Úgy tűnik, nem ununk rá a Mi, szemüvegesekre, a Bezzeg az én időmben-re, a Szalmalángra, a Hárman a szekrény tetején-re. Fél évszázada nyomjuk a kamaszlányok kezébe a pöttyös vagy csíkos borítóval ellátott regényeket, vagy legalábbis azokat az újrakiadásokat, amelyeket sokan annak idején még a Móra Könyvkiadó sorozatában ismertek meg. Annak ellenére, hogy újraolvasva ezek a könyvek sokszor kínosan didaktikusnak, szörnyen szocialistának vagy valószerűtlenül rózsaszínnek tűnnek.
Fotó: Hajdú D. András (Origo)
Daniel Banulescu a kortárs román irodalom egyik legismertebb alakja. Költőként kezdte a nyolcvanas években, versei egy részét erős szexuális tartalmuk miatt be is tiltották. 1994-ben robbant be, ekkor jelent meg a Csókolom a segged, szeretett vezérünk! című regénye, amelyben provokatív, szatirikus, mágikus-realista stílusban örökítette meg Ceausescu rendszerét. Banulescu tucatnyi nyelvre lefordított könyve most először magyarul is olvasható. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk vele, többek között arról, hogy mi a különbség a balkáni és a volt kommunista mentalitás között, illetve hogy a románok miért kezelik lenéző közönnyel a titkosszolgálati iratokat.
Az emberek nem szívesen beszélnek arról, milyen volt a szexuális életük a Kádár-korszakban, de jól emlékeznek az NDK-s lányokra, a nudista strandokra és az 1985-ös szépségkirálynő választásra – áll Tóth Eszter Zsófia és Murai András könyvében, amely Szex és szocializmus címmel jelent meg a hét elején. Az egyik szerzővel beszélgettünk mindezek mellett arról is, hogy hazudtak-e az Ifjúsági Magazin újságírói, miközben arra törekedtek, hogy rendes szocialista ifjakat neveljenek.
