Úgy tűnik, nem ununk rá a Mi, szemüvegesekre, a Bezzeg az én időmben-re, a Szalmalángra, a Hárman a szekrény tetején-re. Fél évszázada nyomjuk a kamaszlányok kezébe a pöttyös vagy csíkos borítóval ellátott regényeket, vagy legalábbis azokat az újrakiadásokat, amelyeket sokan annak idején még a Móra Könyvkiadó sorozatában ismertek meg. Annak ellenére, hogy újraolvasva ezek a könyvek sokszor kínosan didaktikusnak, szörnyen szocialistának vagy valószerűtlenül rózsaszínnek tűnnek.
Az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakot Komáromi Gabriella irodalomtörténész A gyermekkönyvek titkos kertje című könyvében a magyar gyermekirodalom sötét éveinek nevezte, amikor a sztálinizmus zászlót bontott a gyermekkönyvekben. Az 1950-es évek vége felé azonban kezdett magához térni a műfaj. Párbeszéd kezdődött, át- és kialakulóban volt egy minőségi íróréteg, amely – mivel az írás más területein korlátozva volt – a gyermekirodalmat gazdagíthatta, és a kultúrpolitikának is szerves részévé váltak a tanító, nevelő szándékú gyerek- és ifjúsági könyvek. A Magyar Írók Szövetségén belül megalakult az Ifjúsági Irodalmi Bizottság, ezzel a terület hivatalosan is az irodalom részévé vált. Az első években a gyerekirodalom élharcosai arra keresték a választ, hogyan lehetne a szocialista realizmus eszközeivel újraalkotni a műfajt.
Közérthetőség és határozott ízlésvilág
Elsősorban a pozitív hősökre, a közérthetőségre, a könnyen átvihető pedagógiai elvekre kívánták helyezni a hangsúlyt, nem megfeledkezve az életkori differenciálásról. Ugyanakkor ezekben az években a politikai nézetek, a személyi kultusz és a dogmatizmus a gyerekkönyvekben is sokkal nagyobb szerepet kapott, mint azt a művek esztétikuma engedné.
1950 októberében alakult meg az első magyar önálló gyermekkönyvkiadó, az Ifjúsági Könyvkiadó (1957-től Móra Kiadó). A kiadó a szocialista pedagógiai elveket tudatosan vállalva alakította a korabeli gyerekirodalmi életet: munkájuk nyomán kialakult egy stabil íróréteg és egy meghatározott ízlésvilág. Szinte minden műfajban jelentetett meg könyveket: a magyar és külföldi népmesék (Benedek Elek, Kolozsvári Grandpierre Emil, Arany János, Illyés Gyula, illetve a Népek meséi című sorozat), a klasszikusnak számító magyar kötetek (Móra, Gárdonyi, Móricz, Molnár Ferenc, Fáy András, Kazinczy Ferenc), a meseantológiák és a szovjet mese- és gyerekirodalom egyaránt a repertoár része volt. Náluk jelent meg elsőként a ma is mindenki által ismert Bóbita című Weöres Sándor-gyermekverskötet, Kormos Istvántól a Vackor történetei vagy Fazekas Annától az Öreg néne őzikéje.
Te már nagylány vagy, Mogyoró!
A pöttyös és a csíkos könyvek a kiadó ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején indult sorozatai: kifejezetten a kis- és nagykamasz lányokra koncentrálva kezdték publikálni a sorozat köteteit, pöttyös, illetve csíkos borítóval. A pöttyös sorozat darabjai 8-11 éves lányoknak szóltak, könnyen érthető, túlnyomórészt szórakoztató könyvek voltak, míg a csíkos könyveket nagyobbaknak szánták: gyakoriak közöttük a klasszikus értelemben vett regények, életrajzok, élettörténetek.
A lányregényekre Komáromi Gabriella definíciója szerint egyébként is jellemző a sorozatosság, így könnyebben felhívják magukra a figyelmet. Ezek a könyvek gyakran már a címükben is elárulják lányregény voltukat, nagy százalékukban jelenik meg lánynév (például Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának), a lány szó vagy annak valamely változata (például Szalay Lenke: Te már nagylány vagy, Mogyoró), családdal kapcsolatos asszociációk (például Gergely Márta: A mi lányunk) vagy szentimentális utalások, erkölcsi minőségek.
Traktor helyett a nagymama
A világháborút követő években nem igazán jelenhetett meg olyan lányregény, amelynek hőse nem traktoros lány volt, aki tagadta az érzelmeit, írja Komáromi. De a lányregény műfaja mégse merült feledésbe: a fiatal lányok inkább nagymamáik régi könyveihez fordultak.
