1991-ben megerőszakolnak egy kislányt az Üdvhadsereg nyári táborában. Tizenkét évvel később, karácsony előtt egy héttel a szervezet egyik munkatársát fejen lövik Oslóban. Mi az összefüggés? Jo Nesbo-nek van egy nagy előnye A tetovált lánnyal világszerte ismertté lett Stieg Larssonnal szemben. Még él. És ír. Magyarul most jelent meg a legújabb, negyedik Harry Hole-krimi, ami az előzőeknél is virtuózabb írói csavarokkal meséli el a jó keresztények után loholó horvát bérgyilkos történetét.

Jo Nesbo jelenleg a második legismertebb skandináv krimiíró Stieg Larsson után: a világon mindenütt a Vörösbegy című regényével kezdték a kiadását, pedig nem ez volt az első darab a Harry Hole-sorozatban. Viszont témája miatt a legérdekesebb: a két szálon futó történet a norvég nácikkal foglalkozik - az újakkal és a régiekkel egyaránt. Nálunk a legtöbb skandináv krimit megjelentető Animus kezdett bele Nesbo kiadásába, a norvég szerző legsikeresebb Vörösbegy-e után a sorozat következő darabjaival folytatták, jött a Nemeszisz, a Boszorkányszög- most pedig itt a negyedik krimi, A megváltó, ami bár nem bolygat olyan súlyos társadalmi témákat, mint a Vörösbegy a nácikkal, de technikája miatt legalább annyira ütős. Az előző két Nesbo-krimit pedig veri. Igaz, hajszállal, Nesbo-ben pont az a jó, hogy eléggé egyenletes a kötetek színvonala.

A mostani könyv középpontjában a világszerte működő, angol eredetű keresztény egyház, az Üdvhadsereg munkatársai és egy délszláv háborúban edződött horvát harcos áll, a két sztorit fogja össze a címbe is kiemelt metafora. A megváltó mást jelent az Üdvhadseregnek is, a horvát katonának is (és nem lennénk meglepve, ha a drogos szubkultúrában is lenne valami extra jelentése).

A negyedik rész nagy meglepetése, hogy az előző könyv (a Boszorkányszög) végén lezárult Tom Waaler-szál folytatódik, nem is akárhogy. A fülszövegbe jó érzékkel választották ki a kulcsmondatot: "ahol herceg van, ott lennie kell királynak is.". De hogy ki lenne a rendőrség kötelékén belül kialakult fegyvercsempész bűnbanda vezetője? A megváltó végén olyan cliffhangert kapunk, hogy a fal adja a másikat. Rögtön kedvet kap ember, hogy az új információ birtokában újraolvassa az eddigi könyveket.

Nesbo-t két dolog miatt lehet nagyon bírni. Mindig kipécéz egy társadalmi problémát, amire az adott könyvben koncentrál. A Vörösbegy-nél nagyon rátalált egy érzékeny pontra, ezért is lehetett bombasiker az a krimije, de - ha nem is ilyen hangsúlyosan - a sorozat többi darabjában is felvillant valamit a társadalmi berendezkedés vagy a történelem gubancaiból. A Nemeszisz például az Észak-Európában élő cigányok moráljába engedett betekintést, most pedig A megváltó-ban a norvég főváros droghelyzetéről kapunk képet. Elég nehéz elképzelni, de Oslóban a központi pályaudvar környéke (a hírhedt Plata) nyílt drogpiac, ahol mindenki előtt árulják, veszik és lövik be helyben a cuccot az oslóiak. "Annyira nyílt, hogy úgy néz ki, mintha legális lenne" - nyilatkozta a Platáról tavaly a függőket segítő szervezet egyik munkatársa.

De az még nem lenne elég, ha Nesbo venne egy gyilkost és néhány társadalmi problémát, és ezeket eresztené össze. Itt jön Nesbo másik nagy erénye: úgy ír krimit, ahogy más szépirodalmat. Mondok egy példát. Szoktátok figyelni a Nesbo-krimik elejét? Mindig kitalál valami írói trükköt, amitől a regények felütése valami egészen egyedi lesz. Eddig a Nemeszisz volt a kedvencem, ahol egy bankrablást úgy mesél el, hogy a szereplők és az eseményeket később felvételről figyelő rendőr reakciói egybefolynak, mintha mindenki egy helyen, egy időben élné át (a Boszorkányszög-ben meg a ház repedéseiben összegyűlő víz útját követjük végig 1898-ig a gyilkosságig). Pazar. De a legjobb A megváltó, ahol az egyes jeleneteket záró mozdulatot a következő jelenet szereplője folytatja. Annyira virtuóz és elegáns, ezzel az ilyennel kilóra megvesz.

De ez csak apróság, Nesbo karakterei és humora legalább annyira bizonyítják írói kvalitásait. Pedig ez a pasas focista volt, aztán pedig országosan ismert rockzenész. Lehetne vitatkozni rajta, hogy Nesbo jobb-e, vagy Stieg Larsson, az én fejemben valahogy úgy van, hogy Larsson az ösztönös, Nesbo a technikásabb, de lehet, csak azért, mert az ember szereti az ellentétpárokat. Larssonnak meg már nincs nagyon lehetősége überelni.  

Érdekes és összetett karakterek kitalálásában például Nesbo nagyon jó: az alkoholista, rebellis Harry Hole a skandináv krimihős egyik briliáns prototípusa (sokban emlékeztet Henning Mankell Kurt Wallanderére). Természetesen most is szarban van, éppen tiszta, de nője elhagyta. De az ebben a kötetben felbukkanó, állandóan japán háborús sztorikkal példálózó új főnök is jó karakter.

Egy valami idegesít néha Nesbo krimijeiben: annyi rafinált és megtévesztő csavart helyez el a sztoriban, hogy a végére már túl sok lesz belőle. Persze emiatt nem tudom letenni a könyvet, de például pár hét elmúltával már képtelen vagyok felidézni, hogy is volt a sztori, és ki volt a hunyó. Bár lehet, hogy nem is kell.

Aki eddig nem olvasott még Nesbo-t, annak azt tanácsolom, eztán olvasson, de kezdje a sorozat elején (Vörösbegy, aztán Nemeszisz, Boszorkányszög, A megváltó), az úgy sokkal jobb, mert a különböző köteteket összefűzi egy jóval nagyobb és rejtélyesebb nyomozás. A kiadó eddigi tempóját alapul véve a következő, agyondicsért és a Vörösbegy-hez hasonlóan díjakkal elhalmozott kötet, a Snowman jövő nyár elejére jöhet. Várjuk.

Jo Nesbo: A megváltó, Animus Kiadó, 2010, 457 oldal, 2980 Ft (ford.Petrikovics Edit)