A közvélekedés szerint John le Carré (1931) kémregényeket ír. Ez persze tévedés: le Carré (David John Moore Cornwell) emberekről ír: gyarló, esendő, kitartó, megbízhatatlan, okos, ügyetlen, lojális, tehetséges emberekről, akik történetesen kémek. Vagy beszippantotta őket a hírszerzés manipulációval és árulással terhelt, szürke és zavaros világa, hogy most annak perifériáján vergődjenek. Miközben se remény, se megváltás, se igaz ügy. Az persze egyáltalán nem baj, hogy le Carré könyveiben a hírszerzés adja a történetek keretét, mert a kémek élete mégis érdekesebb, mint a bútorkereskedőké.
Itt van például Magnus Pym, a brit hírszerzés Bécsben állomásozó ügynöke, aki visszatér Angliába eltemetni szélhámos és börtönviselt apját, majd eltűnik, hogy fia számára megírja életét, így azt is, mikor, hogyan és miért lett – brit hírszerzőként – egyúttal a csehszlovák titkosszolgálat ügynöke is. Pym tehát áruló volt, nem az első és nem az egyetlen a le Carré által ábrázolt karakterek sorában. A hírszerzés világában az árulás sokkal fontosabb kérdés annál, hogy hány tankhadosztálya lehet Moszkvának, és azok hol állomásoznak. Az árulás a kémkedés maga: elvégre a hírszerző tiszt is akkor lehet sikeres, ha rávesz valakit, hogy ügynöke legyen. Árulja el az országot, ahol született (patetikus üzemmódban: a hazáját).
Ha valakinek, hát a briteknek van tapasztalatuk az árulókkal, elvégre az Egyesült Királyság volt Kim Philby és a Cambridge-i Ötök szülőföldje. Az árulásuk okozta sokk le Carré regényeinek visszatérő motívuma volt sokáig. Hiszen le Carré – aki egy ideig maga is hírszerző volt – belülről láthatta, milyen az, amikor egy titkosszolgálat megzavarodik, és a mindenkire kiterjedő bizalmatlanság miatt az összeomlás szélére jut.
Az Egy tökéletes kém megírása közben azonban le Carré nem csupán hírszerzői tapasztalataira hagyatkozott. Ennél talán lényegesebbek az önéletrajzi elemek. Hiszen őt is Bernben (Svájc) szervezték be (mint a regénybeli Pymet), az ötvenes évek elején – a brit hadsereg kötelékében – Ausztriában állomásozott (Pym dettó), az ő anyja is korán eltűnt az életéből (akárcsak Pym esetében), és le Carré apja is börtönviselt szélhámos volt. Talán ezért is tűnik hitelesnek a bonyolult apa-fiú kapcsolat ábrázolása.
A nyitott, kísérletező kedvű olvasó azonban ne evvel a súlyos, helyenként nyomasztó olvasmánnyal kezdje ismerkedését le Carré világával. Jobban jár, ha először talán A kém, aki bejött a hidegről című könyvet olvassa el, majd a bravúros Karla-trilógiát (Suszter, szabó, baka, kém, aztán jöhet a Hajsza és a Csapda). Nagyjából mindegyik beszerezhető, az Agave Kiadó jóvoltából. Igaz, le Carré korábban sem volt száműzött a magyar könyvkiadásból, de azt hiszem, jellemző, mennyire meglepődtem, amikor e recenzióra készülve megláttam, milyen sok regénye megjelent magyarul is. Különböző kiadóknál, kisebb-nagyobb szünetekkel, a lektűr és a szépirodalom határán. Viszont az Agave az első, ahol látszik a szándék, hogy életművét gondozzák és naprakészen eljuttassák az olvasóhoz.
Még akkor is, ha ez az életmű kissé egyenetlen. Az Egy tökéletes kém 1986-ban jelent meg, és azok számára, akik le Carré munkásságát az új könyvek olvasásával kezdték, megdöbbentő lehet, mennyivel jobb, mint például Az üldözött, vagy A zebra dala vagy akár A mi emberünk (itt írtunk róla). Ennek egyszerű a magyarázata. Le Carré a hidegháború terméke (mint például jómagam is), azt a közeget ismeri és abban a világban mozog otthonosan. A Szovjetunió szétesésével jó időre eltűntek a kémhistóriák is: Az orosz ház iszlám fanatikusokról szóló megfelelőjét még nem írták meg, azt hiszem (bár ez csak részben igaz, David Ignatius könyve, a Hazugságok hálója [Alexandra, 2008] tulajdonképpen rendben van). A megváltozott világban le Carré azonban mintha nem találná helyét, karakterei, történetei kevésbé fajsúlyosak, felvizezettek lettek, kivételt talán csak A panamai szabó és az Elszánt diplomata képez.
Ha az Egy tökéletes kém olvasója fordulatos akciókra, szuperhősök locsogására számít, akkor csalódni fog. A történet lassan bontakozik ki, különböző idősíkok között csapongva, és a legfelejthetőbb részek azok, amikor kémkedésről egyáltalán szó esik benne. Az Egy tökéletes kém egy üres, tulajdonságok nélküli emberről szól, aki annyira vágyik a szeretetre és elfogadásra, annyira tartozni szeretne valahová, hogy ennek érdekében mindenkit elárul. Majdnem mindenkit: tartótisztjéhez tulajdonképpen végig hűséges marad.
Makai József
John le Carré: Egy tökéletes kém, fordította Falvay Dóra, Agave, 2012, 656 oldal, 3680 Ft
