Az irodalom területén az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogyan lehet olvasókat szerezni a könyveknek a multimédia folyamatos fejlődése mellett, illetve azt felhasználva. Csütörtök este a zLabor Kommunikációs Megoldások csapata egy lehetséges megoldást mutatott be, és beszélgetést kezdeményezett az irodalom népszerűsítésének lehetőségeiről az Akvárium Klubban.

A könyvfilm egy könyv alapján készülő rövid filmes alkotás, amelynek célja a népszerűsítés, a hatásgyakorlás. A fülszöveghez hasonlóan a könyvfilm a könyv tartalmát és hangulatvilágát igyekszik megragadni. Tulajdonképpen ez egy sűrített, szabadon értelmezett, a látványos és a hatásos könyvrészletekre fókuszáló adaptációt jelent, amely a műfaji sajátosságok miatt széles közönséghez jut el az interneten, a közösségi médián keresztül. A zLabor csütörtök este mutatta be az első magyar könyvfilmet, ami Szeghalmi Lőrincz Levelek az árnyékvilágból című könyvét promotálja.

Áprilisban több gyerekkönyvvel is jelentkezik a Magvető Kiadó. A Könyvfesztiválra érkezik Máté Angi újabb meséje, a Kapitány és Narancshal Rofusz Kinga rajzaival. Ulickajától megjelenik a második mesekönyv, a Történetek gyerekekről és felnőttekről, amelyet Lakatos István munkái kísérnek. És jön Szabó T. Anna verseskötete, a Tatoktatok Kárpáti Tibor minimalista illusztrációival.

A Fehér-regények olvasója már a második oldalon hangosan röhög. Nagyon ritka, hogy az egyszeri olvasó beleszeret egy íróba. Érdekes, hogy bár kevesen ismerik Fehért, ők annyira szeretik, ahogyan csak néhány kitüntetett nevet lehetséges - mint a magyarok közül például Kosztolányit, Tar Sándort vagy épp Örkényt. Igazi ünnep tehát a Kossuthkifli megjelenése az író rajongóinak, annál is inkább, mert Fehér nyolc éve nem jelentkezett friss nagyepikai művel.

Az Esték a cirkuszban világának egyik legfőbb érdekessége, hogy az olvasás első pillanatában el kell fogadnunk: itt maguktól értetődően létezhetnek a legfurcsább lények, ahogyan természetes az is, hogy egy kis aranytojás akár egy teljes világot rejthet. Angela Carter regénye egy cirkusz történetét bontja ki, így önként adódik a kérdés, hogy a hősök akkor önmaguk-e, amikor lemossák a festéket, és leveszik a jelmezt, vagy teremtett énjük bármi másnál "valódibb".

A kiadott gyerekkönyvek csaknem hatvan százaléka készül a 6 év alatti gyerekeknek a KSH adatai szerint. A szerényebb választék miatt nagy érdeklődést vált ki, ha végre egy 10-14 éveseknek szóló regény jelenik meg egy magyar szerzőtől. Különösen, ha azt a Magvető adja ki, ahol viszonylag ritkán jelentkeznek gyerekkönyvvel, a kivételek között pedig olyan kortárs kánonképző könyveket találni, mint például Varró Dániel verses meseregénye (Túl a Maszat-hegyen), Kovács András Ferenc gyűjteményes verskötete (Hajnali csillag peremén) vagy Tóth Krisztina kötete (Állatságok).

Ebben a környezetben jelent meg 2011 végén Lakatos István meseregénye, a Dobozváros.

Az izlandiaknál az időjárás fontos beszédtéma, úgy ötven évvel ezelőttig akár élet-halál kérdése is lehetett. Nagyjából az előző század közepéig, a dán fennhatóság alól való 1944-es felszabadulásáig elszigetelten, igencsak nyomorúságos sorban tengődő nép volt az izlandi, kiszolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Nem voltak még exportra is termelő üvegházak, hőforrások vizével fűtött lakások és utcák; az akkori izlandiak a jelen magas életszínvonalát legmerészebb álmukban sem remélhették.

Milyen lehet megkapni a Svéd Királyi Akadémia legnagyobb kitüntetését, mit érez ilyenkor egy hetvenéves ember, akinek eddig ismeretlen regényeit innentől fogva elkezdi olvasni a világ? Mennyiben érezheti kárpótlásnak ezt a kései erkölcsi és anyagi elismerést, mikor élete javát diktatúrákban kénytelen leélni? Miről fog írni, ha eddig a mellőzöttségből merített ihletet?

A Nobel-díjas szerző 2001 és 2003 között írt naplója Mentés másként címmel kerül a boltokba. A könyvben Kertész Imre beszél súlyosbodó Parkinson-kórjáról, amely miatt át kellett térnie a számítógépre, ír Budapestről Berlinbe való költözéséről és a Nobel-díjról.

