A young adult-könyvek sikeres kalauznak tűnnek az éppen saját lábra álló kamaszoknak és fiatal felnőtteknek. De mi az a YA, és miféle támaszt nyújthat az életben az Éhezők viadala?

A fiatal felnőtteknek szóló regényeket összefoglaló YA (young adult) betűszó sokkal inkább jelöl célcsoportot, mint irodalomelméleti kategóriát vagy műfajt. Elsőre mégis úgy tűnhet, hogy világos, a többitől könnyen elkülöníthető könyvek csoportjával állunk szemben.

Az egyes művek konkrét besorolása azonban korántsem egyszerű, de ahogy a gyermek- és ifjúsági irodalom életkori határán sem érdemes különösebben görcsölni, úgy a YA-könyvek esetében sem a születési dátumon múlik a besorolás eredménye. A YA-könyvek sokkal inkább olyan írások, amik kifejezetten egy – akár hosszú éveken át tartó – élethelyzetre reflektálnak. A késői kamaszkorban a megszokott élethelyzetek és értékek megkérdőjeleződnek, és az addigi gyerekek elkezdik a saját személyiségüket saját utakon járva megtalálni. A YA-fikciók többnyire az ezzel a folyamattal járó bizonytalanságot, a felmerülő kérdéseket és a morális tanulságokat lovagolják meg. És úgy tűnik, a törekvésüknek van helye, mert a YA-könyvek ömlenek a piacra, és egyre szélesebb olvasótábort érnek el.

Ez annak is köszönhető, hogy a fiatalok egyre tovább időznek abban a se kamasz, se felnőtt állapotban, amit Alexandra Robbins és és Abby Wilmers Quarterlife Crisis című kilencvenes évekbeli bestsellere óta kapunyitási pániknak neveznek.

Tudják, milyen érzés, amikor meg kell ölniük a barátjukat

A YA-könyvek legtöbbször megoldást és kiutat kínáló fejlődésregényként, a személyesség, töredezettség érzését keltő naplóként vagy az egész társadalmat érintő kérdések köré szerveződő regényként jelennek meg. Főbb témái közé tartozik a barátság kérdése, a szülőkkel jelentkező problémák, válásuk vagy újraházasodásuk, suli, jegyek, szexualitással kapcsolatos kérdések, halál, kamaszkor, álláskeresés – derül ki April Dawn Wells tanulmányából. Erre a bevett eszköztárra utal az Epic Reads infografikája is, amelyben 162 YA-könyvet klasszikus, mindenki által ismert narratívák köré csoportosítottak az alapján, hogy melyik könyv melyik történetet meséli újra. Az alapok között megtalálható például a Szépség és a szörnyeteg (gondoljunk csak a Twilight alaptörténetére), a Bronte nővérek és Shakespeare művei, a görög-római mitológia vagy a Nagy Gatsby.

A Wells által felsorolt témák azonban nagyon gyakran nem a maguk hétköznapi valójukban jelennek meg, hanem fiktív világokban mutatkoznak meg. Erre példa Veronica Roth A beavatott című könyve, amely a jövőbeli Chicagóban játszódik, ahol a társadalom öt csoportra oszlik. A mindenkori tizenhat éveseknek dönteniük kell arról, hogy melyik beszédes nevű csoporthoz kívánnak csatlakozni: az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Bátrakhoz, a Barátságosokhoz vagy a Műveltekhez.

Ezt a kérdést járja körbe Susan Collins Éhezők viadala trilógiája is, melyben a társadalmat alkotó tizenkét körzet minden évben két fiatalt küld az Éhezők viadalára, hogy ott aztán halomra gyilkolják egymást. Mindkét történet cselekményét a főhős – Rothnál Beatrcie Prior, Collinsnál pedig Katniss Everdeen – azon ambíciója motiválja, hogy az éhezés, a nincstelenség elől elmeneküljön, és lehetőleg mentse a családját is, de ugyanúgy megjelennek benne a csoporthoz tartozás, a saját határok próbálgatása vagy a szerelem toposzai is. Az anyagi problémákkal kapcsolatban az NPR cikke idézi a Publishers Weekly gyerekkönyv-kritikusát, John Sellerst, aki egyenesen elképzelhetetlennek tartja a YA-könyvekben felvázolt disztópiákat „a birtoklás és a nem-birtoklás köré szerveződő konfliktus” nélkül. Ugyanitt Lizzy Skurnick YA-könyvszerkesztő az Éhezők viadalának egyik legnagyobb dilemmájára utalva meglehetősen szélsőségesen fogalmazva elmondja, hogy „azok a fiatalok, akiknek a szülei elveszítették a munkájukat, pontosan tudják, hogy milyen az, amikor egy stadionban állsz, és meg kell ölnöd a barátaidat.”

