Gömöri Gergő a világ egyik legszerencsétlenebb sráca: míg a volt évfolyamtársai lépkednek előre a karrierjükben, addig ő porosodik egy önkormányzat jogi osztályán, unja a munkáját, unja a kollégáit, csótányokkal osztja meg a lakását, örökké előjön nála valamilyen betegség, a nyolcvanas évek reklámszlogenjei idézésével próbál egyéni lenni. A kilátástalanul semmitmondó élet egyetlen értelme, Zsófi pedig lelépett a szokásos alibi dumával. A szakítást követően Gömöri Gergő lefagyasztatja magát egy évre, mély álmában azonban folytatódik a Zsófi utáni kaparás, a magányba és az önsajnálatba beleragadó fiú lejtmenete. Az olvasó végigjárja Gömöri Gergő egy évét – pontosabban végigtoporogja, mert előrelépésről, gyógyulásról nem igazán lehet beszélni. Az álom Gömörije semmivel sem elevenebb, mint amelyik mirelitként fekszik egy kapszulában.

Inkei Bence első regénye, a Mirelit egyes szám első személyben, Gömöri nézőpontjából láttatja a szakítást és azt követő kilátástalanságot. A regény ügyesen érezteti, Gömöri hogyan fordul be mindinkább: az elbeszélő körül mindenki arctalan, a barátai mindössze egy-egy meghatározott szerepet töltenek be az életében, és egyre inkább eltávolodnak egymástól, ahogyan Gömöri fokozatosan veszíti el a valósággal való kapcsolatát. Nem derül ki, mitől olyan különleges, fontos Zsófi, milyen emberek a barátok. A vázlatosan érzékeltetett viszonyok miatt Gömöri még üresebbnek tűnik. Az elveszített barátnő, Zsófi alakja pedig időközben az elérhetetlen normalitást testesíti meg, a lehetőségét annak, hogy Gömöri feloldódjon, beilleszkedjen az őt körülvevő világba – de ahogyan távolodik Zsófi, úgy kerül ez is egyre messzebb Gömöritől.

Generációs regény – írja Maros András a Mirelit fülszövegén. De igazából semmit nem mond a regény a jelen harmincéveseiről. Egy ponton az elbeszélő kiemeli, hogy a problémák forrása a Kádár-rendszerben eltöltött gyerekkor, ami nem készítette fel az életre: „Biztos vagyok benne ugyanis, hogyha csak egy vagy két évvel később születtem volna, már jóval kevesebb problémám lenne.” De mik is a problémák? Gömörinek van állása, lakása, kajája, nincs hitele vagy gyógyíthatatlan betegsége – az egyetlen baja, hogy szakítottak vele, és nem képes elengedni Zsófit. Ez pedig nem sajátos generációs probléma. Gömöri kiterjedt szerencsétlensége miatt ugyan nyomokban szinte mindenki magára ismerhet, találhat közös tapasztalatokat, érzéseket, de a penetráns lúzerséggel nem lehet azonosulni. Inkább úgy érezni, mintha egy laboratóriumban állnánk fehér köpenyben, és biztos távolságból szemlélnénk a hermetikusan lezárt térben ezt a fura, idegen figurát.

A Mirelit lehetne terápiás regény, ami segít feldolgozni a szakítást, de nincs szó javulásról sem. Gömöri környezete egy jellegtelen massza, ahol a barátok, a kollégák vagy a nők csak arra jók, hogy a főhőst elidegenítsék mindentől. Érződik a kísérlet arra, hogy a regény ne csupán egy antiszociális srác naplója, ledarált monológja legyen: megjelenik a gazdasági és pénzügyi összeomlás víziója, a disztopikus Budapest leírása pedig kifejezetten üdítően hat Gömöri állandó önsajnálata és tehetetlensége mellett. Noha a szatirikus humor ellensúlyoz valamit, a Mirelit voltaképpen egyre nyomasztóbb lesz.

„Nem tagadom, hogy pár hét után valósággal a szenvedélyemmé vált ez a nyomozás Zsófi után, és néha már nem is tudom, hogy melyik a fontosabb számomra: Zsófi vagy maga a nyomozás” – mondja egy helyen Gömöri. A Mirelit inkább egy anti-fejlődésregény. Gömöri egyre őrültebb lesz: először csak egy furcsa, de veszélytelen srác, aki bármilyen helyzetben elő tud rángatni egy oda illő reklámszöveget, ismer minden focistát a nyolcvanas évekből, majd mániájává válik a Zsófi utáni nyomozás, Zsófi elérhetetlensége pedig agresszívvá, türelmetlenné teszi. Gömörin mindinkább eluralkodik a pánik, ahogyan a Zsófi visszaszerzésére tett kísérletek egymás után kudarcba fulladnak: üldözési mánia, hipochonderség, bizalmatlanság, kétely költözik Zsófi helyére, és később már csak az apátia és a mesterségesen fenntartott hiányérzet, az abból fakadó őrület marad. Az elhagyott, bizonytalan fiúból labilis idegállapotú zaklató lesz.

Inkei Bence a Kötve-fűzvét is működtető [origo] újságírója és szerkesztője.

Inkei Bence: Mirelit, L’Harmattan, 2012, 170 oldal, 2100 Ft