egyszerű, ám az előadásmódba beleszédül az ember feje. Szövevényes bibliai és egyéb utalások, kitérők, nézőpontváltások, teóriák szövik át és teszik különlegessé a szöveget. A történet egyszerűsége ellenére korántsem hétköznapi, néhol a groteszkba hajlik. A szövegben jó néhány elmélkedés, teoretikus betét olvasható - és nagyon nehéz rajtakapni az írót, hogy mikor van vége a történetmesélésnek és megy át a szöveg elmélkedő részbe. A külvilág és a belső monológok nem csupán egymásba játszanak, hanem hatnak is egymásra, a főhős gondolatainak visszhangja megjelenik a tájon, ugyanígy a külvilág eseményei visszatükröződnek az elbeszélőben. A fikció és a valóság egybeolvad.

A könyv egyik nagyjelenetében egy indiántámadást láthatunk, és tényleg szinte látjuk az egészet, a könyv mindvégig plasztikus és filmszerű, de emellett az a jelenet olyannyira szürreális, annyira el van emelve a valóságtól, hogy úgy érzi az ember, mintha pantomim-előadást látna.

Johann Moritz Rugendas (másképpen: Mauricio Rugendas): El malón (Indiántámadás), 1845, Chile  |  Még képek Rugendastól

Rugendas különleges foglalkozása révén Aira bemutathatja ezt a kevéssé vagy ilyen közelről semmiképpen nem ismert világot. A fényképezés elterjedésével a vándorfestészet mint szakma - amely a 19. században igen fontos szerepet töltött be, az információközlés és az emlékek, nyomok rögzítése szempontjából - rövid idő alatt semmivé lett. Hogy Dél-Amerikánál maradjunk, a maja civilizációról is először ilyesfajta rajzok segítségével szerezhetett tudomást az európai közönség.

Rugendas zsánerfestőként a Humboldt által kitalált fiziognómiai eljárást követte (a tudós szerint a tájképfestőnek a táj "fiziognómiájá"-t kell megragadnia, ezt Kozmosz című művében ismerteti). Mind az eljárást, mind a rajzok készítésének metodikáját részletesen megismerhetjük. Ma már nehéz elképzelni, hogyan gyártottak lovaglás közben gyors egymásutánban rengeteg skiccet, hogy később rajzokat és akvarelleket alkossanak a vázlatokból.

A kötet angol kiadásához a nem olyan rég a magyar piacon szintén az első könyvével jelentkező Roberto Bolano írt előszót. A két szerzőt összeköti, hogy mindkettejükkel kapcsolatban sűrűn emlegetik Borges nevét: Bolanót egyenesen az "új Borgesnek" aposztrofálják. A borgesi világ annyira tömény, annyira sokrétű, annyira többfenekű, és annyi konnotációt hordoz, amiről e művek esetében túlzás beszélni. Bár Aira világa halványan tényleg felidézi bennünk ezt a töménységet, ám nem társul avval a végtelen letisztultsággal, amely Borgesnek magától értetődően sajátja.

A könyv olvasása közben többször felmerült bennem a kérdés, hogy egy mai argentin szerző miért választ egy réges-régi festőt regénye tárgyául. Végül arra jutottam, hogy azért, mert ezt a világot bemutatva tudja alkalmazni ezt a sűrű, tömény írói technikát (különleges mondatfűzés, áthallások stb.) Kíváncsian várom a következő regényt, a Kísértetek-et.

César Aira: Epizód egy vándorfestő életéből, Magvető, 2010, 1990 Ft (ford. Cserháti Éva)