Az irodalom területén az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogyan lehet olvasókat szerezni a könyveknek a multimédia folyamatos fejlődése mellett, illetve azt felhasználva. Csütörtök este a zLabor Kommunikációs Megoldások csapata egy lehetséges megoldást mutatott be, és beszélgetést kezdeményezett az irodalom népszerűsítésének lehetőségeiről az Akvárium Klubban.
A könyvfilm egy könyv alapján készülő rövid filmes alkotás, amelynek célja a népszerűsítés, a hatásgyakorlás. A fülszöveghez hasonlóan a könyvfilm a könyv tartalmát és hangulatvilágát igyekszik megragadni. Tulajdonképpen ez egy sűrített, szabadon értelmezett, a látványos és a hatásos könyvrészletekre fókuszáló adaptációt jelent, amely a műfaji sajátosságok miatt széles közönséghez jut el az interneten, a közösségi médián keresztül. A zLabor csütörtök este mutatta be az első magyar könyvfilmet, ami Szeghalmi Lőrincz Levelek az árnyékvilágból című könyvét promotálja.
Kell-e a széles közönség az irodalomnak?
A negyven perces késéssel indult könyvfilm bemutatóját az időhiány miatt egy kapkodó szakmai kerekasztal követte arról, hogyan lehet népszerűsíteni a könyvolvasást. Karafiáth Orsolya költő és Juhász Anna, a Hadik Irodalmi Szalon művészeti vezetője lényegében azonos álláspontot képviseltek: tapasztalataik alapján például a társművészek bevonásával elérhető az a közönség is, amely egyébként elsősorban nem az irodalom iránt érdeklődik, és fordítva. A szerda esti Hadik Irodalmi Szalon, a Dívák estje vendégei például Karafiáth Orsolya mellett Gordon Eszter fotográfus, Hámori Gabriella színművész, Tóth Evelin énekesnő és Verebics Katalin festőművész voltak, így aki például a színművészre vagy a költőre volt kíváncsi, megismerhette az énekest is. Karafiáth szerint, ha tágítani akarjuk az olvasóközönséget, a legfontosabb, hogy az íróknak és a költőknek kapcsolódniuk kell nem csak egymáshoz, de a társművészekhez is. Balogh Endre, a Prae folyóirat és a Prae.hu kulturális portál alapító-főszerkesztője szerint ez segíthet a szűkebb szakmai, mélyebben érdeklődő közönség elérésében is.
Fabricius Gábor kreatív szakember ugyanakkor nincs meggyőződve arról, hogy az irodalomnak valóban szüksége van a tömeg figyelmére. Szerinte a számosság nem minőségi kategória, és a tömeg érdeklődésének felkeltése közben a kiadók vagy a szerzők sokszor éppen a tartalomról nem beszélnek. Így viszont hiába szólítanak meg széles közönséget, a potenciális olvasók, akiknek valójában szánják az adott könyvet, éppen a várt információt nem kapják meg. Játékosabb, kreatívabb reklámokra volna szükség, erre viszont a kis magyar piacon ritkán van pénz.
Bio- és body horror a 19. század közepéről
A kerekasztal után Király Levente, a Magvető kiadó szerkesztője, Csobánka Zsuzsa költő, író, kritikus és Bajtai András költő mutatták be a könyvfilm alapjául szolgáló levélregényt, a Levelek az árnyékvilágból-t. Míg a 19. századi angolszász irodalom bővelkedik a misztikus, gótikus regényekben, a magyar nem, ezért is számítanak igazi különlegességnek azok a levelek, amelyeket Kaposváron találtak meg egy régi parókia felújításakor. A levelek írója, Szeghalmi Lőrincz egy ungvári orvos, aki kezdetben tagadja, hogy létezne a szellemvilág, leveleiben mégis racionálisan nem megmagyarázható eseményekről számol be. A leveleket Alt Krisztián fűzte regénnyé. A végeredmény a beszélgetők szerint egy izgalmas látlelet az 1840-es év környékéről, amikor az orvostudomány első fénykorát élte, és fokozatosan tért át a népi orvoslásról a tudományos eljárásokra. A részletes leírások a kor orvosi szaknyelvén, egy ma különösnek ható nyelvi kódon elevenednek meg, a levelekből sok megtudható az egykori beavatkozásokról, például egy szemműtétről, a tüdőbaj gyógyításáról, de a fiatal orvos magánéleti problémáit, kételyeit is megmutatják. A téma miatt Szeghalmi beszámolói nem mentesek a bio- és body horror elemeitől sem.
A könyvhöz a Magvető egy háttéranyagokban gazdag honlapot is készített, ahol korabeli térképek, orvosi cikkek, szerkesztői kommentárok olvashatók a levélregényhez.
