Bár már első könyveivel feltűnést keltett, Don Winslow az igazi áttörést az Egyesült Államok és Mexikó határvidékén játszódó krimijeivel érte el. A legfontosabb kortárs amerikai krimiszerzők közé a Vadállatok, a Bobby Z halála és élete, a Drogháború és a Vadállatok folytatása, A Gandzsa urai emelték. Oliver Stone rendezésében nemrég itthon is bemutatták a Vadállatokból készült filmet, de ez nem az első Winslow-film volt és a hírek szerint számos további követi majd. Van miből válogatni, a most ötvenkilenc éves szerzőnek a Vadállatok a tizenharmadik regénye volt, és az életmű évről évre bővül.
A regényeket drogellenes ügynökök, drogtermesztők és -terjesztők, lefizetett hivatalnokok, veterán tengerészgyalogosok, kurvák és mindenféle egyéb bűnöző népesíti be. Ebből már sejteni lehet, hogy Winslow-nál Kalifornia napfényesnek ugyan napfényes, de ahogy a hullám alatt is veszély leselkedik a szörfösre, úgy a parton sem olyan az élet, ahogy a Narancsvidéket általában beállítják. Hasonlóképp: Winslow könyveiben Mexikó sem a nyaralóvárosok képében jelenik meg, hanem kartellek véres háborújának színtereként. Miután a piacról eltűntek a korábban diktáló dél-amerikai szervezetek (például Pablo Escobar), a mexikó kartellek sosem látott hatalomra tettek szert, ma az Egyesült Államokba áramló drog 90%-át ők ellenőrzik. A kartellek egymással és az állammal is harcban állnak, a több tízezer halottal járó végtelen küzdelmet pedig lefejezések, megcsonkítások, kibelezések és hasonlóan kegyetlen mészárlások jellemzik.
Lángoló Kalifornia, ébredő Mexikó
Egy haditengerész apa és egy könyvtáros anya fiakánt felnőtt Winslow változatos tapasztalatokra tett szert mielőtt kikötött volna az írásnál. A hetvenes évek közepétől magánnyomozóként dolgozott New Yorkban, de közben túrákat szervezett Kínában és szafarikat Kenyában. Később vállalatok megbízásából egyre többet utazott Kaliforniába, ahol többek között tűzeseteket vizsgált. Ez az élménye megjelent a California Fire and Life című regényében (amelyből épp Leonardi Di Caprióval forgatnak filmet), írói áttörése viszont két évvel korábban, 1997-ben történt: a legendás szörfösről és drogdílerről szóló Bobby Z halála és élete után már kizárólag az írásból élt, és Kaliforniába költözött. A Bobby Z-t nemcsak témávalásztása, hanem feszes szerkezete (230 oldal, 79 fejezet) miatt szerették, de az eredetileg 2005-ben megjelent Drogháború szembement ezzel.
A Drogháború hátterét meg sem kíséreljük összefoglalni, a több mint 550 oldal megírásához Winslow hat évet töltött kutatással. A könyvben bemutatja Amerika még Nixon elnök ideje alatt elindított drogellenes háborújának állomásait, a különböző dél-amerikai tábornokokkal kialakított, droggal is szennyezett viszony alakulását, az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény megszületését, illetve azt, hogy mindeközben a mexikóiak hogyan tettek egyre nagyobb hatalomra szert, és mentették át a drogkereskedelmet a huszadik századból a huszonegyedikbe. Azaz hogyan ért véget a Mexikói Trambulin kora, és hogyan vált Mexikó tranzitországból fő elosztóvá.
Hihető és hiteltelen
Az önmagában is elég szövevényes történetet Winslow számos mellékszállal dúsítja, az ír bérgyilkos történetét - aki többek között egy New York-i maffiacsalád vezetésével is leszámol - tizenhét éves korától nyomon követhetjük, vagy ott van a pap, akit egy golyózáporban, kereszttel a kezében látunk először, és innen majd a Vatikánnál, sőt az Opus Deinél kötünk ki.
Persze bármit el lehet hinni. Tavasszal a véres események hatására maga a pápa is Mexikóba látogatott, illetve az is köztudott, ahogy a hidegháborús Latin-Amerika kormányaiban előfordultak CIA által kiképzett figurák, a könyvben pedig olyan valós események is szerepelnek, mint amilyen a mexikói Colosio elnök megyilkolása Tijuánában 1994-ben.
