Hozzánk is eljutott a Scott Pilgrim-őrület, a Nyitott Könyvműhely a Képregényfesztiválra hozta ki a tengerentúlon már kultstátuszig jutott kanadai képregénysorozat első két részét (Scott Pilgrim kivételes átlagélete; Scott Pilgrim a világ ellen), és szeptemberben már jön is a harmadik kötet. A srác minden, csak nem tipikus képregényhős: elég laza, kicsit béna, és azért szeretjük, mert húszévesen mi is ilyenek voltunk, vagy legalábbis szerettünk volna lenni. A képregényből film is készült, a magyar forgalmazó még tanakodik, behozza-e.
Egyetlen képregény van, amiért rajongok: Jim Mahfood Girl Scouts-a, ami három huszonéves amerikai csajról szól, akik fűvel és hallucinogén gombával kereskednek, vagány ruhákban járnak, klassz zenéket hallgatnak és úgy általában elképesztően menők. Hogy miért jövök ezzel a viszonylag ismeretlen képregénnyel? Mert aki most azt mondja, hogy három ilyen csaj nem lehet érvényes képregényhős, az Scott Pilgrimre is csak biggyeszt majd. Én pedig ugyanazt szerettem meg Scottban, mint jó tíz éve a csajokban.
Scott Pilgrim huszonhárom éves munkanélküli srác, aki napjai nagy részét videojátékokkal tölti, egy borzasztó zenét játszó bandában basszusgitározik, egyszobás albérletét totál meleg haverjával osztja meg, és egy tizenhét éves csajjal jár. Szóval olyan figura, aki főleg a suli nyűgjeit nyögő tizenéves szemében lehet példakép, harmincon túlról visszatekintve meg már leginkább bénácskának tűnik.
Engem (harmincon túlról) bénasága mellett mégis lenyűgöz Scott és az ő "precious little life"-ja (a magyar fordításba nem sikerült átültetni az első kötet eredeti címének gunyorosságát), mert tökéletesen visszaadja a kivételezett helyzetben levő húsz év körüliek életérzését. Azt a se nem gyerek, se nem felnőtt állapotot, amikor az ember már nem függ a szüleitől, de a felelősségnek még a csírája se bújt elő az életében.
Haverok, szemét kaja, másnaposság, lemezbolt, házibuli műanyagpohárral, gördeszka, hajfestés barátnővel. Sorolhatom, de ezek csak kellékek, a hangulat Bryan Lee O'Malley aranyos, kerekded kis rajzaiból és szellemes dialógusaiból bújik elő.
Úgy esik, hogy a videojáték-buzi Scott élete is egy többszintes játékpályává alakul: összejön egy Ramona Flowers nevű, hiperkúl csajjal (de közben képtelen megmondani a tizenhét évesnek, hogy vége - mondom, hogy béna arc), de a felhőtlen boldogsághoz előbb le kell győznie a csaj hét gonosz ex-barátját. Ez mindjárt az első kötet végén egy idétlen koreográfiával és kecskerímekkel súlyosbított összecsapáshoz vezet egy metroszexuális, indiai származású sráccal, amelynek során kiderül, hogy a játékkonzol társaságában töltött órák egyáltalán nem voltak haszontalanok.
A Scott Pilgrim a világ ellen című második kötetben aztán Scottnak egy Lucas Lee (vagy Luke Wilson?) nevű kigyúrt színésszel kell felvennie a harcot a randibonyodalmak, az Európában vakációzó szülőktől érkező hívások és hasonló embert próbáló feladatok mellett.
Amikor valaki értetlenkedik, Scott beszól neki, hogy olvassa már el legyen szíves az első részt, minket pedig olyan kis címkék segítenek a tájékozódásban, amelyek nélkül nem tudnánk például, hogy az a most felbukkant csajszi melyik főszereplőnek volt az osztálytársa, meg hogy Scottnak milyen zavaros képzetei vannak Olaszország fővárosáról. De szerencsére a szerző nem viszi túlzásba az önreflexív aranyoskodást.
Egyelőre itt tartunk - legalábbis ami a magyar kiadást illeti. A kiadó azt ígéri, már csak szeptember közepéig kell izgulnunk, hogyan folytatódnak Scott kis kalandjai a Scott Pilgrim végtelen bánata című harmadik részben (aki nem bír a kíváncsiságával, a hatos pakkot angolul 45 dollárért megrendelheti).
Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim 1-2. (Scott Pilgrim kivételes átlagélete; Scott Pilgrim a világ ellen), Nyitott Könyvműhely, 2010, 165 és 200 oldal, 1990 Ft/db (fordította Somogyi Péter)
