Történetek nem bölcs anyukákról, gyerekmentő vonatról, cápától rettegő mókusról, elcsöppenő orrú szomszédról. Könyvek ovisoknak és csecsemőknek, folytatódó cukiságok, egy finn sztárszerző és egy újkori magyar klasszikus. Tizenegy új könyv, amelyet érdemes gyerekeinknek karácsonyra megvenni. (A felnőtteknek szóló listánk erre olvasható)
Szergej Szedov: Anyukamesék
„Volt egyszer egy anyuka, aki” – így kezdődnek Szedov minitörténetei. Az Anyukamesék hősei földönkívüliek, kannibálok, nagycsaládosok, szórakozottak, feledékenyek, szörnyen részegesek, özvegyek, meg olyanok, akik szeretnek ejtőernyőzni vagy sétálni az erdőben. Az anyák hol furcsák, viccesek, hol megbotránkoztatók, de egy dologban egyformák: mind nagyon szeretik a gyerekeiket, akiknek ők jelentik a világ közepét.
Szergej Szedov egyperces meséi kimozdítanak a megszokott gondolkodásból: az anyukák egyáltalán nem bölcsek, nem feltétlenül példaképek, de a maguk módján mind csodákra képesek. Leginkább a gyerekeik teszik őket különlegessé: ők hozzák ki a valódi énjüket, hatásukra kérlelhetetlenné vagy önfeláldozóvá válnak. Ha mégsem menne ilyen egyszerűen, a vodkás üveg szelleme vagy a Halhatatlan Monyók segít megváltozniuk, megerősödniük. Amilyen rövidek ezek a történetek, annyi igazán fontosat sűrítenek: az anyai és a gyermeki szeretet húsz arca, húsz hibája, húsz mélysége jelenik meg az Anyukamesékben, M. Nagy Miklós fordításában. (Varga Betti)
Dávid Ádám: Millennium Expressz – A potyautas
Dávid Ádám első, főleg ovisoknak szóló meseregénye két évvel ezelőtt jelent meg a Pagony kiadó gondozásában, és ahogy idén a kiadó is felnőtt, úgy a szerző is lépett egyet előre korban: A Virág utcai focibajnokság után megjelentette a Millennium Expressz című ifjúsági kalandregényét.
Utóbbiban egy Budapesten közlekedő, árva gyerekeket megmentő vonatot választott helyszínül: Teri, aki még csak soha nem is hallott a Millennium Expressz létezéséről, egyszer csak a vonaton találja magát, és egyáltalán nem érti, hogyan és miért kellett oda kerülnie, és hogy sikerül-e leráznia üldözőit. A Millennium évében játszódó történet bővelkedik izgalmakban és fordulatokban, ráadásul utolsó oldalai kezeskednek arról, hogy a folytatást mindenki tűkön ülve várja. A borítót Futaki Attila képregényművész alkotta. (Csobod Luca)
Stian Hole: Garmann utcája
Stian Hole norvég grafikus a test működése, az öregedés visszatetsző jeleiből épít varázslatos világot. A Garmann nyarában megismert protézises nagynénik után most a különc, elcsöppenő orrú szomszédon a sor.
Az öreg levélhordó, akit csak Bélyegesként ismernek, magányos, zárkózott életet él, a házát burjánzó vadon védi az utca nyüzsgésétől. Ijesztő figura, akitől még a legmenőbb srác is tart. „Csak az tud igazán bátran viselkedni, aki nagyon fél” – mondogatja nagyapja Garmann-nak. Egy napon Garmann a legbátrabban cselekszik, egyenességével elnyeri a vén szomszéd rokonszenvét. A kisfiú és az öregember közös délutánjai tele vannak érdekességgel: régi levelekkel, a világ számaival, különös nevű vadvirágokkal. És torokszorító, őszinte pillanatokkal. (VB)
Dániel András: Egy kupac kufli
Dániel András meséjében hét darab olyan valamivel barátkozhatunk össze, amivel eddig egész biztosan nem. Egy-egy zöld, piros, barna, sárga, kék, lila és szürke kuflival. „Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem.”