Winslow azonban túl sokat markol. Miközben a drogellenes ügynök Art Keller és a mexikói Barerra család harca a voltaképpeni lényeg, és egyben a legjobban ábrázolt vonal, mindent mást is részletesen be akar mutatni, a fentiek mellett például egy bordélyhálózatot ugyanúgy, mint a New York-i Pokol Konyháját, és közben évtizedek telnek el. A hihetőséget pedig egyszerűen aláássák az olyan kis sztorik, amikor a mexikói drogbáró kurvája tolmácsol Kínában egy fegyvervásárlási megbeszélésen.
Az összes Winslow-könyvben nagyon erős a konkrét eseményekkel megtámasztott történet, de ez nem mindig nyomja el a sekélyes vagy hatásvadász megoldásokat. Karakterei is tele vannak klisékkel: a többszörösen megtört, de a jó ügyért még mindig harcoló ügynök, akit már a családja is elhagyott; az ártatlan nő, aki akaratlanul keveredik rossz társaságba; a zsarolható feleség; a jó útra tért rosszfiú, és így tovább. Mégis ezek az eltúlzottnak tűnő jelenetek adják Winslow regényeinek a báját, jelzik, hogy elsősorban szórakoztató irodalmat olvasunk.
242/289: visszatérés a videoklipes pörgéshez
Amíg a Drogháború elején Art Keller a lángoló mákföldeket nézve arra gondol, hogy ez a pokol egyik jelenete, és eszébe jutnak Hieronymus Bosch festményei, addig a Vadállatokban Chonnak nem kell az értelmezéssel bajlódnia. Ő már YouTube-on nézi, ahogy lefejeznek pár mexikó termelőt. A könyv tehát napjainkban, az internet korában játszódik, amikor egyre kevésbé lehet eltitkolni a drogkereskedelem kellemetlen következményeit.
A Vadállatok (korábban Barbárállatok címmel jelent meg magyarul, most a filmváltozat miatt új borítót és címet is kapott) az a regény, ami Don Winslow-t végképp a legnagyobb kortárs krimiírók közé emelte. A 2010-ben megjelent könyvben visszatért a Bobby Z esetén már bevált formához: 242 oldalon 289 jelen időben írt fejezetet tartalmaz. Ezek sokszor pár szavas (az első konkrétan ennyi: “Baszd meg.”) vagy bekezdésnyi terjedelműek, párbeszédeket vagy rövid gondolatot tartalmaznak.
A konfliktus egyik oldalán a Baja-kartell áll, a másik oldalán néhány fiatal, aki történetesen a világ legjobb füvét termeszti. “Ez a kender olyan volt, hogy kicsi híján felállt, sétált egy kicsit keresett egy öngyújtót és rágyújtott saját magára. Aztán Wittgensteint olvasott, elmélyült beszélgetést folytatott veled az élet értelméről, kitalált egy új sorozatot az HBO számára, megoldotta a közel-keleti békét.” Ben és Chon minden vásárlónak igény szerinti keveréket nemesít, az ő terméküket szívja egész Dél-Kalifornia. Kiépített hálózatuk van alvállalkozókkal, lefizetett ügynökökkel, mindennel, “ők a Kúl Királyai.”
Természetesen a mexikóiak is felfigyelnek az anyagra, majd elrabolják Ben és Chon csaját, O-t, aki többszörösen elvált anyja helyett inkább a fiúkat halmozza el szeretettel.
A rövid fejezetek gyors tempót diktálnak, és az egész könyv olyan, mintha egy pár perces videókból álló hosszú folyamot látnánk - erre csak ráerősít, hogy több jelenetet is forgatókönyvszerűen ábrázol az író. Egy-két hosszabb részből megismerjük a történet és a karakterek múltját (a hosszabb rész pár oldalt jelent, például kis túlzással az egész Drogháború hátterét itt három oldalban összefoglalja Winslow), de amúgy megy a darálás. Az oldalak folyamatosan törnek, pársoros fejezetek követik egymást, rövid mondatokkal, sokszor mondatonként külön sorba szedve.
Idegesítő dumák, hiteles dumák
A Drogháborúhoz hasonlóan viszont itt is túl sokat időzünk mellékes terepen, és az is bosszantó, amikor céltalan etimológiai magyarázatokat passzíroz bele szereplői fejébe a szerző, például így:
“Chon az 5-ös úton gurul klasszikus 66-os Mustangjában.
Fun Dog felé.