Brutális világ = gimi

A Slate magazin Miért szeretik a kamaszok a disztópiákat? című cikkében szintén a fenti két művet elemezve keresi a választ arra, hogy miért a brutális, szigorú hierarchikus rendbe szerveződött, klikkekre bomlott világokat bemutató regényeket keresik a legtöbben. A cikk a megfejtést abban látja, hogy ezek a negatív jövőképek csupán kitágítják egy kamasz hétköznapjait, és az őket a gimiben körülvevő körülményeket dramatizálják. A kirekesztés, a görcsös csoporthoz tartozás, az iskolai rendszabályok olyan mindennapi problémák az életükben, hogy gond nélkül tudnak azonosulni a főhősökkel, és akadály nélkül tudnak belehelyezkedni maguk is a történetbe.

Patrick Ness (fotó: Ed McCraken)

Pár hete a Könyvfesztiválon járt az egyik leghíresebb angol YA-szerző, Patrick Ness is, ő azonban nem igazán hisz a kategóriában, amibe besuvasztották. Szerinte a könyv maga dönti el, hogy kinek szól, és az írói szándéknak nagyon kevés köze van ahhoz, hogy végül kik körében válik népszerűvé az adott szöveg. Az egyébként felnőtteknek szóló könyveket is író Ness nem lát különbséget a fiataloknak és idősebbnek szóló irodalom között, és főként nem tartja minőségbeli lépésnek a kettő közötti váltást. Szerinte kamaszoknak ugyanúgy lehet komoly, mély jelentéssel bíró regényeket írni, sőt, itt még a jó sztori lehetősége is adott, amit a felnőtt könyvek hajlamosak az elvont üzenet alá rendelni. Itthon megjelent YA-könyvei a Káosz-trilógia és a Szólít a szörny. Előbbi alapötletét az információ túltengése és zajos környezetünk adta, utóbbiban pedig az éjfél után megjelenő szörny segít három meséjével a főhősnek rákos édesanyja elbúcsúztatásában.

A YA és a szocialista hagyomány

A magyar könyvpiacon szintén van múltja és kis megszakítással jelene is a YA-könyveknek. A Móra Kiadó például egy az ötvenes évektől a rendszerváltásig futott sorozatával, a csíkos könyvekkel célozta meg a fiatal felnőttek rétegét. A kötetek között elsősorban lányregények ideológiailag túlfűtött változataival találkozhatunk. A csíkos könyveket korosztályi besorolásban megelőző pöttyös könyvekre rímelő Vörös Pöttyös könyvek pedig a Könyvmolyképző egy ma futó sorozata, amelynek szlogenje: „Válogatott világsikerek! Lányoknak, nőknek, élményt keresőknek! Pont neked.” A Vörös Pöttyös könyvek közül sok a természetfeletti és a valóság kapcsolatával, a szerelem jelentőségével, és egyszerű morális tanulságokkal dolgozik könnyen és gyorsan fogyasztható formában.

A fentieknél a minőségi irodalomra jóval nagyobb hangsúlyt fektető, de azonos korosztály számára publikáló kiadók például a Pagony Könyvekből tavaly kiváló Tilos az Á Könyvek vagy a Vivandra kiadó. Előbbi kifejezetten a Pagony Könyvekből kinövő generációnak kíván házon belüli alternatívát biztosítani, legnagyobb sikerük eddig a még mindig zajló Időfutár-sorozat (melynek első részéről itt, másodikról pedig itt írtunk). A Vivandra pedig 12+ kategóriájában adta ki a fent már említett Patrick Ness eddigi YA-műveit. A Leiner Laura-könyveket is kiadó Gabo Kiadónál pedig elég vegyes a felhozatal. A fesztivállétet, gimis napokat vagy a szakítást középpontba állító Leiner-történeteken kívül az ő gondozásukban jelenik meg a fent már említett A beavatott is, és több magyar YA-fantasy is.