Az eredetileg grafikusként és festőként számon tartott Dániel András nem elégedett meg azzal, hogy meséket illusztráljon, hanem egy lendülettel szöveget is gyártott hozzájuk, így született meg a boszorkányos Matild és Margaréta, illetve a diólakó, boldog bádognyúl-tulajdonos Kicsinéni és Kicsibácsi is. A kuflik történetével a szerző ismét egy végtelenül kedves helyre vezeti el a kicsiket és szüleiket. Ha valaki kételkedne a könyvben, annak tanácsoljuk, hogy kövesse a kuflik bevizsgálási módszerét: először többször ugrálja körbe a könyvet, majd nézze meg minden oldalról jó alaposan. Innen is, onnan is, fentről is, lentről is. (CSL)
Alex T. Smith: Claude a sípályán
Egy kövérkés kiskutya piros micisapkában csetlik-botlik végig a tengerparton, a cirkuszban és most már a sípályán is. Claude és hűséges barátja, a kissé sajtszagú Bolyhos Zokni uraság csupa jóindulattól hajtva, nagy naivan okoznak kalamajkát bárhol, ahol felbukkannak. A sorozat képi humora az ötvenes, hatvanas éveket idézi fel a hangsúlyosan telt idomokkal, egekig tupírozott hajkoronákkal, karikaturisztikus túlzásokkal.
Egy nap Claude és Bolyhos Zokni uraság életükben először arra ébrednek, hogy havas minden. Claude ösztönösen érzi, hogy ez valami izgalmasat jelent, hiszen „a feneke eszeveszetten csóválta a farkát, a szemöldöke pedig vadul ugrált fel-le”. Megtanulnak szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, sőt egy menő bajuszú hapsi hegyimentős trükköket is mutat nekik, és még a legmagasabb csúcsra is feljutnak. A síparadicsom azonban bármennyire is király hely, veszélyes is, és hát, ha egy kiskutya igazán őszinte magához, akkor be kell vallania, hogy az óriási mókák helyett a jól befűtött otthonát értékeli igazán. (VB)
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág
Kiss Ottó neve nem ismeretlen a gyerek- és ifjúsági irodalom eseményeit követőknek. Hasonlóan az Ati és a holdvilág című mese sem, hiszen a mesekönyv teljes szövege elérhető a Bárka Online-on. Ami egy kicsit szokatlan és ismeretlen lehet, az a könyvben életre kelő mesevilág klasszikus megjelenése, és a szerző szövegének és Hanga Réka illusztrációjának gyönyörűszép egysége.
Ati és Ármin bácsi története egy kisfiú és egy öregúr kedves barátságát meséli el, ami amennyire hétköznapi lehetne, annyira rendkívülivé válik. Ármin bácsi elbeszéléséből megtudhatjuk, kicsoda Hanna kisasszony, mire jók a holdlámpák és hogy lehet eljutni a Holdra. (CSL)
Mélanie Watt: Cidrimókus; Cidrimókus barátot szerez
A kanadaiak jófejek – legalábbis ezt a sztereotípiát erősítik a Tessloff Babilonnál megjelenő gyerekkönyvek. Nicholas Oldland jámbor jávorszarvasa és hebrencs hódja után (ezekről itt írtunk) itt van Mélanie Watt Cidrimókusa. Cidrimókus – ahogyan az a nevéből is kiderül – fél mindentől. Fél például a mérges pókoktól, a cápáktól, a zöld marslakóktól és a baktériumoktól, meg úgy általában a mókusodún túli ismeretlentől. Mindez ellen tökéletes védelmet nyújt, ha a fáján marad az elsősegélydoboza közelében.
De aztán a doboz leesik a fáról és végre történik valami Cidrivel: először megtudja magáról, hogy valójában egy repülőmókus, majd szerez egy ázottkutyaszagú barátot is, így a mindennapok nem túl izgalmasból nagyon viccessé válnak. (VB)
Darvasi László: A háromemeletes mesekönyv
A Szív Ernőként is ismert író novelláiban, tárcáiban, regényeiben és drámáiban a „világ újramesélésére” tesz kísérletet. Különös alakjainak és történeteinek megszokott szépsége és játékossága a gyerekkönyveiből sem hiányzik. Legújabb könyve, A háromemeletes mesekönyv a sorban a negyedik, a trapitiző Trapiti két története és a pálcikázó Pálcika családkeresése után.