Ljudmila Ulickaja könyveit egy orosz riporter értelmiségieknek szóló szappanoperának nevezte. Most megjelenő Imágó című regénye azonban sötétebb hangulatú, mint amit megszoktunk tőle. Ulickaja még sosem ábrázolta ilyen közelről, hogyan hatott a diktatúra a szovjet mindennapokra. Az írónőt budapesti látogatása alatt arról kérdeztük, ő írt-e illegális újságokba, összetűzött-e a hatalommal, és érdekesebbek-e szerinte a nők. Interjú.

Hátizsákokban tiltott irodalmat rejtegető áltitkárok és sötét társbérleti szobákban szamizdatokat szerkesztgető bölcsészek ellenzéki világába visz Ljudmila Ulickaja most megjelent Imágó című regénye. A legnépszerűbb orosz írónő férfias és komor regényt írt a nyolcvanas évekbeli szovjet értelmiségi létről. Ulickaja egyik korábbi könyvéből sem tudtunk meg ennyi mindent a Szovjetunió fojtogató politikai klímájáról.

Legjobban egy mesebeli sasmadarat várunk, de előre rákattantunk két családregényre is: jön Kepes András első regénye és Julie Orringer második világháborús Láthatatlan hídja, amit Koltai Lajos akar megfilmesíteni.

Ljudmila Ulickaja orosz írónő szeptember 7. és 15. között Magyarországra érkezik Imágó című új regényének bemutatójára. Bár két éve már járt nálunk a Könyvfesztivál díszvendégeként (beszélgettünk is vele), most újra lenyom egy országjáró programot könyvbemutatóval, beszélgetésekkel és dedikálással. Szeptember 9-én négykor a pécsi Tudásközpontban lehet vele találkozni, 12-én a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán fog beszélgetni magyar fordítójával, Goretity Józseffel, végül szeptember 14-én érkezik Budapestre, a Puskin mozi Metropolis termébe. Dedikálás mindhárom alkalommal lesz a program után. A fővárosi eseményt egy filmvetítés zárja, este nyolckor az Így ért véget a nyaram című orosz filmet lehet megnézni premier előtt.

Korábban: KGB és disszidensek Ulickaja új regényében

A jó strandos könyv leköt annyira, hogy ne zavarjon a hőség, viszont bármikor le tudod rakni, hogy beszaladj a vízbe. Fontos ismérve még, hogy bírod tartani fél kézzel, és nem bánod, ha homok megy a lapjai közé. Mielőtt megvennéd az éppen aktuális vérfagyasztó kolostorregényt, divatos fantasyt vagy szerelmes történetet, olvasd el ajánlónkat! Krimik, lányregények, sci-fik, paródiák a frissen megjelentek közül, naptej mellé.

Spiró György Kémjelentés című új novelláskötete hajszálpontos látlelet a mai magyar társadalom közérzetéről. A kortárs magyar írókra nem jellemző, hogy szeretnének a jelen problémáiról írni. Spiró megtette, fontos szövegek születtek.

Rakovszky Zsuzsa kétségtelenül vonzódik a szexuális elhajlásokhoz. Legalábbis ezt sugallja, hogy A kígyó árnyéka aberrált apja-lánya kapcsolata után ismét meglehetősen kényes témához nyúlt: hogyan élt egy nő férfiként a 19. század végén. A nemet váltó nőt apósa feljelenti, a börtönben írt feljegyzések, levelek adják az életrajzi könyv gerincét. Magába szippantó, meglepő, bizarr történet, mégis marad hiányérzetünk. Mintha a szerzőt annyira magával ragadták volna a főszereplő érzései, hogy megfeledkezett volna a háttér és a többi figura árnyaltabb kidolgozásáról.

Ha Tóth Krisztina prózát ír, annak óriási tétje van: tud-e olyan erős lenni, mint a 2006-os Vonalkód? A mostani Könyvhétre megjelenő Pixel című novelláskötet szerkezetében és témáiban hasonló, de a tárcaműfajból adódó kötelezően kurta terjedelem kalitkába zárja a történeteket.

A Magvető Kiadó kirakott a honlapjára egyet Spiró György Kémjelentés című, Könyvhétre megjelenő kötetének novellái közül. A Milyenek a csehek (meg a magyarok meg a lengyelek)? című rövidke és frappáns írás azt hasonlítja össze, hogyan viselkednének a címbeli három nemzet tagjai, ha az orvosi rendelőben egy lány előre engedne egy idős nénit a sorban. Spiró szerint a csehek a legvidámabbak. A novella itt olvasható! (Vigyázat, pdf.)