A pöttyös és csíkos könyvek a kétes tekintélyű lányregényt tehát másfél évtizedes rejtőzködését követően helyezték vissza a könyvespolcokra azzal az igénnyel, hogy a világháború előtti irodalomnál színvonalasabb köteteket forgassanak a kamaszlányok. Bár a címek továbbra is didaktikusak, a hatvanas évektől mégis a pöttyös és csíkos borító lesz a sztereotípiákból és a romantika hagyományaiból éldegélő élettörténetek félreismerhetetlen jelzője. De amellett, hogy a regények erősen hagyatkoztak a lányregény műfajára, nem tudták figyelmen kívül hagyni a társadalomban lezajlott változásokat: mind témájukban, mind elbeszélésmódjukban újat mutattak a rózsaszín felhőbe burkolózó elődeiknél.
Vezsenyi Zsófia Női szerepmodellek a pöttyös és csíkos könyvekben című írásában a témájuk alapján kategorizálta a kiadványokat. Gyűjtéséből látható, hogy a korábban jellemezően kizárólag a szerelmi szálra építő történetek átalakulnak kalandos, vakációs regényekké vagy társadalmi regényekké. Utóbbi főbb témái közé tartozik a felnőtté válás (például Bálint Ágnes: Madárfürdő), a gyermekmagány (például Szabó Magda: Álarcosbál), a családi konfliktus (például Erich Kästner: A két Lotti), a közösségi konfliktus (például Fehér Klára: Mi, szemüvegesek) vagy a hivatás választása (például Janikovszky Éva: Aranyeső). A kötetek között ugyanígy megtalálhatók történelmi regények és fiktív regények is. Előbbi főként a csíkos könyvekre jellemző, ebben a sorozatban rengeteg életrajz jelent meg, többek között Mauks Ilonáé vagy Zrínyi Ilonáé, de a még ma is nagy népszerűségnek örvendő Sissi-életrajzot is a pöttyös könyvek között adták ki.
Túlélték a rendszerváltást, de a szocialista jelszavak gondot okoztak
A lányregény a műfajából adódóan volt alkalmas beteljesíteni a Móra Kiadó és a Kádár-korszak által támasztott követelményeket: valósnak tűnő történeteket mesél el, szórakoztat, közérthető, a morális tanulságokat akadály nélkül közvetíti. Erős szovjet hatás érződik rajtuk, sokszor vonalasak, klasszikus mintákat idéznek ideológiailag túlfűtötten. A vágyott gazdagságot, szép ruhákat és csillogó sminket felváltja a szegénység boldogsága, a kétkezi munka értéke. Janikovszky Éva Aranyesőjében például az értelmiségi léthez az érettségivel veszélyesen közel kerülő Burián Ági még épp időben jön rá arra, hogy az igazi hivatása ápolónő, az igazi szerelme pedig nem egy doktor, hanem egy gépjárművezető. Ahogy pedig Vezsenyi Zsófia rámutat, az úttörőlét, a május elsejei felvonulások, a kommunista ifjúság történései épp olyan természetes velejárói a regényeknek, mint a család vagy az iskola eseményei. Szabó Magda Álarcosbáljának kulcseseményei például mind az úttörőközösségben történnek meg.
A sorozatok történetében csak a rendszerváltás hozott igazi változást: a csíkos sorozat a kilencvenes évek elején megszűnt. A fiatalok szívesebben követik az angolszász típusú iskolai történeteket vagy a fantasyket, és a csíkos könyvek által képviselt klasszikus irodalmat nem keresik. De az igazán nagy sikerű darabok, például Janikovszky Éva Szalmalángja és Aranyesője ma is megjelenik a Janikovszky-életműsorozat részeként. Kertész Erzsébet művei szintén az írónő életműsorozatában olvashatók. Szabó Magda regényei közül az Abigélt a Móra gondozza, többi írása azonban már az Európa Kiadónál van.
Másrészt volt, hogy a Kádár-korszakbeli fiatalság mindennapjait bemutató részek gondot jelentettek a kiadónak, amikor Halasi Mária egy cigány kislányról szóló, Az utolsó padban című regényét adták ki újra a rendszerváltás után. A rasszizmus és a beilleszkedés témája Dian Viktória, a Móra kiadó munkatársa szerint még ma is aktuális témák, azonban a május 1-jei felvonulás és a gyerekek által éltetett jelszavak mára már értelmezhetetlenek az olvasóknak, így ezeket a részeket kihúzva, átdolgozva adták ki újra a kötetet.
Ezek ellenére a pöttyös sorozat – a Regék és mondák, illetve a most felújított Már tudok olvasni-sorozat mellett – azon kevesek közé tartozik, melyek gyakorlatilag nagyobb megingás nélkül vészelték át a rendszerváltást. Évente körülbelül öt-hat cím jelenik meg a pöttyös sorozatban, ezeknek egy része újrakiadás, mint például az egyik valaha volt legnagyobb pöttyös siker, G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című kötete. Másrészt a kiadónak célja a kortárs írók felfedezése. A kortársak közül Turbuly Lilla és Balázs Ágnes művei jelennek meg a pöttyös sorozatban. Utóbbi a kiadó szerint Lufi-történeteivel képes volt arra, hogy ismét megújítsa a sorozatot, sikerével pedig elérje a régi, klasszikus pöttyös könyvek szintjét.