Mark Haddon gyerekeinek igazán nehéz dolguk lesz, mikor normális kamaszként, alkalomadtán apjuk fejéhez kívánják vágni, hogy a faternak fogalma sem lehet arról, min mennek keresztül. Az író papa ugyanis, minimum két saját kötet felmutatásával tudja majd cáfolni a vádakat. Persze ha Haddon valóban olyan jófej és őszinte, mint amilyennek A kutya különös esete az éjszakában és a nemrég megjelent Bumm! alapján elképzeljük, akkor könnyen lehet, hogy sosem kerül ehhez hasonló, szorult helyzetbe.
Az Angliában díjnyertes - és mint most kiderült, rendkívül népszerű - A kutya különös eseté-ben Haddon egy 15 éves autista fiú, Christopher bőrébe bújt, és az ő csodálatosan különleges szemszögéből (egyes szám első személyben) mesélte el egy rendhagyó nyomozás történetét. A regényt - az író humora és könnyed stílusa mellett - az tette igazán lebilincselővé, hogy ügyesen, egyszerre három irányból ragadta meg a figyelmet. A cselekményt a szomszéd kutyájának meggyilkolása indítja el, és a tettes utáni nyomozás vezérfonalként végig megmarad, de a valódi izgalmakat Christopher saját világa és a háttérben kirajzolódó családi viszonyok szolgáltatják.
A Bumm! kicsit olyan, mintha Haddon saját magát tenné vele próbára. Új regényében megtartja A kutya különös eseté-vel kapcsolatban felsorolt összes erényt, de sajnos kihagyja belőle azt a hatalmas, valóságból merített, mégis minden képzeletet felülmúlóan izgalmas erőt, amit Christopher különlegessége rejt magában.
A Bumm!-ban Haddon megmutatja, hogy mire elegendő elképesztő empátiája és érzékenysége, amivel kamasz hősei bőrébe bújik, hogy képes-e egy teljesen átlagos kissrác problémáit is figyelemreméltó módon ábrázolni, és hogy saját fantáziája alkalmas-e egy, a Christopher elméjéhez hasonló, érdekfeszítő szárnyalásra.
Az első két akadályt Haddon könnyedén veszi. A lázadó és szemétkedő nővérrel, a munkanélkülisége miatt identitásválságba került apával, karrierista anyával és példaképnek alkalmatlan tanárokkal megáldott Jimbo fiút rögtön ismerősnek, problémáit pedig magunkénak érezzük. Haddon hihetetlenül pontos és éles szemmel fest körképet a szülőkről, akik vagy egyáltalán nem ismerik a gyerekeiket, vagy felnőtt ügyeikkel és szorongásaikkal traktálják őket. De a tanári kar is hasonlóan egzotikus állatfarmként jelenik meg, ahol helyet kap az önmagát szórakoztatónak képzelő, a diákok szemében nevetséges és modoros fizikatanár, vagy a rajztanár, aki "kicsit úgy tűnt, mintha néhány éve véletlenül betévedt volna az iskolába, és azóta sem találná a kiutat az épületből".
Ezek után nem meglepő, hogy a cselekmény abból a teljesen kézenfekvő feltételezésből indul ki, miszerint a tanárok földönkívüliek. Jimbo az események közepébe sodródik, és a kitáruló csodavilág egy, a Földtől hetvenezer fényévre található idegen bolygóra repíti.
Sajnos ahogy eluralkodik a sci-fi, és szükség lenne a bolygót benépesítő eredeti ötletekre, Haddon elbukik. Az űrlények, a sajátos szabályok, a sugárugrás, mindez meg sem közelíti az autista Christopher kockázatos és kalandos utazását London metróhálózatán. És ugyanígy nem sikerül az írónak egységben tartania az akciót, a viszonyokat, és a főhős személyiségének fejlődését sem. Ahogy elhagyjuk a Földet, különválnak az összetevők, és leül a tempó.
Szóval a Bumm! nem akkora durranás, mint A kutya különös esete az éjszakában, de Mark Haddon stílusa, humora, embersége és a fejezetenként elhelyezett, a cselekmény adott részére utaló illusztrációi (a parmezános padlizsán, vagy a walkie-talkie rajzai) így is szórakoztatóvá teszik az olvasást. De ha valaki most akar belekóstolni Haddon művészetébe, kezdje A kutyá-val.
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában, Európa Könyvkiadó, 2010, 264 olda, 2990 Ft
Mark Haddon: Bumm!, Európa Könyvkiadó, 2010, 244 oldal, 2800 Ft