Cormac McCarthy Határvidék trilógiájának első részét nem a sztori teszi érdekessé, mert az elég sablonos, hanem a hangulat. A mexikói határvidék minden cecelégye a fülünkben zümmög, miközben a Texasból menekülő suhancok boldogulni próbálnak délen. Reménytelenül, persze, hiszen McCarthy-regényről van szó. A Vad lovakat olvastuk.

Ha azt gondolta valaki, hogy Krasznahorkai László, Tarr Béla állandó alkotótársa egy búskomor, pesszimista remete, aki állandóan világégésről fantáziál, ráadásul hosszú mondatokban, az most ezt elfelejtheti. Egy derűs ember beszélt nekünk a kínai bevásárlóközpontokról, divatos rockkoncertekről és a bulvármédia filozófiájáról. Kitárgyaltuk, hogy rossz a marketingje, hogy David Byrne-nel a konyhában zenélgettek, és hogy az irodalom helyett nemsokára gondolkodunk. Közben elfogyasztottunk némi szusit is. Nemrég került a mozikba Krasznahorkai László egy korábbi szövegére alapozó, A torinói ló című film, ennek ürügyén ültünk le beszélgetni, de az író szerint ő már Tarr Béláról mindent elmondott.

Rituális gyilkosság, sehova nem vezető nyomozás, eutanázia, perverz rovargyűjtő, problematikus apa-fia viszony, öngyilkosság - mintha egy fordulatos lektűr hívószavai lennének, pedig nem, az új Houellebecq-regényről van szó. Az Elemi részecskéken edződött közönségnek a szeme sem rezdül az új Houellebecq-könyv olvastán, pedig ez is tartalmaz jócskán gyomorforgató részeket, ha nem is ömlik belőle a szex és provokáció olyan mértékben, mint az előbb emlegetett kötetből. Az új botránykönyvéért Houellebecq elnyerte érte a legrangosabb francia irodalmi díjat.

A Magvető most rakta ki Facebook-oldalára a provokatőr francia író legújabb könyvének magyar borítóját, ami szerintünk igen pofásra sikerült, külcsínben veri az eddig megjelent külföldi kiadásokat (igaz, az angol nyelvű fordítás még nem jelent meg, borítót sem találtunk hozzá). A borítót Pintér József készítette. A térkép és a táj hazájában tavaly sok vitát kavart a plágiumvád és a valós szereplők szerepeltetése miatt, szerzője viszont megkapta érte a franciák legnagyobb irodalmi díját. Nálunk az áprilisi Könyvfesztiválra fog megjelenni.

György Péter esztéta, kritikus az Apám helyett című, most megjelent könyvében arra a kérdésre keresi a választ, miért volt édesapja kommunista, majd Jobbik-szimpatizáns, miért szerette az absztrakt művészetet, és miért dugdosta élete végéig a bori noteszt. Nyomozása közben nemcsak a 20. századi zsidó identitás egyik lehetséges történetét rajzolja fel, hanem személyes esszékben elemzi az Iskola a határon című Ottlik-regényt, az Egy szerelem három éjszakája című musicalt és a Szentendre-szigeti nyaralótelep kultúrtörténetét, hogy végül eljusson saját konfliktusos identitásáig. A kötet legtanulságosabb szövege az, amelyben a magyarok történelmi amnéziájának okairól esik szó.

Egy elfuserált meleg pap, egy felszarvazott vasutas, a fővárosban kudarcot valló állványozómunkás és a mai Budapesten helyét kereső hivatalnok - ők a főszereplői Grecsó Krisztián most megjelent Mellettem elférsz című regényének. Saját családja, három generáció. A regény mélyre megy, érződik; kár, hogy a családi mítoszokból nem nő ki mitológia. Most is bele lehet kábulni Grecsó mondataiba és történeteibe, de a könyv igazi erénye, hogy olvasás közben eszedbe jut, vajon a te nagyapád hogyan ismerkedett meg a nagymamáddal.

Nincs év Ljudmila Ulickaja új könyve nélkül: már lehet tudni, 2011 őszén megbízhatóan jön a következő. A regény Oroszországban is csak 2010 decemberében jelent meg, tehát elég gyorsan kézhez kapjuk a magyar fordítást, pedig ez is elég vaskos könyv, eredetiben 600 oldalas. A regény témája nagyon izgalmasan hangzik, főleg mert úgy tűnik, az írónő most többet foglalkozik a szovjet történelemmel.

A mesékkel kapcsolatban azonnal a gyerekek jutnak eszünkbe, a terápia szó hallatán azonban a legkevésbé sem egy kanapén gyötrődő ötévest képzelünk magunk elé. De akkor kit gyógyít a mese és hogyan?