Gillian Flynn Holtodiglan (Gone Girl) című harmadik regénye ötletesen felépített, eszes krimiként indul, a végére pedig egy félelmetesen találó, majdnem szatirikus tanítássá válik a párkapcsolatok természetéről. És több mint ötszáz oldalon keresztül úgy húz magával, hogy képtelenség abbahagyni, amíg a végére nem ér az ember.

A regény első felében felváltva beszél hozzánk a két főhős, Nick és Amy. Néhány éve még menő New York-i pár voltak, Nick egy magazinnak írt, Amy személyiségkvízeket talált ki. Aztán beütött a médiaipar válsága, mindketten elveszítették az állásukat, és kénytelenek voltak leköltözni Missouriba, a kisvárosba, ahol Nick felnőtt. A dolgok onnantól kezdve nem alakultak valami jól. A történet az ötödik házassági évfordulójuk napján indul, azon a napon, amelyen Amynek nyoma vész. Minden jel arra utal, hogy meggyilkolták.

A páratlan fejezetekben Nick meséli, hogy Amy eltűnésének reggelétől kezdve mi történik vele, a páros fejezetekben Amy naplójából olvasunk részleteket onnantól, hogy hét évvel korábban megismerkedett Nickkel. Egy titkolózó, zavart, hazudozó férjet ismerünk meg a jelenben, és egy eleinte boldognak tűnő, aztán egyre magányosabb és elkeseredettebb feleséget a múltból kiragadott pillanatokban. Nick szándékosan visszatart tőlünk információkat, Amy pedig csak a saját érzéseiről ír naplójában.

Tudjuk, hogy lehetetlenre vállalkozunk, amikor két megbízhatatlan elbeszélő puzzle-darabjaiból próbáljuk kirakni egy párkapcsolat és egy gyilkosság történetét, mégis eszeveszetten próbálkozunk, mert az egyre gyűlő ellentmondások és titkok majd szétfeszítik az agyunkat. Ahogy formálódik a képünk a két figuráról, gyanítjuk, hogy manipulálnak bennünket, de ettől csak izgalmasabb a játék.

Ben Affleck a regényből készült David Fincher-filmben

Aztán pontosan a regény felénél megszakad ez az elbeszélésmód, és egy új struktúra veszi át a helyét. Innentől egyre tisztábban látunk, és elkezdjük valóban megérteni Nicket és Amyt. És ez már nem krimi. A nyomozás tovább zajlik, és a cselekmény még a legutolsó oldalakon is tartogat meglepetéseket, de a bűncselekmény konkrétumai mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap Nick és Amy kapcsolatának dinamikája, és végül visszahőkölve szembesülünk azzal, hogy ennek a két embernek a beteg viszonya frappáns igazságokat rejt arról, hogy az emberek általában hogyan viselkednek, és milyen álarcokat öltenek a kapcsolataikban.

Amikor vonzódunk valakihez, hamis képet sugárzunk-e magunkról azért, hogy a másik megszeressen? A férfiak miért nem jönnek rá, hogy az elképzelésük a Jófej Csajról teljességgel illuzórikus, mert a Jófej Csaj nem létezik? A nők miért nem jönnek rá, hogy az elvárások, amelyeket a férfiakkal szemben támasztanak, teljességgel irreálisak, mert senki nem képes megfelelni nekik? Lehetséges, hogy több énünk van, és egyszer csak átváltozunk valakivé, akit a partnerünk nem tud majd szeretni? Milyen lemondásokkal jár megismerni a másikat? Meddig terjed a szüleink felelőssége abban, hogy felnőttként hogyan működünk egy párkapcsolatban? És mi mindenre hajlandók az emberek, hogy elkerüljék a rettegett normalitást, a döglesztő átlagosságot a kapcsolatukban?

Ezeket a kérdéseket zúdítja ránk a könyv, amelyről eleinte azt hittük, csak egy érdekfeszítő krimi. David Fincher már leforgatta a filmadaptációt Ben Affleck és Rosamund Pike főszereplésével, és most izgulhatunk, hogy a filmet szimpla krimivé butították-e, vagy megőrizték a regény elgondolkodtató befejezését. Az mindenesetre bíztató, hogy nem vették ki a szerző kezéből az anyagot, a forgatókönyvet is Flynn írta. A film a tervek szerint októberben érkezik a magyar mozikba.

Gillian Flynn: Holtodiglan, 2013, Alexandra, 528 oldal, 3699 Ft.