A H.P. Lovecraft műveit mintául vevő műfaj, a new weird legfontosabb követőiként tartják számon China Miéville-t (kritikánk a Kraken című könyvéről itt olvasható) és Jeff Vandermeert is. A new weird a valós világban létező helyszíneket választ elbeszélései alapjául, és azokat klasszikus sci-fi és fantasy elemekkel turbózza fel, a történetek feszülségét végig a valóság és a fantázia ellentmondásaira alapozva.

Vandermeer könyve, az Expedíció ennek megfelelően tökéletesen illeszkedik a new weird keretei közé: furcsa, emberi szövetekből összeállt erdei lények, lélegző építmény falán végigfutó apokaliptikus, világító írások, és egy magányos biológusnő megfoghatatlan és izgalmas története, de helyenként roppant közhelyes.

Az X Térség egy a mi világunkból kiszakadt terület, aminek felderítésére a Déli Végek elnevezésű (és a trilógiának is nevet adó) titkos ügynökség több expedíciót küldött már. A könyv idején a magukat tizenkettediknek tartó csapat tagjai lépik át a Határt, hogy mintavétellel, kutatással, és feltérképezéssel kerüljenek közelebb az X Térség titkához. Az első kötet is erre koncentrál: az olvasó bevezetésére ebbe a természetfölötti világba és a trilógia logikájába.

Az eleinte roppant körülményes és bonyolult mondatokkal bemutatott Térség első pillantásra egy elvadult erdő, túlburjánzott növényzettel, emberhez nem szokott állatokkal. Valaha lakott volt, legalábbis erre utal néhány építmény és ösvény, de mára ezek a falvak csak szomorú mementói a pusztításnak, amit nem tudni pontosan, hogy mi vitt véghez. Mélyebbre hatolva azonban az elképzelhetetlennel és megérthetetlennel találja magát szembe a Térségbe utazó kutató: különös, világító írások a falon, emberre mérgező spórák, emberi szövetek alkotta halott róka, és persze a Mászó, a gigantikus lény, aki emberi agyszövetből álló burokkal körülvéve csak ír megállás nélkül. Méghozzá egy stílusértékében a leggagyibb apokalipszis jövendöléseket idéző végtelen mondatot.

Az olvasó a X Térség részleteit a tizenkettedik expedíció egyik tagjának, egy biológusnak a naplójából ismerheti meg, aki tudását részben saját megfigyelésein keresztül, részben pedig az előtte ott járt expedíciók tagjainak naplójából szerzi meg. Azonban a Térség titkára még senkinek nem sikerült rájönnie. És mivel nincs senki, aki mindentudó elbeszélőként vezetné az olvasót, csak a biológus elképzeléseire, illetve az általa fontosnak tartott, az ő gondolatmenetébe passzoló naplórészekre támaszkodhatunk.

Az Expedíció bevezető kötet: felvet kérdéseket, megmutat érdekes, kifejtésre váró gondolatokat, de nem kínál megfejtést, nem segít a megértésben. A szubjektív beszámoló miatt pedig semmiben nem lehetünk biztosak. A biológus felvetései az általa alkotott gondolati rendszerben helytállónak tűnnek, de állításai a Térség tulajdonságai miatt sosem nyerhetnek igazán bizonyosságot.

Bár az értelemmel fel nem fogható, érzékszervekkel meg nem ismerhető világról néha idegesítően keveset tudunk meg, a cselekmény során kibontakozik előttünk a szép lassan magára maradó biológusnő személyisége. Az X Térség felfedezésére érzett csillapíthatatlan kíváncsiságának és megszállottságának dokumentálása mellett egyre-másra kerülnek elő a valós világot idéző történetei, emlékei. A világ olyan kérdések átgondolására kényszeríti, hogy mi a valóság, mi az amit csak az ember teremt bele, vagy hogyan válhat valósággá a gondolat és a szöveg. Az őt kívülről érő, az őrület határát súroló élményei elindítanak benne egy belső folyamatot, melynek során jobban tisztába kerül saját magával, mint ezelőtt bármikor. És bár ez az önmegismerés esetenként roppant sziruposan, a lányregények nyelvezetét idéző közhelyek használatával megy végbe, mégis érzékelhető a különbség a kötet elején megismert, magába zárkózó, a naplójába sem sokat író karakter és az utolsó oldalakon fogalmazó erős, határozott nő között.

Az Expedíciótól nem igazán kapjuk meg, amit vártunk, de egy háromkötetes trilógia bevezetőjeként megállja a helyét. Az X Térség alapjait megismertük, kíváncsian várjuk, hogy mi rejtőzik a felvázolt helyzetek mélyén. Az ígért szépirodalmi színvonalat a magyar fordításban szintén nem kaptuk meg, de a nyelvezet egy idő után megszokható, és a közhelyek és túlbonyolított mondatszerkezetek miatti fejcsóválás helyett inkább a történetre koncentrálunk.

Az Expedíciót májusban követi a második rész, a Kontroll, szeptemberben pedig az egyelőre csak angol címmel rendelkező Acceptance.

Jeff Vandermeer: Expedíció (Déli végek-trilógia 1.), 2014, Agave, 176 oldal, 2980 Ft.