Egy folyton kérdezősködő kisfiú A háromemeletes mesekönyv földszintjéről indul és kérdései során egyre feljebb jut. Így ér el a pupákoktól az első emeleti tanító néniig, majd a második emeleti Magyar Történelemhez, aztán a harmadik emeletre, ahol a mesekönyv írója is lakik. A történetekkel Darvasi nem titkolt célja volt, hogy olyan témákat is beemeljen egy mesekönyvbe, amit egyébként abból előszeretettel kihagynak. A haza, a halál vagy a történelem mégis úgy válnak alkotóelemekké, hogy közben egyetlen percre sem felejtik el, hogy amiben szerepet vállaltak, egy mese. (CSL)
Tóth Krisztina: A londoni mackók
Ma már szinte hihetetlen, de nem is olyan régen hatalmas újításnak, formabontónak számított egy verseskötet, amelynek minden egyes oldalát illusztrálták. Egy papírbőrönddel kezdődött, amiben tíz füzet volt tíz illusztrátortól és egy költőtől. 2003-ban valami történt a magyar gyerekirodalomban, amikor is A londoni mackók megjelenése felrázta a kortárs alkotókat, kiadókat.
Tóth Krisztina kötete a jubiluemra új külsővel és tartalommal jelent meg. Virágevő Zsiráf Dezső és Marci rajongóinak jó hír, hogy a 2013-as kiadás is őrzi az eredeti verseket, rigmusokat, amelyek mellé „nagyobbak” is kerültek – hiszen a kisfiúból időközben kamasz lett. A tizenegy új vers Marcija néha lusta, néha koszos, néha kibírhatatlan, és a sarokban lakó, éjszaka előbújó árnyéktigris helyett a részrehajló tanárral kell megküzdenie. (VB)
Timo Parvela: Miú, Vau és a hatalmas hógolyó
Timo Parvela finn író megkapta már a legrangosabb finn gyerekirodalmi díjat, a Finlandia Juniort, műveit pedig 15 nyelvre fordítják. Magyarul is több könyve megjelent már: nevéhez fűződik a 2008-as Mérleghinta, Ella kalandjainak több része, illetve a tavaly megjelent Miú és Vau is. Utóbbit idén követte a folytatása is, a Miú, Vau és a hatalmas hógolyó.
A „legemberibb állatmesének” nevezett könyvek kutya és macska lehetetlen barátságáról szólnak, kedves humorral és finom iróniával átszőve. A Holdra szállás helyett a mostani könyv középpontjában a karácsonyra való várakozás áll, méghozzá a leghagyományosabb értelemben, ugyanis a kötet pontosan egy adventi naptárnyi, azaz 24 mesét rejt magában. A mesék szervezője pedig a világ leghatalmasabb adventi naptára, egy hógolyó, ami legurult Miú és Vau már jól ismert dombjáról, keresztülgázolt az egész falun és bepottyant a tóba. Miúnak és Vaunak nem elég, hogy az adventi naptárat vissza kell szerezniük, de helyre kell állítaniuk a falu összes lakójának hógolyó lehengerelte dolgait is. Szorgos-dolgos történeteik közben szinte észre sem vesszük, és már el is érkezett a karácsony. (CSL)
Nagy Diána: Babageometria – Vonalak
Fekete-fehér és lapos állatok, a Révész utcai gyerekrendelő fala, dizájnkönyvek köthetők Nagy Diána nevéhez. Az illusztrátor legújabb munkája, a Babageometria többfunkciós: egyszerre lephetjük meg vele a dizájnért rajongó felnőtteket és a csecsemőket. A ritmusos vonalakból, mértani pontossággal elhelyezett pöttyökből kiemelkedő cuki figurák – pl. Nagy Diána híres minimál medvéje, a krumplimaci – nemcsak szépek, de a babák látásának fejlődését is segítik.
A minimalista, kontrasztos gyerekkönyvek népszerűségén lehetne mit javítani, de Nagy Diána munkája szerencsére nem egyedüli a magyar piacon. Molnár Olga Pont, görbe, egyenes könyvecskéje szintén fekete-fehér ábrákból állt össze, a címben szereplő három formából kis fantáziával bármi lehetett. A Babageometria közös kreatívkodás helyett inkább nézegetni való: a csecsemők látása 8 hónapos korukra lesz majdnem olyan éles, mint a felnőtteké (de az agy látásért felelős területe csak a 8. életévre fejlődik ki tökéletesen, erről itt olvashatsz). A Babageometria kontrasztos képei már 2 hetes kortól betehetők a kiságyba, hogy a babák szeme valami igazán szépen tanuljon fókuszálni. (VB)
