Kukába a Harry Potterekkel! Ideje elfelejteni a varázslókat, eldugni a kamu-varázspálcát és kidobni a mindenízű drazsé maradványait. Túl sok ideje zümmögtek a fejünkben a varázsigék ahhoz, hogy rájöjjünk: a mese csak mese marad, nekünk viszont hiteles és életképes történetre van szükségünk ahhoz, hogy igazán jól szórakozzunk. Több irodalmi díj után nálunk is megjelent az amerikai Patrick Ness trilógiájának első része. A Kés a Zajban könnyedén elsöpri azokat a sztereotípiákat, amiket egy ifjúsági regényhez szoktak társítani, és bebizonyítja, hogy a tizenéves Todd Hewitt hétköznapinak cseppet sem mondható, mégis reális problémáival nemcsak a fiatalokat tudja lekötni.

Todd világában teljesen megszokott dolog, hogy hallják a másik gondolatát - nemcsak az emberekét, de még az állatokét is. Nem mintha sok érdekes dolog lenne bennük: a kismadarak "Hol a fészkem?" töprengése és a kutyák "Kaki ki" megállapítása csak suttogás a férfiak "Zaj"-ához képest. Még szerencse, hogy Pretnissvárosban csak 146 férfi (plusz egy majdnem-férfi, a születésnapját tűkön ülve váró Todd) lakik, ugyanis hamar eszüket vesztenék az állandó zsibongástól. Bár így is elég magas az öngyilkosok száma, de ennek legfőbb oka a teljes nőhiány. A "nincs nő, nincs sírás"-elmélet egyértelműen megbukott: a települést nemcsak a kihalás fenyegeti, de az asszonyhiány még a legerősebbek elméjét is megviseli.

A gondolatolvasás és a nők hiánya ugyanarra a történelmi katasztrófára vezethető vissza. A szóbeszéd szerint mikor Todd ősei, a telepesek egy jobb világ reményében megalapították az ÚjVilágot, az őslakosok, a szpakkerek ellentámadásként olyan vírusokat kezdtek el terjeszteni, melyek a nők halálát okozták, és gondolatolvasóvá tették a férfiakat.

Ennyit a sci-fis részről, mivel egyáltalán nem holmi fejre állított, Védett férfiak-utánzatról van szó, hanem egy tizenhárom éves srác helyenként életveszélyes, mégis izgalmas és bizonytalansággal teli útjáról, akinek, miután meglelte az addig lehetetlennek tűnő csöndet, menekülnie kell a városából.

Ennél többet nem árulhatok el a történetről, mert Patrick Ness regénye annyira kidolgozott és egyedi, hogy bármit mondok, szpojler lesz belőle. Épp ezért inkább a nyelvezetét emelném ki és azt a környezetet, melynek mocsarában életveszélyes krokkok lapulnak, és ahol a hoddonok a legenda szerint már teljesen kihaltak.

Patrick Ness, a szerző

Todd világa hiába hasonlít sok mindenben a miénkre, néhány vonásában teljesen más: egy év például tizenhárom hónapból áll, és a tizenharmadik életévét betöltött fiúból férfi lesz. Emellett Pretnissvárosnak saját tájszólása is van, ami feltehetően a kultúra elcsökevényesedése miatt lett olyan, amilyen: de mit is várunk egy olyan nyomorultt eff városkától, ahol sokan a földek megműveléséből-meg élnek, és ahol nem van egy nő sem, bémeg? A sajátos nyelvet hamar meg lehet szokni - ellenben az, hogy az író szinte teljesen a fantáziánkra bízza a környezet és az élőlények leírását, manapság már ritkaságszámba megy.

A Kés a Zajban amellett, hogy egy külön világba vezet minket, nem hagy túlságosan elrugaszkodni a valóságtól: Todd például képtelen csak úgy, gyűlöletből megölni az ellenségeit, mint azt egy "átlagos" főhőstől megszokhattuk (hisz ő csak egy fiú) és a sebeit sokszor még a gyógyszerek sem tudják maradéktalanul begyógyítani. De azt garantálom, hogy a fantasztikus elemektől ódzkodó és az elmeroggyant dolgokat kedvelő felnőttek is ugyanúgy megtalálják a történetben a számukra kedves elemeket, mint az edzettebb tinédzserek.

Patrick Ness: Kés a Zajban (Chaos Walking trilógia I.), Vivandra, 2010, 464 oldal, 3500 Ft (ford. Hotya Hajni)