Ha valaki nem olvasott még Murakami-regényt, ne a magyarul most megjelent Tánc tánc tánc-cal kezdje. A legfőbb ok: a könyv gyakorlatilag folytatása a korábban írt Birkakergető nagy kaland-nak. Előzmények nélkül is érthető minden, de jobb sorban haladni. Már csak Birkaember miatt is. A Tánc tánc tánc-ban minden megvan, amiért Murakamit kedvelni lehet - képzelet és valóság keveredése, magányos hősök, titokzatos természetfölötti események, meditatív nyomozás, spagetti és sok zene -, gyakorlott Murakami-olvasók nem fognak csalódni.

Főhősünk - a név nélküli "kulturális hólapátoló" - megint nyomozásba kezd. Múltkor egy birka nyomába eredt (ez a Birkakergető nagy kaland), most egy eltűnt callgirlt keres. A nyomok először egy szapporói szállodába, majd egy régi gimnáziumi osztálytárshoz vezetnek... Ha mindezek alapján a regény kriminek tűnne, az érzékcsalódás. Murakami a felismerhetetlenségig átlényegíti a krimi műfaját. A "nyomok" álmokban, látomásokban bukkannak fel, a megoldást egy látnok kiskamasz véletlenül böki ki, a leleplezés nem számít semmit, és egyébként is a bűnesetnél sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, a fura karakterek, a Murakami-univerzum misztikus útvesztői.

A Geopen kiadó négy éve kezdte sorban kiadogatni a Murakami-életművet, azóta más országokhoz hasonlóan nálunk is kialakult a japán szerző masszív rajongótábora. Évi egy-két megjelenéssel kezdjük behozni a japán kiadásokat (legalábbis, ami a regényeket illeti). A kiadó nem a megírás sorrendjében halad, Murakami a Tánc tánc tánc-ot 1988-ban írta, a Birkakergető  után hat évvel. Éppen akkor lett őrülten népszerű, nonstop a Norvég erdő -t bújták a japán kamaszok. Murakami az a típus, aki ezt utálja. (Nem véletlenül nyilatkozta évekkel később, hogy a Tánc tánc tánc írását élvezte legjobban, mert az gyógyító hatással volt rá a Norvég erdő után.)

Fogta magát, és egy korábban már elhagyott történetszálat szőtt tovább. Megkereste a már jól ismert poros, öreg szállodát (igaz, a Birkakergető-ben a szapporói szálloda alig egy mondatot kapott), ami helyett ma már új, idegen luxushotel áll. Innen indul útjára a történet. A kapcsot régi és új között a Birkaember jelenti. Na, hát ő az, aki miatt óva intünk mindenkit, hogy a Tánc tánc tánc-cal kezdjen. Én személy szerint majd elejtettem könyvet, amikor felbukkant a történetben. Ő mi a fészkes fenét keres itt? A Birkakergető olvasása nélkül nehezen érthető, hogy jut eszébe valakinek egy ennyire abszurd lényt megalkotni.

Jó, most következzen egy személyes megjegyzés. Ki nem állhatom Birkaembert. Pedig szegény pára nem árt senkinek. De nehéz rajta kiigazodni. Azt sem tudom, hogy képzeljem, egy ember, aki birkairhát kötöz a fejére, vagy inkább mint Batman, csak birkában? Hátborzongató. De ez mellékes. Apró szerepet kap. Egy régi ismerős, aki lelkiismeretes őrként a távolból vigyázza a főhős lépteit. Ő adja azt a tanácsot is, amit a könyv címe visszhangoz: "táncolj, mindig csak táncolj" (a könyv amúgy egy Beach Boys-számból kölcsönözte a címét). 

Lassan kibontakozó sztorit és érdekes, hamisítatlan murakamis karaktereket kapunk. Murakami Haruki még saját magát is beleírja a regénybe, természetesen iróniával. A Hiraku Makimura nevű sikeres íróról mondja: "Nem rossz ember, de nem is egy zseni. Egyik fiatalkorában írt regénye nem is rossz, akkoriban jó novellákat írt." De nem ez lesz a nagy kedvenc a Murakami-regények közül. Írt ő ennél kacifántosabbat is.


Murakami Haruki: Tánc tánc tánc, Geopen kiadó, 2010, 595 oldal, 3900 Ft (ford. Erdős György)