Etimológia:
San Diego
Sun Diego
Sun Dog
Fun Dog”
Az amerikai sajtó kiemelte a könyvben elhangzó szörfös-kaliforniai dumák hitelességét. Ez nem tűnik fel a magyar fordításban, bár ez nem feltétlenül a fordító (Varga Bálint) hibája. Az azonban érződik, hogy Winslow sokat mozog hasonló alakok körében, ebben az interjúban egy San Diego-i teraszon ücsörgélve pont arról beszél, hogy a mindennapi életből mennyit tud meríteni, illetve ne feledjük, hogy korábban magánnyomozó volt. Egyik kedvenc terepe a több könyvében is felbukkanó Laguna Beach, javára váljon, hogy egy másik helyen bevallja, a környék krimifaktorát már előtte felfedezték.
A szörfösök és a hippik is sárosak voltak
Don Winslow nagy éve az idei. A Vadállatokból Oliver Stone rendezett filmet, és legutóbbi tíz regényéből jelenleg kilenc filmet terveznek. Ráadásul idén megjelent a Vadállatok folytatása is, A Gandzsa urai (eredetiben: The Kings of Cool). Winslow a múltba fordult, A Gandzsa urai a Vadállatok előzményeit foglalja össze, olyannyira, hogy a két idősíkban játszódó regény a már megismert főhősök szüleit is bemutatja.
A Gandzsa urai a Vadállatokhoz hasonlóan épül fel, ugyanúgy rövid, apró fejezetekből áll, és forgatókönyvrészletek díszítik (némi változást jelentenek a mottóként használt különböző dalszövegrészletek), de a Vadállatok után ez a könyv már kevesebb újdonsággal szolgál, főleg, hogy tudjuk, kerüljenek Ben és Chon bármilyen rizikós helyzetbe, valahogy kikeverednek majd belőle.
A szülők történetéből az derül ki, hogy mindenki sáros volt a hatvanas években szörfösök és hippik által alapított Szövetségben. Chonról már tudtuk korábban, hogy apja bűnöző volt, de most kiderül, hogy Ben szülei is jócskán benne voltak a tutiban, mielőtt jól menő praxisra váltottak: ők ismertették meg a folyékony LSD világával a szervezetet, és O apja is ebből a társaságból keveredett ki. Mindenki olyan fontos szerepet tölt be a szervezett bűnőzésben, hogy ettől erőltetettnek tűnik a történet.
Az viszont kifejezetten izgalmas, ahogy a strandok népe bűnszervezetté alakul, és hogyan tolódik a hangsúly a fűről és az LSD-ről a kokain és a heroin felé: a hippi korszak Dél-Kaliforniáját lassan méregdrága üzletek és hatalmas paloták töltik meg, amelyekben majdan mexikói kartellek emberei végzik a fűnyírást.
Ítélet az idealizált Kalifornia felett
Winslow könyveiben a mindent behálózó drog adás-vételében közreműködő karneváli sokaságon keresztül ismerjük meg Kalifornia fonák oldalát, miközben Mexikó jelenkori állapotáról néhány oldalon többet mond el, mint az elvétve érkező hírek, és nagyszerűen ábrázolja a mexikói helyzet megoldására dollármilliárdokat költő amerikai döntéshozók legnagyobb félelmét: csak ne a határ innenső oldalán történjenek a csúnya dolgok. Bár a fent bemutatott regények mindegyike rendes lezárást kap, Winslow erkölcsi kérdésekben nem foglal állást. Minek is tenné: amint felszámolnak egy kartellt, rögtön másik lép a helyébe, megvesztegethető hivatalnokok pedig mindig lesznek, amíg világ a világ, a narkó iránti igényről ne is beszéljünk.
Winslow-t témaválasztása és stílusa tette népszerűvé, vonzó, izgalmas, brutális történeteiről pedig nem is állítjuk, hogy nem hatásosak. A bennük előforduló panelekkel együtt mind színvonalas, részletesen kidolgozott munka, de utólag inkább erős jelenetekre és jól kidolgozott karakterekre, mint briliáns egységre emlékezünk. Winslow tehát korántsem az Dél-Kaliforniának, ami James Ellroy Los Angelesnek vagy Elmore Leonard Detroitnak. Mindenesetre Winslow könyveivel ugyanúgy találkozhatunk a reptéri boltok kínálatában, mint a New York Times véleményformáló kritikáiban is, ráadásul az Agave kiadó révén egyre több olvasható magyarul is.
